Északnyugat-Európa

A régió országai

Északnyugat-Európa együttműködési területe a 2021–2027-es Interreg programozási időszakban hét országot foglal magában: Írország, Belgium, Luxemburg, Svájc és Hollandia egész területe, valamint Franciaország és Németország egyes részei. Az előző programozási időszakhoz (2014–2020) képest jelentős változás az Egyesült Királyság kizárása*, valamint a transznacionális régió kiterjesztése Hollandia egész területére és Németország szélesebb régióira. Itt látható a régi és az új határokat összehasonlító térkép.

* Az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodás 2020. február 1-jei hatálybalépésétől az Egyesült Királyság tartalma már nem lesz frissítve ezen a weboldalon.

Szakpolitikai keret

1.     Transznacionális együttműködési program

Az Európai Bizottság által 2022. augusztus 24-én jóváhagyott Interreg VI B Északnyugati (NEW) Európa program (2021–2027) előmozdítja a zöld, intelligens és igazságos átmenetet valamennyi északnyugat-európai terület számára azzal a céllal, hogy támogassa a kiegyensúlyozott fejlődést és reziliensebbé tegye az összes régiót, növelve azon képességüket, hogy jobban reagáljanak a meglévő és jövőbeli kihívásokra. Az Interreg NEW program támogatja a régiók energetikai és körforgásos átállását azáltal, hogy transznacionális és helyi alapú megoldásokat hajt végre és alkalmaz a természeti erőforrások megőrzéséhez és az éghajlatváltozás természetalapú megoldásainak javításához való hozzájárulás érdekében.

A program tematikus hatálya a zöld, intelligens és igazságos átmenet szempontjaira terjed ki, és három prioritás köré szerveződik:

• prioritás – Intelligens éghajlat- és környezetvédelmi reziliencia
• prioritás – Intelligens és igazságos energetikai átállás
• 3. prioritás: Áttérés a helyi alapú körforgásos gazdaságra
• prioritás – A területi reziliencia javítása innovatív és intelligens átalakulás révén

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projekteket különösen az 1. prioritás keretében finanszírozzák, amelynek konkrét célkitűzése „a természet, a biológiai sokféleség és a zöld infrastruktúra védelmének és megőrzésének fokozása, többek között a városi területeken, valamint a szennyezés valamennyi formájának csökkentése”. A program támogatja a zöld/kék infrastruktúra fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Ezen intézkedések célja az ökoszisztémák széles körének védelme vagy helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség és a természeti tőke csökkenésének megelőzése. Mivel a legtöbb északnyugat-európai régió nem teljesíti a levegőminőségi célokat, a program célja a hőstressz csökkentése és a levegőminőség javítása is.

Az energiahatékonyság kérdésével, amely mind az éghajlatváltozás mérséklésével, mind az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos kérdések szempontjából releváns, a 2. prioritás, és különösen a 2.2. egyedi célkitűzés (Az energiahatékonyság előmozdítása és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése) foglalkozik. Ez olyan lehetőségek azonosításával érhető el, amelyek növelik például a lakások és a középületek, a közlekedés/mobilitás, a belvízi közlekedés, valamint a távfűtési és -hűtési hálózati vonalak energiahatékonyságát.

Az előző Interreg V B Északnyugat-Európa (NWE) program (2014–2020) célja az NWE-régió gazdasági, környezeti, társadalmi és területi jövőjének előmozdítása volt. , A nagy városi sűrűség, valamint a városi területek part menti és folyami áradások kockázatának való kitettsége miatt az NWE-program a programterület egyik fő kihívásaként azonosította az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság kezelését. Ez a kihívás azonban nem jelent tematikus prioritást a program számára. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállással kapcsolatos beruházási prioritások közé tartozott (2. prioritás, és főként a 4e. beruházási prioritás), kijelentve, hogy „mérséklési/alkalmazkodási intézkedésekre van szükség”.

2.     Nemzetközi egyezmények és egyéb együttműködési kezdeményezések

Más régiókkal együtt Északnyugat-Európa egyes részei az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló OSPAR-egyezmény hatálya alá tartoznak. Különösen a régiók partjainak északnyugati és északkeleti része tartozik az OSPAR-egyezmény két alrégiójába: a Kelta-tenger alrégió és az Északi-tenger nagyobbik alrégiója. Ezen egyezmény keretében az éghajlatváltozással (és az óceánok savasodásával) horizontális kérdésként foglalkoznak az ismeretek létrehozása, a hatások nyomon követése és az ökoszisztéma rezilienciájának növelését célzó irányítási lehetőségek kialakítása tekintetében. 2019-ben az OSPAR létrehozta az óceánok savasodásával foglalkozó ülésszakközi kapcsolattartó csoportot (ICG-OA).

Az északnyugati régió egyes részeit érintő egyéb együttműködési kezdeményezések a Háromoldalú Watt-tengeri Együttműködés és az Északi-tengeri Bizottság a Külső Tengeri Régiók Konferenciáján belül. E kezdeményezésekről további részletek az Északi-tenger transznacionális régiója oldalon találhatók.

3.     Alkalmazkodási stratégiák és tervek

Bár kifejezetten az északnyugati régióra vonatkozóan nem léteznek alkalmazkodási stratégiák és tervek, a transznacionális régió több országát érintő együttműködési kezdeményezések (OSPAR, háromoldalú Watt-tengeri együttműködés és Északi-tengeri Bizottság) rendelkeznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából releváns saját stratégiákkal (az északi-tengeri régió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó stratégiája, a Watt-tenger éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégiája és az északkelet-atlanti környezetvédelmi stratégia [NEAES] 2030). Ezek részletes leírása az Északi-tenger transznacionális régiója oldalon található.

Példák a 2014–2020-as időszakban finanszírozott projektekre.

A 2014–2020-as programozási időszakban jóváhagyott projektek egyike sem foglalkozott közvetlenül az alkalmazkodással kapcsolatos kihívásokkal. Ehelyett az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosítanak (a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése révén), hozzáadott értéket teremtve az alkalmazkodáshoz is (az energiahatékonyság javítása révén).

Északnyugat-Európa azonban támaszkodhat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek létrehozásával és megosztásával foglalkozó transznacionális együttműködési projektek széles körű tapasztalataira. Ezeket a projekteket az INTERREG 2007–2013-as programozási időszakában finanszírozták, például az AMICE, a DROP és az IMCORE projektek esetében. Ezenkívül a 2007–2013-ban finanszírozott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó nyolc projektből álló teljes csomagot a SIC-adapt! stratégiai klaszterbe csoportosították, amelynek célja a projektek eredményeinek láthatóságának és tőkésítésének növelése.

Inspiráló Climate-ADAPT felhasználási esetek
Fedezze fel, hogy az ezen az oldalon megjelenített ismeretek hogyan ösztönözték a különböző kormányzati szinteken dolgozó szereplőket arra, hogy testre szabott megoldásokat dolgozzanak ki a különböző szakpolitikai és gyakorlati kontextusokban.

• Az Európai Unió Kutatási és Innovációs Főigazgatósága: A Climate-ADAPT használata az uniós kutatás- és innovációfinanszírozás menetrendjének meghatározásához szükséges alkalmazkodással kapcsolatos legújabb tudományos ismeretek felkutatására
• A Kárpátok: A Climate-ADAPT országspecifikus információinak felhasználása a Kárpátok transznacionális régió oldalának fejlesztéséhez és a nemzetközi alkalmazkodási politikákba való beépítéshez
• Pireneusi Éghajlatváltozási Megfigyelőközpont: A Climate-ADAPT transznacionális régiókról szóló oldalainak felhasználása a határokon átnyúló alkalmazkodási stratégia kidolgozásához a Pireneusokban