Tenger és halászat

Tenger és halászat

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás tengervízre gyakorolt hatásai halmozódnak más emberi eredetű terhelésekkel mind a tengeren, mind a part menti területeken, ami már most is hatással van a halászatra és a tengeri akvakultúrára, megváltoztatva a hozamokat, valamint a halászterületeket és a célfajokat.  Emellett a szélsőséges események fokozódása és a nyílt tengeren uralkodó zordabb körülmények várhatóan minden kék gazdasági ágazatot érinteni fognak.
• Az EU ezeket a hatásokat olyan tudományos információs központok létrehozásával kezeli, mint a Kopernikusz tengeri szolgáltatása és az európai tengeri megfigyelési és adathálózat, amelyek világszerte ingyenes és nyílt adatszolgáltatók valamennyi felhasználó számára. Célja továbbá, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, valamint a tengeri és part menti ökoszisztémákra vonatkozó természetalapú megoldások kidolgozása és alkalmazása révén elérje az EU part menti és tengeri vizeinek jó környezeti állapotát, kezelve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.
• Az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (2021–2027) olyan innovatív projekteket támogat, amelyek hozzájárulnak a vízi és tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásához és kezeléséhez, többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban.

Hatások és sebezhetőségek

A tengervizek a globális éghajlatváltozás következtében egyre melegebbek, savasabbak és kevesebb oxigént tartalmaznak. A vízmelegedés a fajok eloszlásának megváltozását, valamint a halpopulációk növekedésének és eloszlásának megváltozását eredményezi. Az óceánok elsavasodása hatással lesz a kalcium-karbonátot kiválasztó fajok (például puhatestűek, planktonok és korallok) kagyló- vagy csontváztermelő képességére. A deoxigenizáció hatással van a fajok térbeli eloszlására, és különösen a zárt medencékben és torkolatokban a hypoxia és anoxia nagyobb és gyakoribb eseteire, ami befolyásolja a fajok túlélését és rontja az ökoszisztéma egészségét. Az éghajlatváltozás a tengeren és a part menti területeken egyaránt halmozódik más emberi eredetű terhelésekkel, amelyek együttesen gyakorolnak hatást a tengeri ökoszisztémákra és a kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokra. A halászat és a tengeri akvakultúra már most is tapasztalja az éghajlatváltozás hatásait, a hozamok megváltozásával, valamint a halászterületek és a célfajok változásával.  Emellett a szélsőséges események fokozódása és a nyílt tengeren uralkodó zordabb körülmények várhatóan hatással lesznek a kék gazdaság valamennyi ágazatára, például a tengeri szállításra, a kikötői tevékenységekre és a tengeri energiatermelésre.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia (2021) célja az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa 2050-ig történő megvalósítására irányuló elképzelés megvalósítása. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás intelligensebb lesz azáltal, hogy megszünteti az éghajlati hatások és a reziliencia terén fennálló szakadékot. Megerősítik az óceánokkal kapcsolatos méréseket és megfigyeléseket, valamint a tudományos információs központokat, például a Kopernikusz tengeri szolgáltatását és az európai tengeri megfigyelési és adathálózatot (EMODnet)mint ingyenes és nyílt adatszolgáltatókat a világ minden felhasználója számára. Az alkalmazkodás rendszerszintűbb lesz azáltal, hogy szorosabbra fűzi a kapcsolatot a közös halászati politikával és más olyan uniós kezdeményezésekkel, amelyek segítik a helyi alkalmazkodást, és ösztönzik a helyi halászati akciócsoportok nagyobb mértékű bevonását. A tengeri és part menti ökoszisztémákra vonatkozó természetalapú megoldások szerepét többcélú, meg nem bánható és hatékony megoldásokként említik, amelyek szénmegkötési potenciállal is rendelkeznek. Az új finanszírozási kezdeményezések (köztük a Horizont Európa) felgyorsítják az alkalmazkodást. Végezetül az alkalmazkodás nemzetközivé tétele érdekében az alkalmazkodási stratégia elismeri, hogy a nemzetközi erőforrások – például a nemzetközi halászat és a biológiai sokféleség – védelme érdekében a jövőbeli megállapodásokba bele kell foglalni az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokat, még a nemzeti joghatóságokon kívül eső területeken is.

2021 májusában a Bizottság új megközelítést fogadott el az EU fenntartható kék gazdaságára vonatkozóan, jóváhagyva az európai zöld megállapodás elveit. Elismeri az éghajlatváltozás óceánokra és tengerpartokra gyakorolt pusztító hatásait, valamint a tengeren folytatott gazdasági tevékenységek kumulatív hatásait. Arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy használják fel vagy termeljék meg a megújuló erőforrásokat, őrizzék meg a tengeri ökoszisztémákat, csökkentsék a szennyezést és növeljék az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet.

Ezen túlmenően az EU meghatározta a fenntartható tengergazdálkodás és tengergazdálkodás szempontjából releváns horizontális és ágazati szakpolitikák közös keretét. Az EU integrált tengerpolitikájának (IMP) célja, hogy koherensebb és összehangoltabb megközelítést biztosítson a tengeri és tengerészeti kérdések tekintetében, figyelembe véve az éghajlatváltozást is. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillére. Közös keretet hoz létre, amely előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az EU part menti és tengeri vizei jó környezeti állapotának elérése és fenntartása érdekében. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében és saját nemzeti tengervédelmi stratégiáik kidolgozása során a tagállamoknak adott esetben meg kell határozniuk az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó bizonyítékokat.

A közös halászati politika (KHP) képezi az EU halászati politikájának alapját. A közös halászati politika olyan közös szabályokat határoz meg, amelyek célja annak biztosítása, hogy a halászat és az akvakultúra környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen, és egészséges élelmiszerforrást biztosítson az uniós polgárok számára. A közös halászati politika révén megvalósuló fenntartható halászatra szükség van a reziliencia növeléséhez és az európai zöld megállapodás megvalósításához.

A tudásalap fejlesztése

Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A Impacts, Adaptation and Vulnerability(Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség) című kiadvány bemutatja az éghajlatváltozás halászatra és akvakultúrára, valamint azok termelékenységére gyakorolt hatásaival kapcsolatos legfrissebb tudományos ismereteket, és az emberi szükségletek kielégítésének egyre növekvő nehézségeire is összpontosít.

Az 1,5 °C-os globális felmelegedésnek a 2 °C-hoz viszonyított, a tengeri biológiai sokféleségre, a halászatra és az ökoszisztémákra gyakorolt éghajlatváltozási hatásainak, valamint az óceánokon és a krioszférában zajló globális felmelegedés hatásainak elemzését két másik külön jelentés ismerteti: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentése (SROCC).

A SROCC, a Because the Ocean kezdeményezés „Óceán az éghajlatért” című jelentése és az Ocean & Climate Platform szakpolitikai ajánlásai alapján folytatott megbeszéléseket követően az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 25. Konferenciáján (UNFCC COP25)2019 decemberében Madridban ismertették azokat. Ezt a COP-ot elnöke „kék COP”-ként jelentette be, elismerve az éghajlat egészsége és az óceán egészsége közötti szoros kapcsolatot.

A FAO két jelentésének középpontjában az éghajlatváltozás által a halászatra és az akvakultúrára jelentett kihívás, valamint az alkalmazkodásra adott válaszok állnak: Global synthesis of current knowledge, adaptation and mitigation options (A jelenlegi ismeretek globális szintézise, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségei) (2018) és Adaptive management of fisheries in response to climate change (2021).

Az integrált tengerpolitikája részeként az EU nagy erőfeszítéseket tesz a különböző forrásokból származó tengeri adatok összegyűjtése érdekében (Tengeriismeretek 2000). Az EMODNET a batimetriával, geológiával, tengerfenéki élőhelyekkel, kémiával, biológiával, fizikával és emberi tevékenységekkel kapcsolatos adatok, termékek és metaadatok széles köréhez biztosít hozzáférést. Emellett a Kopernikusz tengeri szolgáltatása rendszeres és szisztematikus referenciainformációkat nyújt a fizikai óceánok és a regionális tengerek állapotáról, míg az Európai Tengeri Atlasz az európai tengerekre és tengerpartokra vonatkozó térinformációk széles skáláját osztja meg.

A védett tengeri területek nemzetközileg elismert eszközök mind az alkalmazkodás, mind az éghajlatváltozás mérséklésének támogatására. A védett tengeri területek jövőjének áttekintését és kilátásait az Európai Környezetvédelmi Ügynökség MPA-hálózatok Európa tengereiben című jelentése (2015) tartalmazza. Az ETC/ICM „Spatial Analysis of Marine Protected Area Networks in Europe's Seas” (Az európai tengeri védett területek hálózatainak térbeli elemzése) című tanulmánya alapján közzétették a védett tengeri területekről szóló EEA-tájékoztatót (2018).

Az uniós finanszírozású projektek (pl. MPA-ADAPT és MPA-ENGAGE a Földközi-tengerért, ATLAS az Atlanti-óceánért) jelentős betekintést nyújtottak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba ebben a témában. Döntéstámogató kereteket és eszközöket dolgoztak ki annak érdekében, hogy segítsék a döntéshozókat az alkalmazkodásban. A szigetek alkalmazkodását támogató eszközt a SOCLIMPACT projekt fejlesztette ki, hogy segítse a politikai döntéshozókat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó testreszabott stratégiák és tervek kidolgozásában szigeteik számára. A ClimeFish döntéstámogatási keret döntéstámogatási erőforrásokat és rendszereket tartalmaz azzal az átfogó céllal, hogy segítse a fenntartható tengeriélelmiszer-termelés biztosítását az éghajlatváltozás fényében.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret költségvetésének 30%-át az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordítja. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA)olyan innovatív projekteket támogat, amelyek hozzájárulnak a vízi és tengeri erőforrások fenntartható kiaknázásához és kezeléséhez, és hozzájárulnak az európai zöld megállapodás, az uniós éghajlat- és környezetvédelmi politikák ütemterve célkitűzéseinek megvalósításához is.

A LIFE program olyan projekteket társfinanszíroz, amelyek magukban foglalják a tengeri és part menti ökoszisztémák helyreállítását, valamint az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség növelését. Az új Horizont Európa három pillérből áll: Kiváló tudomány, globális kihívások és európai ipari versenyképesség és innovatív Európa. A 2. pilléren belül külön klaszter (6.) foglalkozik az élelmiszerekkel, a biogazdasággal, a természeti erőforrásokkal, a mezőgazdasággal és a környezettel, és kutatási területként tengereket és óceánokat foglal magában. A „Starfish 2030 misszió” és a „Restoreour Ocean and Waters” (Óceánjaink és vizeink helyreállítása)új lehetőségeket vár, amelyek célja, hogy 2030-ig fejlesszük az óceánjainkkal és vizeinkkel kapcsolatos ismereteket, helyreállítsuk és megvédjük azokat. Az „Óceánok” közös programozási kezdeményezés a hosszú távú együttműködés kormányközi platformja, amely minden olyan uniós tagállam és társult ország előtt nyitva áll, amely beruház a tengerkutatásba és a tengerhasznosítási célú kutatásba. Az éghajlatváltozás az óceánokkal kapcsolatos közös programozási kezdeményezés 2021–2025-ös stratégiájának stratégiai területe, amely a reziliens óceánok érdekében összekapcsolt kiemelt területek keretébe illeszkedik.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodás uniós finanszírozásárólszóló oldalon található.

A végrehajtás támogatása

A FARNET az ETHAA keretében közösségvezérelt helyi fejlesztést végrehajtó emberek közössége. Ez a hálózat EU-szerte összefogja a helyi halászati akciócsoportokat, az irányító hatóságokat, a polgárokat és a szakértőket, hogy a halászat és a part menti területek fenntartható fejlődésén dolgozzanak. Az EU alkalmazkodási stratégiája értelmében ezeken a csoportokon keresztül a regionális szervek nagyobb mértékű bevonását tervezik. A halászati területekre vonatkozó előretekintő stratégiákról szóló FARNET-útmutatóarról számolt be, hogy a helyi halászati akciócsoportok a helyi és fenntartható termékeket és szolgáltatásokat előnyben részesítő életmódbeli változásokat előmozdító helyi tudatosságnövelő és támogató projektek révén segíthetik a közösségeket az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban.

Az alkalmazkodás MRE-je

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv első végrehajtási ciklusáról szóló jelentés (2020) azt mutatja, hogy a tengeri környezetvédelem uniós kerete az egyik legátfogóbb és legambiciózusabb a világon. Meg kell azonban erősíteni, hogy képes legyen kezelni az olyan uralkodó terheléseket, mint a túlhalászás és a nem fenntartható halászati gyakorlatok, a műanyaghulladék, a felesleges tápanyagok, a víz alatti zaj, a szennyezés és más típusú környezeti terhelések. Bár az éghajlatváltozás szerepel a tagállamok által a tengeri környezetre gyakorolt legfontosabb terhelések között, az olyan kulcsfontosságú témák, mint az óceánok savasodása az európai tengerekben, valamint a tengeri hőhullámok tengeri biológiai sokféleségre gyakorolt hatásai nem kellően megalapozottak az uniós szintű nyomonkövetési rendszerekben. A hatékonyan kezelt védett tengeri területek a nemzeti tengeri stratégiák intézkedési programjának részét képezik, amelynek célja a fajok és élőhelyek elvesztésének és pusztulásának elkerülése, a partvédelem és az ökoszisztéma globális változásokkal szembeni rezilienciájának növelése.