Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz a városi területeken

A városok a gazdasági és kulturális tevékenységek létfontosságú központjai Európában. Már most is hatással vannak rájuk az olyan éghajlati veszélyek, mint az intenzív csapadék és a hőhullámok, amelyek a változó éghajlat miatt várhatóan intenzívebbé és gyakoribbá válnak. Az éghajlatváltozás előrehaladtával a városoknak alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy a jövőben is élhetőek, működőképesek és virágzóak maradjanak. Az alkalmazkodás a tényleges vagy várható éghajlati és éghajlati veszélyekhez való alkalmazkodás folyamata, amelynek célja a negatív hatások csökkentése vagy a kedvező lehetőségek kiaknázása. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez hasonlóan sürgősen fel kell készülni az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaira is. A városoknak most kell cselekedniük, hogy a jövőben elkerüljék vagy csökkentsék az időjárással összefüggő haláleseteket (pl. hőhullámok miatt) és az éghajlattal kapcsolatos szélsőségekből eredő gazdasági veszteségeket. 2020 áprilisáig Európa-szerte közel 3000 város kötelezte el magát amellett, hogy a Polgármesterek Szövetsége keretében lépéseket tesz az alkalmazkodás érdekében, és ez a szám egyre nő.

Az éghajlattal kapcsolatos veszélyek – például árvizek, hőhullámok, erdőtüzek és aszályok – gyakoriságának és intenzitásának előre jelzett növekedése nemcsak a nemzeti kormányok, hanem a helyi hatóságok válaszát is szükségessé teszi. Az alkalmazkodás egy adott hely sajátos földrajzi, szociodemográfiai vagy gazdasági jellemzői miatt erősen lokalizált folyamat lehet. A városi és városi hatóságok ismerik a legjobban a helyi szinten előforduló veszélyeket (lásd a 2.1. lépést)és a helyi térség sebezhetőségének konkrét okait (pl. a lakosság jellemzői, az infrastruktúra típusai, a gazdasági szempontból legfontosabb ágazatok stb.; lásd a 2.3. lépést),és ezért megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy foglalkozzanak velük.

Az éghajlatváltozáshoz való helyi szintű alkalmazkodás – a kockázatok elkerülése vagy csökkentése révén – gazdasági szempontból ésszerű. Az E3G szerint a szélsőséges időjárási események által az uniós városokra rótt gazdasági költségek 2070-re elérhetik az évi 190 milliárd EUR-t, hacsak nem kerül sor intézkedésre. Koppenhágában például a városközpont 2011-es jelentős esőzés miatti áradása több mint 6 milliárd DKK (több mint 800 millió EUR) kárt okozott. A jövőbeli esőzések potenciális költségei olyan magasak voltak, hogy 20 év alatt 12 milliárd dán koronát költöttek több mint 300 csapadékvíz-gazdálkodási projektre a városban.

Emellett a vezető hitelminősítő intézetek egyre inkább figyelembe veszik a városok éghajlatváltozásra való felkészültségét a hitelezés kockázatának értékelésekor. Emellett azok a városok, amelyek természeti katasztrófáktól mentesek és kellemes bennük élni (pl. zöldterület biztosítása révén), hajlamosak több beruházást és képzett munkaerőt vonzani és megtartani.