A magatartásbeli változás gazdasági ösztönzői

Nem meglepő, hogy a nyilvánosság részvétele döntő szerepet játszik az EPI-k általános elfogadottságának növelésében és az érdekelt felek részvételre való ösztönzésében. Ez nem jelenti azt, hogy az EPI elfogadhatóvá tételéhez mindig szükség van a nyilvánosság részvételére. Csökkenthető például a nyilvánosság részvételének jelentősége azokban az esetekben, amikor az EPI mint olyan, vagy az EPI által előmozdítani kívánt konkrét megoldás már elnyerte a nyilvánosság (társadalmi) elfogadottságát.

Az EPI-k alkalmazása során jelentős eltérések mutatkoznak az egyes országok szükségletei, lehetőségei és korlátai között. Még az országokon belül is jelentős eltérések mutatkoznak a különböző régiók vagy ágazatok gazdasági eszközeinek végrehajtási kapacitásában. Egyes kívánt változtatások könnyebben végrehajthatók gazdasági eszközökkel, míg mások könnyebben végrehajthatók parancsnoklási és ellenőrzési szabályok révén. Az EPI-k semmiképpen sem helyettesítik a kormányzati fellépés más módjait, hanem olyan eszközök, amelyek a szakpolitikai eszközök széles skálájának részeként kiegészíthetik és megerősíthetik a kormányzást. Általánosságban elmondható, hogy különbséget lehet tenni a következők között: i. az EPI-k kombinációja a „csomagolási ösztönzőkre” vonatkozó stratégia részeként, és ii. más típusú szakpolitikai eszközökkel – többek között szabályozási, figyelemfelkeltő, tájékoztatási stb. eszközökkel – való keveredés. A potenciális EPI-k átvilágításakor figyelembe kell venni a meglévő szakpolitikai kombinációt, de a kiválasztást nem szabad az alapján meghatározni.

Az EPI-k költségeit és előnyeit alig vizsgálják, és kevés információ található arról, hogy hogyan viszonyulnak a klasszikus vezetési és irányítási megközelítésekhez.

Az EPI költségei megkülönböztethetők a közvetlen költségektől (pl. az adó megfizetésének költsége) és a tranzakciós költségektől (pl. a piacra jutás, a vevő vagy eladó megtalálása, a vásárlásról folytatott tárgyalások, a kereskedelem befejezése és a piacról való visszatérés idő- és pénzköltsége). A tranzakciós költségek a további nyomon követéshez is kapcsolódhatnak. Például a felszín alatti vagy felszíni vizek megfigyeléséből eredő tranzakciós költségek akadályozhatják az adó elfogadását (pl. a szennyezett szennyvíz térfogati alapú ártalmatlanítására kivetett adó), de érdemes lehet megfizetni az adó hatékonyságának biztosítása érdekében is. Hasonlóképpen, egy új vízelosztási mechanizmus növelheti a gazdasági hatékonyságot, de magas tárgyalási és végrehajtási költségekkel járhat, ami potenciálisan előnyösebbé teszi az egyszerűbb elosztási mechanizmusokat.

Az EPI-k előnyei közé tartozik a környezet minőségének és a gazdasági hatékonyságnak a javítása, valamint a terhek jobb társadalmi elosztása a kívánt célkitűzés elérése érdekében. Ugyanakkor az EPI-k bevételt termelnek (díjak esetében) például a szennyezés nyomon követésével és ellenőrzésével vagy elosztásával kapcsolatos tevékenységek finanszírozása érdekében, és ezért relevánsak lehetnek az alkalmazkodási intézkedések finanszírozása szempontjából.

Az EPI-ket politikai szinten több fontos európai jogszabály és szakpolitikai dokumentum is elismeri:

• Az EU vízügyi keretirányelve olyan elveket és intézkedéseket vezet be, amelyek racionalizálják a vízhasználatot a tagállamokban. A 9. cikk a vízszolgáltatások teljes költségmegtérülését írja elő az árképzés révén.
• Az európai vizek védelmére irányuló 2012. évi uniós terv hangsúlyozza az ösztönző vízárazás és más EPI-k, például a vízkereskedelem és az ökoszisztéma-szolgáltatásokért járó kifizetések fontosságát az európai vízgazdálkodás javítását célzó szakpolitikai kombinációban.
• A vízhiány és az aszály elleni uniós fellépés (2007-től) kiemeli az ösztönző árképzés szerepét a vízigények kiigazításában és a fenntartható vízgazdálkodás biztosításában
• Az EU árvízvédelmi irányelve (2007) ösztönzi a zöld infrastruktúrák és a természetes árvízkezelés elterjedését azáltal, hogy pénzügyileg jutalmazza a gazdálkodókat és a vízfelhasználókat.
• A közös agrárpolitika pénzügyi jutalmat is tartalmaz (támogatások formájában) a vízi környezet védelméért.
• A nitrátirányelv (1991) a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzatok révén támogatja az együttműködési megállapodások elfogadását.
• Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia (2013) ösztönzi a biztosítások nagyobb mértékű alkalmazását az éghajlatváltozás hatásaival – különösen a vízhiánnyal, az aszályokkal és az árvízkockázattal – szembeni ellenálló képesség kiépítése érdekében.
• Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikája (beleértve az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvet, valamint a LIFE finanszírozási mechanizmust) pénzügyi és nem pénzügyi jutalmak alkalmazását ösztönzi a vízi ökoszisztémák védelme érdekében.

Az EPI-k kialakítása és végrehajtása 1–5 évet vehet igénybe.

Az EPI-k általában hosszú távú intézkedések. Az élettartamot azonban gyakran a szakpolitikai keret, a hatályos konkrét jogszabályok és a társadalmi elfogadottság határozza meg.