Korai előrejelző rendszerek létrehozása

A korai előrejelző rendszerek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés kulcsfontosságú elemei, és céljuk a veszélyek által okozott károk elkerülése vagy csökkentése. Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, a korai előrejelző rendszereknek aktívan be kell vonniuk a különböző veszélyek által veszélyeztetett embereket és közösségeket, elő kell segíteniük a közoktatást és a kockázatokkal kapcsolatos tudatosságot, hatékonyan kell terjeszteniük az üzeneteket és figyelmeztetéseket, és biztosítaniuk kell a folyamatos felkészültséget és a korai fellépést. A hatékony korai előrejelző rendszer jelentősége abban rejlik, hogy a helyi lakosok elismerik annak előnyeit.

Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó korai előrejelző rendszereknek szilárd tudományos és technikai alapokon kell nyugodniuk, és a leginkább kockázatnak kitett emberekre vagy ágazatokra kell összpontosítaniuk. Ez magában foglalja egy olyan rendszerszemléletű megközelítés elfogadását, amely magában foglalja az összes releváns kockázati tényezőt, függetlenül attól, hogy azok az éghajlati veszélyekből vagy a társadalmi sebezhetőségekből, valamint a rövid vagy hosszú távú folyamatokból erednek-e. A korai előrejelző rendszerek magukban foglalják a felderítést, az elemzést, az előrejelzést, majd a figyelmeztetés terjesztését, amelyet a válaszadási döntéshozatal és a végrehajtás követ. Ilyen rendszerek működnek a világ számos részén, hogy figyelemmel kísérjék, előre jelezzék és figyelmeztessék az embereket például a trópusi ciklonok, árvizek, viharok, szökőár, lavinák, tornádók, súlyos zivatarok, vulkánkitörések, szélsőséges hő és hideg, erdőtüzek, aszály stb. tekintetében. Ahhoz, hogy hatékony és teljes legyen, a korai előrejelző rendszernek négy, egymással kölcsönhatásban álló elemből kell állnia, nevezetesen: i. kockázati ismeretek, ii. nyomonkövetési és figyelmeztető szolgáltatások, iii. terjesztés és kommunikáció, valamint iv. reagálási képesség.

Európában jelentős tapasztalat áll rendelkezésre a korai előrejelző rendszerekkel kapcsolatban, különösen ami az árvizek és villámárvizek kockázatát, a viharokat, az erdőtüzeket, a hőhullámokat és az aszályokat illeti. A korai előrejelző rendszerek közvetlenül relevánsak az éghajlattal kapcsolatos kockázatok által elsődlegesen érintett különböző ágazatok, például az egészségügy, a katasztrófakockázat-csökkentés, a mezőgazdaság, az erdészet, az épületek, a part menti és városi területek szempontjából. Mások közvetetten profitálhatnak a korai előrejelző rendszerekből, például a közlekedési ágazatból, ha az utakat vagy a vasutakat előzetesen lezárják, mielőtt az embereket negatív hatások érnék, vagy a turizmusból, amikor biztosítják, hogy a turisztikai csoportokat figyelmeztetik egy bizonyos területre való belépésre vagy a szabadtéri tevékenységek elkerülésére szélsőséges időjárási időszakokban.

Egyes korai előrejelző rendszerek az éghajlattal kapcsolatos konkrét kockázatoknál többre nyújtanak szolgáltatásokat és termékeket. A Meteoalarm az EUMETNET (Európai Meteorológiai Szolgálatok Hálózata) közös erőfeszítése, amely Európában riasztást ad szélsőséges időjárási eseményekről, beleértve az áradások kockázatával járó heves esőzéseket, a súlyos zivatarokat, a szélviharokat, a hőhullámokat, az erdőtüzeket, a ködöt, a havat vagy a hóviharokkal járó szélsőséges hideget, a lavinákat vagy a súlyos part menti árapályokat. A Kopernikusz éghajlat-változási szolgáltatása (C3S) megbízható, jó minőségű éghajlati adatokat és személyre szabott információkat biztosít az európai szintű társadalmi-gazdasági ágazatok számára, amelyek biztosan relevánsak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából. A Közös Kutatóközpont Főigazgatóság által kezelt Katasztrófakockázat-kezelési Tudásközpont (DRMKC) kockázati adatközpontja is gondozott uniós szintű kockázati adatokat szolgáltat adatkészletek tárolása és a nemzeti platformokhoz való kapcsolódás révén.

Az egyéb korai előrejelző rendszerek az éghajlattal kapcsolatos konkrét kockázatokra és/vagy ágazatokra összpontosítanak, beleértve az alábbi szövegben említett európai szintű példákat is. E nagyszabású kezdeményezések mellett a korai előrejelző rendszert alacsonyabb (nemzeti, szubnacionális és helyi) szinteken is kidolgozták és végrehajtották, például az alábbi területeken: i. Ausztria, ahol a vasúti közlekedésre vonatkozóan korai előrejelző rendszert dolgoztak ki; ii. Észak-Macedónia, amely a hőhullámokra összpontosít, és a nemzeti hőgyógyítási cselekvési tervet végrehajtó intézkedések részét képezi; iii. Tatabánya (Magyarország), hogy figyelmeztessen a városi hőhullámokra és erdőtüzekre; iv. Emilia Romagna régió (Olaszország), ahol a valós idejű hidrometeorológiai megfigyelési technológiák fejlesztésével és finomításával párhuzamosan regionális meteorológiai riasztási portált fejlesztettek ki, valamint egy széles körű kockázati kommunikációs programot, és v. Sogn og Fjordane (Norvégia), amely több veszélyforrással (avalanches, földcsuszamlások, viharhullámok és áradások) foglalkozik.

Hőhullámok és extrém hő

Európa 2000 óta számos szélsőséges nyári hőhullámot élt át (lásd a „Globálisés európai hőmérséklet”EGT-mutatót), amelyek magas halálozási arányhoz és társadalmi-gazdasági hatásokhoz vezettek. Az előrejelzések szerint a hőhullámok Európa-szerte egyre gyakoribbak és hosszabb ideig tartanak majd ebben az évszázadban és az összes RCP-forgatókönyv szerint. A magas kibocsátási forgatókönyv (RCP8.5) szerint nagyon szélsőséges hőhullámok (sokkal erősebbek, mint akár a 2003-as, akár a 2010-es hőhullámok) az előrejelzések szerint olyan gyakran fordulnak elő, mint kétévente a 21.^század második felében. A hatások különösen erősek lesznek Dél-Európában. Az emberi egészséget, valamint a gazdaság szempontjából releváns különböző ágazatokat érintő ilyen kockázatokra válaszul számos ország alkalmazkodási lehetőségként hővel kapcsolatos korai előrejelző rendszereket vezetett be. Európai szinten az EuroHEAT az éghajlattal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó döntéstámogató eszközként működik a hőenergia tekintetében, és útmutató dokumentum kíséri.

Aszály

Úgy tűnik, hogy az aszályok súlyossága és gyakorisága Európa egyes részein nőtt (lásd a „meteorológiaiés hidrológiai aszályok”EGT-mutatót), különösen a déli és délkeleti régiókban. Az előrejelzések szerint az aszályok gyakorisága, időtartama és súlyossága a kontinens nagy részén növekedni fog. Az IPCC 5. értékelő jelentése szerint a legnagyobb növekedés Dél-Európában várható, ahol a különböző vízfelhasználók – például a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a háztartások – közötti verseny valószínűleg erősödni fog. Az Európai Aszálymegfigyelő Központ (EDO) különböző adatforrásokból származó, aszály szempontjából releváns információkat tartalmaz. A különböző eszközök lehetővé teszik az aszályokkal kapcsolatos információk megjelenítését és elemzését, míg a "Drought News" szolgáltatás áttekintést nyújt a közelgő aszályok esetén fennálló helyzetről.

Árvíz

Az 1980 és 2010 közötti időszakban nőtt a nagyon súlyos árvizek száma Európában, de a különböző okok miatt nagy évközi változékonysággal: jobb jelentéstétel, a földhasználat megváltozása és a heves csapadékmennyiség növekedése Európa egyes részein. Az éghajlatváltozás az előrejelzések szerint Európa nagy részén fokozza a hidrológiai ciklust, valamint növeli az árvizek előfordulását és gyakoriságát. Az intenzív helyi csapadékesemények által kiváltott pluviális árvizek és villámárvizek valószínűleg Európa-szerte gyakoribbá válnak (lásd a „Folyóárvizek”EGT-mutatót). A part menti viharhullámok és árvizek a leggyakoribb és legköltségesebb szélsőséges időjárási események Európában, amelyek az összes természeti katasztrófa okozta veszteség 69%-át teszik ki. 2010-ben például Franciaországot alig sújtotta a Xynthia téli vihar, amely 51 áldozatot követelt és több mint 1,5 milliárd EUR kárt okozott (EEA, 2013). Az árvízvédelem szempontjából továbbra is a csúcskibocsátások előrejelzésére való fokozott képesség a legrelevánsabb nem strukturális intézkedés. A 3–10 napos árvíz-előrejelzési átfutási idő lehetővé teszi a szükséges polgári védelmi és vészhelyzeti intézkedések meghozatalát, minimálisra csökkentve az emberi életek és a gazdasági veszteségek tekintetében jelentkező hatásokat. Az európai árvíz-előrejelző rendszer (EFAS) támogatja a nagyobb árvízesemények bekövetkezését megelőző előkészítő intézkedéseket, különösen a nagy transznacionális vízgyűjtőkben és általában egész Európában. Az EFAS-t a Közös Kutatóközpontban fejlesztették ki és tesztelték a nemzeti hidrológiai és meteorológiai szolgálatokkal, az európai polgári védelemmel és más kutatóintézetekkel szoros együttműködésben.

Tűz

A tűzveszély számos tényezőtől függ: éghajlatváltozás, növényzet, erdőgazdálkodási gyakorlatok és egyéb társadalmi-gazdasági tényezők. Melegebb éghajlat esetén Európa-szerte súlyosabb tűzidőjárás, és ennek következtében a tűzveszélyes terület bővülése és hosszabb tűzidények várhatók. A tűzesetek hatása különösen erős Dél-Európában (lásd az EEA „Erdőtüzek”mutatóját). Az európai erdőtűz-információs rendszer (EFFIS) támogatja az uniós országokban az erdők tűz elleni védelméért felelős szolgálatokat, és naprakész és megbízható információkkal látja el az Európai Bizottság szolgálatait és az Európai Parlamentet az erdőtüzekről. Az EFFIS olyan modult futtat, amely napi térképeket készít 1-9 nap előrejelzett tűzveszély szintről numerikus időjárás-előrejelzések felhasználásával. A modul egész évben aktív, bár a futótűzszezon magja a legtöbb országban március 1-jétől október 31-ig ^tart.

Egészségügyi kockázatok: vektorok által terjesztett betegségek és aeroallergén

A globalizáció és a környezeti változások, a társadalmi és demográfiai tényezők, valamint az egészségügyi rendszer kapacitása a fertőző betegségek jelentős mozgatórugói, amelyek járványprekurzorként is működhetnek. Így az ilyen mozgatórugók változásainak nyomon követése segíthet előre jelezni, vagy akár előre jelezni a fertőző betegségek emelkedését. Az éghajlatváltozás megváltoztathatja a vektorok által terjesztett betegségek földrajzi kiterjedését Európában, ezért a korai előrejelzés még fontosabbá válik (lásd avektorok által terjesztett betegségekre vonatkozó EEA-mutatót). Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) számára javasolt az európai kórokozó-átvivő betegségek korai előrejelző rendszerének prototípusa: a betegségek upstream környezeti/éghajlati és társadalmi-gazdasági mozgatórugói átfutási időt biztosíthatnak a gyors közegészségügyi reagáláshoz annak érdekében, hogy visszaszorítsák a kórokozó-átvivők által terjesztett betegségek EU-n belüli megjelenésével és terjedésével kapcsolatos emberi és pénzügyi költségeket.

Az éghajlatváltozás által okozott növekvő hőmérséklet azt jelenti, hogy a növények és a fák korábban és hosszabb ideig virágoznak, meghosszabbítva sok pollenallergiás ember szenvedését. Az Európai Aeroallergén Hálózat (EAN) az európai polleninformációs szolgáltatások, egyedi mérési helyszínek és Európán kívüli adatszolgáltatók pollen- és gombaspóra-adatainak gyűjtőhelye. A hálózat 38 országra és több mint 600 mérési helyszínre terjed ki. Az EAN adatbázis a pollen-előrejelzések alapvető eszköze, és így egész Európában nélkülözhetetlen a polleninformációs szolgáltatáshoz. A szolgáltatási tevékenységek fejlődése az elmúlt években (beleértve az európai terhelési térképeket, a pollenallergiában szenvedők pollennaplóját és a személyre szabott polleninformációkat) nem lett volna lehetséges az európai pollenadatbázis nélkül. A Kopernikusz légkörmegfigyelési szolgáltatása (CAMS) partnerséget alakított ki az Európai Aeroallergén Hálózattal (EAN), és olyan technológiákat vizsgál, amelyek Európa-szerte közel valós időben biztosítják az automatikus pollenmegfigyelést.