Korai előrejelző rendszerek létrehozása

A korai előrejelző rendszerek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-csökkentés kulcsfontosságú elemei, és céljuk a veszélyekből eredő károk elkerülése vagy csökkentése. Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, a korai előrejelző rendszereknek aktívan be kell vonniuk a különböző veszélyeknek kitett embereket és közösségeket, elő kell segíteniük a lakosság oktatását és a kockázatokkal kapcsolatos tudatosságát, hatékonyan kell terjeszteniük az üzeneteket és figyelmeztetéseket, valamint biztosítaniuk kell a folyamatos felkészültséget és a korai fellépést. A hatékony korai előrejelző rendszer jelentősége abban rejlik, hogy a helyi lakosok elismerik annak előnyeit.

Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó korai előrejelző rendszereknek szilárd tudományos és műszaki alapokon kell nyugodniuk, és a leginkább kockázatnak kitett emberekre vagy ágazatokra kell összpontosítaniuk. Ez magában foglalja egy olyan rendszerszemléletű megközelítés elfogadását, amely magában foglalja az összes releváns kockázati tényezőt, függetlenül attól, hogy azok az éghajlati veszélyekből vagy a társadalmi sebezhetőségekből, valamint a rövid vagy hosszú távú folyamatokból erednek-e. A korai előrejelző rendszerek magukban foglalják az észlelést, az elemzést, az előrejelzést, majd a figyelmeztetés terjesztését, majd a reagálási döntéshozatalt és a végrehajtást. Ilyen rendszerek vannak érvényben a világ számos részén, hogy figyelemmel kísérjék, előre jelezzék és figyelmeztessék az embereket pl. trópusi ciklonok, árvizek, viharok, szökőár, lavinák, tornádók, súlyos zivatarok, vulkánkitörések, szélsőséges hőség és hideg, erdőtüzek, aszály stb. tekintetében. A hatékonyság és a teljesség érdekében egy korai előrejelző rendszernek négy, egymással kölcsönhatásban álló elemből kell állnia, nevezetesen: i. kockázati ismeretek, ii. nyomonkövetési és figyelmeztető szolgáltatások, iii. terjesztés és kommunikáció, valamint iv. reagálási képesség.

Európában jelentős tapasztalat áll rendelkezésre a korai előrejelző rendszerekkel kapcsolatban, különösen az árvizek és a villámárvizek kockázata, a viharok, az erdőtüzek, a hőhullámok és az aszályok tekintetében. A korai előrejelző rendszerek közvetlenül relevánsak az éghajlattal kapcsolatos kockázatok által elsődlegesen érintett különböző ágazatok, például az egészségügy, a katasztrófakockázat-csökkentés, a mezőgazdaság, az erdészet, az épületek, a part menti és városi területek számára. Mások közvetetten profitálhatnak a korai előrejelző rendszerekből, például a közlekedési ágazatból, ha a közutakat vagy a vasutakat az emberekre gyakorolt negatív hatás előtt előzetesen lezárják, vagy a turizmusból, amikor biztosítják, hogy a turisztikai csoportokat figyelmeztetik arra, hogy szélsőséges időjárási időszakokban lépjenek be egy bizonyos területre vagy kerüljék a szabadtéri tevékenységeket.

Egyes korai előrejelző rendszerek egy konkrét, éghajlattal kapcsolatos kockázatnál többre nyújtanak szolgáltatásokat és termékeket. A Meteoalarm az EUMETNET (Európai Meteorológiai Szolgálatok Hálózata) közös erőfeszítése, amely riasztást ad Európában a szélsőséges időjárási eseményekre, beleértve az árvízveszélyes heves esőzéseket, a súlyos zivatarokat, a viharos szeleket, a hőhullámokat, az erdőtüzeket, a ködöt, a havat vagy a hóviharokkal, lavinákkal vagy súlyos part menti árapályokkal járó szélsőséges hideget. A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása (C3S) megbízható, jó minőségű éghajlati adatokat és személyre szabott információkat biztosít az európai szintű társadalmi-gazdasági ágazatok számára, amelyek biztosan relevánsak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából. Emellett a Katasztrófakockázat-kezelési Tudásközpont (DRMKC) Kockázati Adatközpontja, amelyet a JRC Főigazgatóság kezel, az egész EU-ra kiterjedő, kurált kockázati adatokat biztosít tárhelyadatkészleteken és a nemzeti platformokhoz való kapcsolódáson keresztül.

Más korai előrejelző rendszerek az éghajlattal kapcsolatos konkrét kockázatokra és/vagy ágazatokra összpontosítanak, beleértve a következő szövegben említett európai szintű példákat is. E nagyszabású kezdeményezések mellett a korai előrejelző rendszert alacsonyabb (nemzeti, szubnacionális és helyi) szinteken is kidolgozták és végrehajtották, például az alábbi területeken: i. Ausztria, ahol a vasúti közlekedésre vonatkozóan korai előrejelző rendszert dolgoztak ki; ii. Észak-Macedónia, ), amely a hőhullámokra összpontosít, és a nemzeti hőkezelési cselekvési tervet végrehajtó intézkedések részét képezi; iii. Tatabánya (Magyarország), hogy riasztást adjon a városi hőhullámokról és erdőtüzekről; (iv) Emilia Romagna régió (Olaszország), ahol a valós idejű hidrometeorológiai megfigyelési technológiák fejlesztésével és finomításával, valamint egy széles körű kockázati kommunikációs programmal párhuzamosan regionális időjárás-riasztási webportált fejlesztettek ki, és (v) Sogn og Fjordane (Norvégia), amely több veszélyforrással (árnyékok, földcsuszamlások, viharhullámok és áradások) foglalkozik.

Hőhullámok és extrém hő

Európa 2000 óta számos szélsőséges nyári hőhullámot élt át (lásd a „Globális és európai hőmérséklet” EGT-mutatót), amelyek magas halálozási arányhoz és társadalmi-gazdasági hatásokhoz vezettek. A hőhullámok az előrejelzések szerint egyre gyakoribbá válnak és tovább tartanak Európa-szerte ebben az évszázadban és az összes RCP-forgatókönyv szerint. Egy magas kibocsátási forgatókönyv (RCP8.5) szerint nagyon szélsőséges hőhullámok (sokkal erősebbek, mint a 2003-as vagy a 2010-es hőhullámok) az előrejelzések szerint olyan gyakran fordulnak elő, mint kétévente a 21. ^század második felében. A hatások különösen erősek lesznek Dél-Európában. Az emberi egészséget, valamint a gazdaság szempontjából releváns különböző ágazatokat érintő ilyen kockázatokra válaszul számos ország alkalmazkodási lehetőségként hővel kapcsolatos korai előrejelző rendszereket vezetett be. Európai szinten az EuroHEAT a hővel kapcsolatos éghajlat-politikai információkra vonatkozó döntéshozatalt támogató eszközként működik.

Aszály

Úgy tűnik, hogy Európa egyes részein nőtt az aszályok súlyossága és gyakorisága (lásd a „Meteorológiai és hidrológiai aszályok” EGT-mutatót), különösen a déli és délkeleti régiókban. Az előrejelzések szerint az aszályok gyakorisága, időtartama és súlyossága a kontinens nagy részén nőni fog. Az IPCC 5. értékelő jelentése szerint a legerősebb növekedés Dél-Európában várható, ahol a különböző vízfelhasználók, például a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a háztartások közötti verseny valószínűleg növekedni fog. Az Európai Aszálymegfigyelő Intézet (EDO) különböző adatforrásokból származó, az aszály szempontjából releváns információkat tartalmaz. A különböző eszközök lehetővé teszik az aszályokkal kapcsolatos információk megjelenítését és elemzését, míg az "Aszályhírek" szolgáltatás áttekintést nyújt a közelgő aszályok esetén fennálló helyzetről.

Árvíz

Az 1980 és 2010 közötti időszakban nőtt a nagyon súlyos árvizek száma Európában, de a különböző okok miatt az évek között jelentős eltérések voltak tapasztalhatók: jobb jelentéstétel, a földhasználat megváltozása és a csapadékmennyiség növekedése Európa egyes részein. Az éghajlatváltozás várhatóan fokozza a hidrológiai ciklust, és Európa nagy részén növeli az árvizek előfordulását és gyakoriságát. Az intenzív helyi csapadékesemények által kiváltott árvizek és villámárvizek valószínűleg Európa-szerte gyakoribbá válnak (lásd a „Folyami árvizek” EGT-mutatót). A part menti viharhullámok és árvizek a leggyakoribb és legköltségesebb szélsőséges időjárási események Európában, amelyek az összes természeti katasztrofális veszteség 69 %-át teszik ki. 2010-ben például Franciaországot alig sújtotta a Xynthia téli vihar, 51 áldozattal és több mint 1,5 milliárd EUR összegű kárral (EEA, 2013). Az árvízvédelem szempontjából továbbra is a legrelevánsabb nem strukturális intézkedés a csúcskibocsátások előrejelzésének fokozott képessége. A 3–10 napos árvíz-előrejelzési átfutási idők lehetővé teszik a szükséges polgári védelmi és vészhelyzeti intézkedések bevezetését, minimálisra csökkentve az emberi életekre és a gazdasági veszteségekre gyakorolt hatásokat. Az európai árvíz-előrejelző rendszer (EFAS) támogatja a jelentős árvízeseményeket megelőző előkészítő intézkedéseket, különösen a nagy transznacionális vízgyűjtőkben és általában Európa-szerte. Az EFAS-t a Közös Kutatóközpontban fejlesztették ki és tesztelték a nemzeti hidrológiai és meteorológiai szolgálatokkal, az európai polgári védelemmel és más kutatóintézetekkel szoros együttműködésben.

Tűz

A tűzveszély számos tényezőtől függ: éghajlatváltozás, növényzet, erdőgazdálkodási gyakorlatok és egyéb társadalmi-gazdasági tényezők. Melegebb éghajlat, súlyosabb tűzesetek és ennek következtében a tűzveszélyes területek bővülése és hosszabb tűzesetek várhatók Európa-szerte. A tűzesetek hatása különösen erős Dél-Európában (lásd az „Erdőtüzek” EEA-mutatót). Az európai erdőtűz-információs rendszer (EFFIS) támogatja az erdőtüzek elleni védelemért felelős szolgálatokat az uniós országokban, és naprakész és megbízható információkkal látja el az Európai Bizottság szolgálatait és az Európai Parlamentet a erdőtüzekről. Az EFFIS olyan modult futtat, amely napi 1–9 napos előre jelzett tűzveszélyességi szint térképeit generálja numerikus időjárás-előrejelzések segítségével. A modul egész évben aktív, bár az erdőtüzek szezonja a legtöbb országban március 1-jétől október 31-ig ^tart.

Egészségügyi kockázatok: vektorok által terjesztett betegségek és aeroallergén

A globalizáció és a környezeti változások, a társadalmi és demográfiai tényezők, valamint az egészségügyi rendszer kapacitása a fertőző betegségek jelentős mozgatórugói, amelyek járványprekurzorként is működhetnek. Így ezeknek a tényezőknek a változásainak nyomon követése segíthet előre jelezni, vagy akár előre jelezni a fertőző betegségek felfutását. Az éghajlatváltozás megváltoztathatja a vektorok által terjesztett betegségek földrajzi kiterjedését Európában, így a korai előrejelzés még fontosabbá válik (lásd a vektorok által terjesztett betegségekre vonatkozó EEA-mutatót). Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) számára javasolt egy korai előrejelző rendszerek prototípusa Európában: a betegségek upstream környezeti/éghajlati és társadalmi-gazdasági mozgatórugói átfutási időt biztosíthatnak a gyors közegészségügyi reagáláshoz annak érdekében, hogy visszaszorítsák a kórokozó-átvivők által terjesztett betegségek megjelenésével és terjedésével kapcsolatos emberi és pénzügyi költségeket az EU-ban.

Az éghajlatváltozás által okozott növekvő hőmérséklet azt jelenti, hogy a növények és a fák korábban és hosszabb ideig virágoznak, meghosszabbítva sok pollenallergiás ember szenvedését. Az Európai Aeroallergén Hálózat (EAN) az európai polleninformációs szolgálatok, egyedi mérési helyszínek és Európán kívüli adatszolgáltatók pollen- és gombaspóra-adatainak gyűjtőhelye. A hálózat 38 országra és több mint 600 mérési helyszínre terjed ki. Az EAN-adatbázis a pollen-előrejelzések alapvető eszköze, ezért egész Európában nélkülözhetetlen a polleninformációs szolgáltatáshoz. Az elmúlt években a szolgáltatási tevékenységek fejlesztése (beleértve az európai terhelési térképeket, a pollenallergiában szenvedők pollennaplóját és a személyre szabott polleninformációkat) nem lett volna lehetséges az európai pollenadatbázis nélkül. A Kopernikusz légkörmonitoring szolgáltatása (CAMS) partnerséget alakított ki az Európai Aeroallergén Hálózattal (EAN), és olyan technológiákat tár fel, amelyek Európa-szerte közel valós időben automatikus pollenmegfigyelést tesznek lehetővé.