Éghajlattudatos városi mezőgazdaság

A városi mezőgazdaság az élelmiszerek és nem élelmiszer jellegű termékek (pl. dekoráció, anyagok) városi környezetben történő termesztését, előállítását és feldolgozását jelenti. A városi mezőgazdaság magában foglalja az állattenyésztést, az akvakultúrát, a méhészetet és a kertészetet is. A városi mezőgazdaság szinonimája, kivéve az állati alapú termelést, a városi gazdálkodás és a városi kertészet. Ez utóbbi a nem kereskedelmi kertészeti tevékenységekre vonatkozik. A termesztés lehet beltéri és nagyon technológiafüggő, de az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából a városi gazdálkodás és kertészet szabadtéri városi környezetben található. 

A termesztési és kertészeti tevékenységek különböző helyeken helyezkedhetnek el, például erkélyeken, tetőkön, magánudvarokon, allokációs kertekben, botanikus kertekben vagy közterületeken. A közösségi gazdálkodás és kertészkedés bármilyen üres helyet elfoglalhat a városokban (pl. barnamezők vagy elhagyott blokkok), vagy közterületeken létesíthető. 

A városi gazdálkodás és kertészet pozitívan járulhat hozzá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz azáltal, hogy növeli a városok növénytakaróját. A beültetett és megművelt növényzet növeli a talaj vízbeszivárgási képességét, ami viszont jobb alkalmazkodáshoz vezet a csapadékvíz-lefolyás jobb kezelése tekintetében. A megnövekedett vízbeszivárgási kapacitás következtében a talajvízszint emelkedni fog, ezáltal javítva az aszályokkal szembeni ellenálló képességet. Azáltal, hogy árnyékot biztosítanak, növelik az evapotranspirációt, és a napfényt a fotoszintézis folyamataiban növényi anyaggá alakítják, ahelyett, hogy elnyelnék, a növények és a fák hűsítő hatást gyakorolnak környezetükre. 

Ha nem fenntartható módon kezelik, a városi gazdálkodás és kertészet növelheti a vízfogyasztást, a peszticidek használatát vagy a nem őshonos fajok termesztését, amelyek veszélyeztethetik a helyi biológiai sokféleséget. Ezért a mezőgazdasági termelőknek és a kertészeknek éghajlatbarát és a biológiai sokféleséget támogató gyakorlatokat kell alkalmazniuk, figyelembe véve a régiót, valamint a helyi biogeográfiai és éghajlati viszonyokat. A városi tisztviselők a helyi szereplőket is irányíthatják, és tanácsot adhatnak a környezetbarát gyakorlatokhoz. Szárazságtűrőbb növények használata esetén csökkenthető az öntözéshez szükséges vízigény. Ez magában foglalhatja az őshonos növények, zöldségek és taxonómiai csoportok használatát, amelyek szárazságtűrőek vagy megbirkóznak a többszörös városi stresszel. A sósabb zöldségek és az aszálytűrő növényzet ültetésekor a városi mezőgazdaság, a városi gazdálkodás és a városi kertészet száraz időszakokban is képes lesz termékeket szállítani. 

Ajánlott nyomonkövetési jelentéstételi és értékelési rendszert létrehozni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás e lehetőségének végrehajtása során elért eredmények nyomon követése érdekében.

Az egyes polgárok és a civil társadalom kulcsszerepet játszanak a városi mezőgazdaságban, mivel mezőgazdasági parcellákat és allokációs kerteket tartanak fenn és kezelnek. Emellett a magánszektor és a kisvállalkozások (pl. éttermek) is aktívak lehetnek az élelmiszerek és gyógynövények termesztésében vagy a méhészetben a magántulajdonukban. A polgárok és a városi hatóságok közötti szoros együttműködés a hosszú távú városi mezőgazdaság előfeltétele. A helyi városi gazdálkodóknak általában támogatásra (pl. oktatásra, tudáscserére és iránymutatásra) van szükségük a városi hatóságok részéről az ökológiailag fenntartható gazdálkodási gyakorlatok elfogadásához. Új, hivatalosan elismert területek kiválasztása a városi mezőgazdaság vagy a városi mezőgazdasági hálózat felszámolása érdekében várhatóan javítja az alkalmazkodási előnyök egyenlő elosztását városi szinten.  Különösen arról kell gondoskodniuk, hogy a kiszolgáltatott csoportok (idősek, gyermekek, migránsok) és az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű környékeken élők lehetőséget kapjanak a helyi városi gazdálkodásra. A városi mezőgazdasági hálózat tervezését és megvalósítását a polgárokkal és más kulcsfontosságú érdekelt felekkel folytatott deliberatív részvétel révén kell megvalósítani.

A városi mezőgazdaság megvalósítása nagymértékben függ a helyi tényezőktől: az éghajlattól, a politikáktól és a tervezéstől, a földrajztól, a közgazdaságtantól és a kulturális értékektől. 

A városi mezőgazdaság gyakorlatának társadalmilag igazságos és méltányos elérhetőségét a város támogathatja a városi gazdálkodásra szolgáló területek (pl. allokációk és közösségi kertek) különböző típusú városrészekben történő elfoglalásával és területrendezésével. A városnak lehetnek programjai a különböző társadalmi-gazdasági csoportok szerepvállalásának fokozására. Barcelonában például a városi kertek hálózata a városi tanács Környezetvédelmi Minisztériumának részvételi programja, amely a 65 év feletti polgároknak szól. A cél továbbá a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok, például a biogazdálkodás támogatása. Ehhez együttműködésre és tárgyalásokra van szükség a tervezők, a földtulajdonosok és a helyi polgárok között, amelyek a várostervezés vagy a területrendezés részeként formális részvétellel folytathatók. Ahhoz, hogy a lakosok vagy közösségek sikeresen létrehozhassanak egy új, informális városi mezőgazdasági területet olyan területek számára, amelyeket hivatalosan nem őriznek meg vagy nem terveznek ilyen földhasználati tevékenységre (pl. barnamezős területek, közparkok), szoros együttműködésre van szükség a polgárok és a városi közigazgatás között. Az erős politikai támogatás és a társadalmi elfogadottság biztosítja a helyi közösségek alulról szerveződő kezdeményezéseinek sikerét minden olyan esetben, amikor azokat nem kormányzati szereplők indítják el. 

A versengő és egymásnak ellentmondó földhasználati érdekek, valamint a kulcsfontosságú érdekelt felekkel – különösen a városi hatóságokkal vagy a földtulajdonosokkal – való gyenge együttműködés kritikus korlátozó tényezők a városi mezőgazdasági kezdeményezések végrehajtása szempontjából. A telekdíjak növekedése és a kerti telkek kiosztása iránti erős kereslet a bérleti díjak vagy az értékesítési díjak jelentős növekedését okozhatja, ami az alacsony társadalmi-gazdasági csoportok kizárását eredményezi.

A városi gazdálkodás és kertészet számos környezeti előnnyel jár. Támogatják a gazdag termőtalaj megőrzését, javítják a helyi mikroklímát, fellendítik a városi hulladék újrahasznosítását mint a talaj tápanyag- és szervesanyag-forrását, és támogatják a biológiai sokféleséget a városokban, számos állatvilágot vonzva. A termesztési tevékenységek erősítik az ember és a természet közötti közvetlen kölcsönhatást, és ezáltal növelik a környezettudatosságot és a természettel való törődést. Az allokációs és közösségi kertek rekreációs területként és találkozóhelyként használhatók az emberek számára, javítva a városi területek emberi jólétét. A városi gazdálkodás és kertészet szintén javíthatja a társadalmi befogadást, a közösségi identitást és a társadalmi méltányosságot. A kertészek együtt dolgozhatnak, néha különböző területeken, és megoszthatják tapasztalataikat, tudásukat és termékeiket egymással. A városi mezőgazdaság fokozza az élelmezésbiztonságot, különösen az alacsony társadalmi-gazdasági csoportok számára, és hozzájárulhat a zöld gazdasághoz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és társadalmilag befogadó gazdaság megteremtésében. 

A városi mezőgazdaság üzleti modelljei nagyon eltérőek lehetnek. A magántulajdonban lévő vagy kezelt allokációs kerteket főként egyszemélyes háztartások finanszírozzák. A közösségvezérelt mezőgazdaság elsősorban a körforgásos gazdaság meglehetősen új típusán, azaz a megosztott gazdaságon alapul. A költségek, az eszközök és az irányítási feladatok megoszlanak a közösség tagjai között. Az önkormányzatok szakértelmükkel, eszközeikkel vagy a földbérleti díjak vásáron tartásával nyújthatnak támogatást, különösen az alacsony jövedelmű lakosok számára. Az önkormányzat a városi mezőgazdaság egyik fő támogatója lehet, mivel minden felhasználó számára biztosítja a telkeket, a kerítéseket, a szerszámok tárolására szolgáló menedékhelyeket, az öntözéshez szükséges vizet, a képzést és a technikai támogatást. Az önkormányzat a különböző városi gazdálkodási kezdeményezések közötti hálózatépítési lehetőségek előmozdítója is lehet. Berlin városa például jogi támogatást nyújt a szerződések előkészítéséhez, pénzügyi támogatást, tudást és szakértelmet, talajvizsgálatokat, sőt nyilvános találkozókat is szervezett, hogy mozgósítsa a helyi embereket, hogy vegyenek részt egy kertészeti projektben.

A városi mezőgazdaság területeit általában a városi hatóságok ellenőrzik és szabályozzák, nemzeti vagy szubnacionális jogszabályok alapján is (pl. az önkormányzat engedélyével, helyi tervek alapján). A tervezés, a tulajdonlás és az irányítás átruházható közösségekre vagy egyéni tulajdonosok szövetségére. Az elmúlt néhány évben azonban egyre nagyobb konszenzus alakult ki a felülről lefelé irányuló vezetői „kormányzásról” az inkluzívabb, alkalmazkodóbb és többszintű „kormányzásra” való áttéréssel kapcsolatban. Egyes esetekben előfordulhatnak nem engedélyezett alulról szerveződő kezdeményezések, amelyek a városi mezőgazdaság számára közterületet foglalnak el, ami konfliktusokat okozhat a városi hatóságok, a földtulajdonosok és a tér más használói között: ezek azonban viszonylag ritkák voltak.

Uniós szinten a városi mezőgazdaság nem részesül közvetlenül a közös agrárpolitika támogatásából, de az ökológiai termelésről és az egyes technológiákról szóló uniós rendeletben meghatározott ökológiai gazdálkodási elvek alkalmazhatók a városi környezetben. A városi gazdálkodás „a termelőtől a fogyasztóig” uniós stratégiával is kölcsönhatásban áll, amelynek célja, hogy felgyorsítsa az EU fenntartható élelmiszerrendszerre való átállását. Vannak példák a nemzeti és városi szintű politikai döntéshozatalra is, és elismerik az ilyen élelmiszerrendszerek irányításának növekvő fontosságát. A mai napig azonban kevés információ áll rendelkezésre az ilyen politikák hatékonyságáról. (Science for Environment Policy, News article 2023 (Tudomány a környezetvédelmi politikáért, 2023. évi hírcikk).

A végrehajtási idő a kezdeményezés hatályától és méretétől függően változik. A városi mezőgazdaság autonóm kezdeményezéseinek létrehozása egy vegetációs időszakot vesz igénybe. A formálisabb allokációs kerteket vagy a közösségi mezőgazdaságot hosszabb, legfeljebb 1-5 évig tartó időszakokban alakítják ki, és ez idő nagy részét tárgyalásokra és bürokráciai kérdésekre (pl. megállapodásokra és engedélyekre) lehet felhasználni. 

A városi mezőgazdaság típusától függően az élettartam néhány évtől (spontán mezőgazdasági parcellák barnamezős területeken) évszázadokig terjedhet. Európa legrégebbi allokációs kertjeit már a 20. század elején létrehozták. A T hey-t még mindig gazdálkodásra használják, míg a dobozokon belüli informális kerti parcellákat ugyanazon a helyen csak egy szezonban lehet helyettesíteni és használni.