Ideiglenes árvízi víztározó a Közép-Tisza vízgyűjtő mezőgazdasági területein - Magyarország

Európa földrajzi központjánakközelében a Tisza folyó 157.218 km2 területű, mintegy 14,4 millió lakosú. Az Ukrán-Kárpátoktól a szerbiai Dunáig vezető útvonalon a Tisza főként a Nagy-Pannon síkságon halad át. A Tisza vízgyűjtőjének domborzatát magas, keskeny hegyláncok jellemzik, amelyek kiterjedt, sík sík síkságokat vesznek körül. A 966 km hosszú és 794 m3/s átlagos vízhozamú Tisza a Duna leghosszabb és második legnagyobb mellékfolyója. A legtöbb kibocsátás közvetlenül a csapadékból származik, de mind a hóolvadás, mind a felszín alatti talajvíz hozzájárul. Súlyos árvizek eredhetnek a hegyekből, amikor az esővíz gyorsan lefolyik a lejtőkön, és felhalmozódik az alföldi területeken. Ez a probléma idővel egyre súlyosabbá vált, mivel az erdőirtás és a talajfedés előrehaladt, és az éghajlatváltozás miatt megváltozott a csapadékeloszlás.

A folyót és mellékfolyóit a 19. század második felében szabályozták. E rendelet fő célja az volt, hogy a vizes élőhelyek, mocsarak és a rendszeres áradások kockázatának kitett területek helyett növelje a mezőgazdasági földterületekkiterjedését ( Borsos et al., 2018). A folyó hossza több mint 400 km-rel csökkent, mivel a kanyargó szakaszokat átvágták, míg az ártéri terület mérete több mint 90% -kal csökkent, mivel az árvizek elleni védelem érdekében gátakat emeltek. A folyók kiegyenesítése más tényezőkkel (az üledék felhalmozódása egyes folyószakaszokon, erdőirtás, a földhasználat megváltozása) együtt az árvizek csúcsszintjének folyamatos emelkedését okozta.  Figyelembe véve néhány korábbi árvízeseményt, a vízszint csúcsértéke 1876-ban 753 cm, 1970-ben 909 cm, 2000-ben pedig 1040 cm volt (Szlávik, 2005).

Ma Magyarországon a Tisza és mellékfolyói mentén az árvízvédelmi gátak hossza 2850 km. Az árvízvédett terület nagysága 16 000 km², a Tisza teljes magyarországi vízgyűjtő területének 47 000 km². Ahogy az árvizek csúcsszintje tovább nőtt az elmúlt másfél évszázadban, úgy nőtt a gátak magassága is. Az éghajlatváltozás következtében a XXI. századra az áradások csúcsszintjének további emelkedése várható, és az árvízi töltések jelenlegi szintje nem lesz elegendő a megfelelő védelem biztosításához. A kizárólag a töltések kiszélesítésén és megerősítésén alapuló árvízvédelem a becslések szerint túlságosan költséges. 1999-ben egy, a Világbank által finanszírozott kutatási projekt becslése szerint a fennmaradó korszerűsítési munkálatok költsége 175 milliárd HUF lett volna, ami 1999-es átváltási árfolyamon 700 millió EUR-nak felel meg (Szlávik, 2005).

Az 1998-2001-es időszakban négy súlyos árvízesemény történt a Tiszán, amelyek csúcsvízszintje meghaladta az összes történelmi értéket. Az egyik ilyen esemény (2001) egy gátszakadás és a védendő területek elárasztása volt. Ez az esemény világossá tette, hogy sem a gátak magassága, sem erejük nem volt megfelelő. Ezt követően egy 4 éves projekt indult az akkor használt árvízkockázati előrejelzések érvényességének vizsgálatára (a VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet tanulmánya, 2006). A projekt idősoros szimulációs folyamatok újszerű módszereit alkalmazta, és felülvizsgált történeti hidrológiai adatbázist használt. Figyelembe vette a Magyarországot átszelő folyók különböző szakaszain (az erdőtakaró, a tározók és az árvízi töltések területén) bekövetkezett számos változás hatását, beleértve az éghajlatváltozást is (Haase et al., 2006). A projekt fő következtetése az volt, hogy a korábbi előrejelzésekhez képest az árvizek idején nagyobb a bizonytalanság és magasabb a várható vízszint. Az éghajlatváltozás következtében a vízszint várhatóan tovább fog emelkedni. E tekintetben Közép-Európában a csapadékesemények mintázatának eltolódása figyelhető meg. Még az átlagos csapadékmennyiség jelentős változása nélkül is koncentráltabb csapadékesemények várhatók nagyobb kibocsátással (Ungvári, 2022).

A Közép-Tisza vízgyűjtőjére vonatkozó árvízvédelmi stratégia átfogó célja költséghatékony intézkedések elfogadása. A javasolt intézkedések célja olyan megfelelő árvízvédelmi szint biztosítása volt, amely képes megbirkózni a vízgyűjtő terület változó körülményeivel és a növekvő csúcsáramlások következményeivel. A stratégiát úgy alakították ki, hogy reagáljon a helyi éghajlati változékonyság változásaira és a hidrológiai rendszer sajátos jellemzőire.

Az 1998–2000-es áradásokra adott első válaszként a kormány úgy döntött, hogy felgyorsítja a gátak megerősítésének folyamatban lévő folyamatát: az első terv (2005/2000. sz. kormányrendelet) 740 km gát tízéves időszakra történő megerősítésére összpontosított. A második szakaszban a kormányzati stratégia további 550 km gát megerősítésével kívánta tovább fokozni a folyamatot, de rövidebb, 5 éves időszak alatt. A munkálatok elkezdődtek, de a program hirtelen leállt.

2004-ben új törvényt dolgoztak ki, amely szélesebb körű célokat tűzött ki: az árvízbiztonság növelése a korábbi ártéri területek reaktiválásával és a vízfeleslegek kezelésével, a leghátrányosabb helyzetű régiók fejlesztésével és e régiók életkörülményeinek javításával.

Az új árvízbiztonsági terv a következőket tartalmazta: a gátrendszer meglévő gyenge pontjainak megerősítése, az árvízcsatorna lefolyási kapacitásának helyreállítása (a gátak közötti keresztmetszet) és ideiglenes árvíztározók (más néven „polderek”) kiépítése a legnagyobb, 721 millió m3 összkapacitású árhullámok csúcspontjának hosszú távú csökkentése érdekében. A cél az volt, hogy teret adjanak a folyónak, és mezőgazdasági területeket használjanak átmeneti tárolóként a szélsőséges események csúcsáramlásának megfékezésére. E terv szerint a mezőgazdasági célra rendes körülmények között hasznosított területet végül el lehet árasztani (szándékosan és ellenőrzött körülmények között), és vészhelyzet esetén az árvizek ideiglenes visszatartására lehet használni. Ezt a rendszert arra tervezték, hogy kiegészítse a gátakat az árvizek kezelésére 100 éves vagy annál hosszabb visszatérési időszakkal. Lehetővé teszi a pufferelést szélsőséges csapadékesemények idején és az árvízhullámok terjedésének csökkentését, ami következetesen előnyös hatással van az árvízkockázat mérséklésére. A víztározók építésében részt vevő mezőgazdasági termelők számára gazdasági kompenzációs mechanizmust vezettek be. A kompenzáció két tételből tevődik össze: a programhoz kapcsolódó valamennyi kényelmetlenség és értékvesztés előzetes, egyösszegű kártalanítása, valamint a mezőgazdasági terület elárasztásából eredő esetleges gazdasági veszteségek ellentételezésére szolgáló, eseményalapú kártérítés. A mezőgazdasági területeken történő ideiglenes árvízvíz-tároláson alapuló árvízkockázat-csökkentő rendszer rendkívül hatékonynak bizonyult a katasztrófakockázatok csökkentése szempontjából. Feltárta továbbá az érintett területek mezőgazdasági termelésével kapcsolatos kompromisszumokat, amelyeket a kompenzációs rendszerrel nem lehet teljes mértékben visszaszerezni.

Az első poldert 2009-ben avatták fel, míg a többi öt tervezett ideiglenes tározót a következő években (2010–2015) fejezték be pénzügyi támogatással, mind nemzeti, mind uniós forrásokból. Az egyik ilyen talapzatot sikeresen használták egy 2010-es árvízeseményen. A hidrológiai modellezés eredményei (Ungvári és Kis, 2022 ) azt mutatják,hogy egynél több polder egyidejű használata jelentős árvízesemények esetén tovább csökkenti a kockázatokat, mint egyetlen polder használata. Ugyanez a tanulmány azt sugallja, hogy a jelenlegi rendszer további oszlopokkal való kiegészítése hatékony lehet a kockázatok csökkentésében elfogadható beruházási költségtartomány mellett.

A terv eredeti célja az volt, hogy széles körű, multidiszciplináris és több ágazatra kiterjedő részvételt biztosítson a stratégia tervezési folyamatában. Ez a végrehajtási szakaszban nem valósult meg teljes mértékben (Sendzimir és Magnuszewski, 2008). Az árvízvédelmi projektet olyan megközelítéssel tervezték meg, amelynek célja az érintett mezőgazdasági földterület mennyiségének minimalizálása. Ily módon a politikai döntéshozók megpróbálták minimalizálni a gazdálkodókkal és földtulajdonosokkal való lehetséges konfliktusokat, amelyek akadályozhatják a projekt fejlődését. A terv megtervezését és végrehajtását, valamint a tározók üzemeltetésének szabályait a központi kormányzat (nemzeti szint) készítette el. A kormány meghatározta az árvíztározók építésére legalkalmasabb helyszíneket is. A stratégia kidolgozásába nem megfelelően bevont mezőgazdasági termelőket és földtulajdonosokat felkérték, hogy fogadják el a kormány döntését (az esetleges veszteségekért gazdasági kompenzációt kapva), vagy vessék alá magukat földterületük közhasználat céljából történő kisajátításának. Ebben a második esetben a megkérdezett földtulajdonosok szerint a kormány által kifizetett összeget a piaci értékkel összhangban lévőnek tekintették.

Ezt az esetet a hetedik uniós keretprogram által finanszírozott EPI-Water, Evaluating Economic Policy Instruments for Sustainable Water Management in Europe (Az európai fenntartható vízgazdálkodás gazdaságpolitikai eszközeinek értékelése) projekt keretében elemezték. E projekt keretében olyan kompenzációs rendszert dolgoztak ki, amely jobban képes kielégíteni a mezőgazdasági ágazat igényeit és a kormányzati igényeket.

Az EPI-Water projekt esetében döntő fontosságúnak tekintették az érdekelt felek részvételét. Az elárasztható területeken működő földtulajdonosok és mezőgazdasági termelők, valamint a regionális vízügyi igazgatóság képviselői részt vettek egy olyan kompenzációs rendszer kidolgozásában, amely méltányosabban kompenzálhatta volna a mezőgazdasági ágazatot ért veszteségeket. Az EPI-Water projekt keretében végzett elemzés olyan gazdaságpolitikai eszközt javasolt a mezőgazdasági termelőknek és a kormánynak, amely a mezőgazdasági termelőknek fizetett átalánydíjon, valamint árvíz esetén kártérítésen alapul. A projekt eredményei szerint ennek a ténylegesen végre nem hajtott rendszernek számos előnye lenne:

• A mezőgazdasági termelők pénzügyi kompenzációjának javítása egy átláthatóbbnak és méltányosabbnak tekinthető rendszerrel, növelve az árvízkezelési stratégia társadalmi elfogadottságát;
• Ösztönzés a mezőgazdasági termelők számára az árvizeknek kitett érték csökkentésére. Ez az elárasztható területek eltérő használatával valósítható meg, csökkentve a veszélyeztetett növény értékét a tározón belül. Ez hosszú távon olcsóbbá tenné az egész rendszert;

A kutatási projekt során az érdekelt felekkel folytatott konzultációk feltárták, hogy az érintett feleknek eltérő érdekeik vannak: a kormány képviselői támogatták a rendszer javítását célzó módosításokat, míg a mezőgazdasági termelők eltérő véleményen voltak a sajátos gazdasági körülményeik miatt. Ugyanakkor, bár különböző okokból, mindkét fél szkepticizmusát fejezte ki a hosszú távú megállapodások életképességével és végrehajthatóságával kapcsolatban.

A kormány által elfogadott stratégia rendkívül hatékonynak bizonyult az árvízkockázatok mérséklése szempontjából, mivel méretezhető és elég rugalmas ahhoz, hogy megbirkózzon a jövőbeli éghajlat-változási előrejelzések bizonytalanságával. Az árvizeknek az azonosított ideiglenes tározókban való megtartása döntő fontosságú az árvizek gyakoriságának és nagyságának csökkentése szempontjából az alsóbb területeken, ami jelentős előnyökkel jár a folyó mentén fekvő városok számára. Sajnos, amint az ilyen esetekben gyakran előfordul, nem minden érdekelt fél lelkesedik az elfogadott megoldásért. A mezőgazdasági termelők azt állítják, hogy nem vették megfelelően figyelembe nézeteiket és kilátásaikat abban a folyamatban, amely arra késztette a kormányt, hogy földjeiket ideiglenes árvízi tárolásra használja. A földtulajdonosoknak fontos szolgáltatás nyújtására kell használniuk ingatlanukat, de nem vettek részt az árvízvédelmi stratégia és a kapcsolódó üzemeltetési szabályok kialakításában. Ez a tény korlátozta az intézkedés több érdekelt fél általi elfogadását, ami akadályozta a kezdeményezés sikerét.

A jelenlegi rendszer ugyanis számos problémát tárt fel, ami költségessé tette a tározók használatát a kormány számára, ugyanakkor elégedetlenné tette a mezőgazdasági termelőket és a földtulajdonosokat. A korlátozó tényezők közé tartoztak a kompenzációs rendszerrel kapcsolatos alábbi megoldatlan kérdések:

• A kártérítés a kár tényleges összegéhez képest nem megfelelő. Kompenzálja a terméskiesést, de nem veszi figyelembe a talajrehabilitációt és a szezonális termelési ciklus megszakadásából eredő pénzügyi következményeket. Ezek a többletköltségek különösen jelentősek a nagy értékű termesztések esetében.
• Hosszú feldolgozási idő, egyes esetekben akár egy év is, a kompenzációs folyamat befejezéséhez.
• A kompenzációs rendszer költségei hosszú távon nagymértékben kiszámíthatatlanok, ami jelentős hatással lehet a nemzeti pénzügyi költségvetésre.

A jövőbeli árvizek növekvő gyakorisága, amelyet a hidrológiai modellek prognosztizálnak, várhatóan növelni fogja a mezőgazdasági ágazatot ért károk összegét. Ez súlyosbíthatja a helyi gazdálkodók és a kormány között már amúgy is kényes vitát, és fokozhatja az új megtartási területek építésével szembeni ellenállást.

A polder rendszerek használata számos előnnyel jár az árvízkockázat mérséklése szempontjából. A megoldás könnyen méretezhető és rugalmas (egyetlen polder vagy két vagy több polder különböző kombinációjának aktiválása), képes szembenézni a szélsőséges árvízi események jövőbeli előrejelzéseivel kapcsolatos bizonytalanságok széles skálájával.

Az elfogadott megoldás összesen mintegy 260 millió EUR költséget eredményezett. A stratégia végrehajtása az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap hozzájárulásával történt.

Számos elemzést végeztek annak érdekében, hogy felmérjék a választott árvízmérséklési stratégia költségeit és előnyeit. Egy átfogó utólagos költség-haszon elemzés (Koncsos2006) eredményei azt mutatták, hogy a végrehajtott forgatókönyv, amely 6 tározót tartalmaz, és nem módosítja a meglévő gátrendszert, jelentősen csökkenti a kockázatot az alapforgatókönyvhöz képest (nincs beavatkozás). Ez kompromisszumot jelent a kockázatcsökkentés hatékonysága és a viszonylag alacsony kezdeti beruházási költségek között. A forgatókönyv-elemzés azt is kiemelte, hogy az árvízvédelmi infrastruktúrákba történő további beruházások gazdaságilag indokoltak.

Egy 2022-ben elvégzett naprakész költség-haszon elemzés (Ungvári és Kis, 2022 ) azt mutatta,hogy a legtöbb tározó használata gazdaságilag indokolt még a 20–30 éves visszatérési időszakkal rendelkező árvizek esetében is. Ezért a legtöbb tározó akkor is előnyös lenne, ha nagyobb gyakorisággal használnák őket, mint az eredetileg tervezettet (100 éves események). Felveti azonban a jelenlegi földhasználat fenntartásának (különös tekintettel a mezőgazdaságra) vagy hosszú távú (erdős terület felé történő) kiigazításának kérdését annak érdekében, hogy lehetővé váljon a talapzatok árvízvédelmi tározóként való új és gyakoribb használata.

A tervezett árvízvédelmi stratégiákat úgy tervezték meg, hogy azok a regionális fejlesztés szélesebb folyamatába illeszkedjenek. Nagyszabású tájrendezési és társadalmi rehabilitációs erőfeszítéseket irányzott elő. Ezeket az intézkedéseket össze kell kapcsolni a vizes élőhelyek összetett rendszerével jellemzett régió természetes ökoszisztémájának helyreállításával.

Az ideiglenes árvízvédelmi területek létrehozásának megoldása összhangban van az uniós vízügyi keretirányelv és az árvízvédelmi irányelvek követelményeivel. A beavatkozás olyan árvízmérséklési stratégiát alkalmaz, amely tiszteletben tartja a természetes ökoszisztémákat és a természetes hidrodinamikát. Mivel azonban a Tisza vízgyűjtőjének nagy része a mezőgazdaságnak van szentelve, a közös agrárpolitika végrehajtásából és a földtulajdonosi döntéseket befolyásoló támogatások rendszeréből további korlátok származnak.

A mezőgazdasági termelők kompenzációs rendszereit jogi aktussal hozzák létre. Végrehajtása azonban jelentős bizonytalanságot okozott a mezőgazdasági termelési folyamat tekintetében, növelve a közvetlen költségeket és az alternatív költségeket a mezőgazdasági termelők számára.

A hat vízvisszatartó terület megvalósításával járó árvízvédelmi stratégiát a 2009–2015-ös időszakban hajtották végre. 2022-ben további vízvisszatartó területet hoztak létre a Tisza mentén.

A vízmegtartó területek a tervek szerint több mint 100 évig tartanak.

Gábor Ungvári
Corvinus University of Budapest
Regional Centre for Energy Policy Research
Tel.: +36 1 4827073
E-mail: gabor.ungvari@uni-corvinus.hu

András Kis
Corvinus University of Budapest
Regional Centre for Energy Policy Research.
Tel.: +36 1 4827073
E-mail: andras.kis2@uni-corvinus.hu

Attila Lovas
Middle Tisza District Water Directorate
H-5000 Szolnok, Boldog Sándor I. krt. 4.
Tel.: +36 30 2797727
E-mail: lovas.attila@kotivizig.hu
Generic e-mail: tiszaoffice@kotivizig.hu

Ungvári, G., Kis, A., 2022. Az árvízkockázat csökkentése az ártéri talapzatok hatékony használatával: Esettanulmány a Tisza folyóról

Ungvári, G, 2022. Az árvízkockázat-csökkentés és a szénmegkötés kombinálása a fenntartható földgazdálkodási rendszerek optimalizálása érdekében: Tapasztalatok a Tisza középső szakaszáról.

EPIWATER leszállítandó 4.2. WP4 EX-ANTE Esettanulmányok Árvizek és vízkitermelés a Tisza-medencében (Magyarország)