Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC)

1992-ben az országok csatlakoztak egy nemzetközi szerződéshez, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez (UNFCCC), hogy közösen mérlegeljék, mit tehetnének az átlagos globális hőmérséklet-emelkedés és az abból eredő éghajlatváltozás korlátozása érdekében, és hogy megbirkózzanak azokkal a hatásokkal, amelyek addigra elkerülhetetlenek voltak. Az UNFCCC végső célja az éghajlati rendszerbe való „veszélyes” emberi beavatkozás megelőzése. Az UNFCCC 1994. március 21-én lépett hatályba. Ma már szinte egyetemes tagsággal rendelkezik. Az egyezményt ratifikáló 195 országot az egyezmény részes feleinek nevezik. Az UNFCCC hivatalos honlapja támogatja az Éghajlatváltozási Keretegyezmény keretében szervezett ülések megszervezését. Célja a hivatalos dokumentumok és jelentések továbbítása, valamint a részes felek segítése az egyezménnyel kapcsolatos egyéb információk közlésében.

Az UNFCCC alkalmazkodással foglalkozó weboldalai kiemelik azokat a kérdéseket, amelyekkel a részes felek az egyezmény különböző szervei keretében foglalkoznak, többek között a következőket:
•A cancúni alkalmazkodási keret, amely az egyezmény szerinti hosszú távú együttműködési fellépéssel foglalkozó ad hoc munkacsoport (AWG-LCA) bali cselekvési tervének részeként az alkalmazkodással kapcsolatos fokozott fellépésről folytatott tárgyalások eredményeként jött létre
•Az éghajlatváltozás hatásaival, az ahhoz való kiszolgáltatottsággal és alkalmazkodással, a technológiafejlesztéssel és -átadással, a tudományos és technológiai tanácsadással foglalkozó kisegítő testület (SBSTA) keretében végzett kutatással és rendszeres megfigyeléssel foglalkozó nairobi munkaprogram
•A végrehajtással, többek között a nemzeti alkalmazkodási cselekvési programokkal (NAPA-k), valamint az alkalmazkodás finanszírozás, technológia és kapacitásépítés révén történő támogatásával kapcsolatos kérdések a végrehajtó kisegítő testület (SBI) keretében

A sikeres alkalmazkodás nemcsak a kormányoktól függ, hanem az érdekelt felek – többek között a nemzeti, regionális, multilaterális és nemzetközi szervezetek, a köz- és magánszektor (magánkezdeményezés), a civil társadalom és más érdekelt felek – aktív és tartós szerepvállalásától is (Nairobi munkaprogram).