Transzatlanti értékelés és mélyvízi ökoszisztéma-alapú európai területgazdálkodási terv (ATLAS)

Az ATLAS projekt arra törekszik, hogy jobban megértsük az összetett mélytengeri ökoszisztémákat és a hozzájuk kapcsolódó fajokat, beleértve azokat is, amelyek újak a tudomány számára. A kutatók arra törekszenek, hogy megjósolják ezeknek az ökoszisztémáknak és fajoknak a jövőbeli változásait, valamint sebezhetőségüket és alkalmazkodási képességüket az éghajlatváltozással szemben. Amellett, hogy úttörő kutatásokat és felfedezéseket végez, az ATLAS olyan tudományos tudásbázist fejleszt ki, amely információkkal szolgálhat a nemzetközi politikák kidolgozásához a mélytengeri atlanti erőforrások hatékony kezelésének biztosítása érdekében. Ez hozzá fog járulni az Európai Bizottság hosszú távú „kék növekedési” stratégiájához, amelynek célja a fenntartható növekedés támogatása a tengeri és tengerhasznosítási ágazat egészében.

Az ATLAS négy átfogó célkitűzése a következő:

• a mély atlanti tengeri ökoszisztémákkal és populációkkal kapcsolatos ismereteink bővítése;
• a mélytengeri ökoszisztémák és populációk változásainak nyomon követésére, modellezésére és előrejelzésére irányuló kapacitásunk javítása;
• az új adatok, eszközök és ismeretek hatékony óceánpolitikai irányítássá alakítása;
• a kék növekedést ösztönző, tudományosan megalapozott, költséghatékony adaptív irányítási stratégiák tesztelése és kidolgozása.

 

A projekt céljainak elérése érdekében az ATLAS 12 átfogó esettanulmányt állított össze, hogy biztosítsa az Atlanti-óceán mélytengeri ökoszisztémáinak és kék növekedési potenciáljának első koherens, integrált medenceszintű értékelését. Ezek mind a főbb atlanti áramlatok kritikus útvonalai mentén helyezkednek el, és néhány esettanulmányi területet jelenleg veszélyeztetett tengeri ökoszisztémának (VME) vagy ökológiailag vagy biológiailag jelentős területnek (EBSA) javasolnak vagy sorolnak be. Az esettanulmányok az ATLAS célkitűzéseinek eléréséhez szükséges biogeográfiai, szabályozási és joghatósági tartományt adják meg.

2019-ben jelent meg az „Elismerve a konnektivitást és az éghajlatváltozás hatásait mint a hatékony észak-atlanti védett tengeri terület hálózatának alapvető elemeit” című szakpolitikai tájékoztató. A védett tengeri területek hálózatainak tervezésére gyakorolt gyakorlati következmények közé tartozik, hogy el kell ismerni azokat a kizsákmányolt tengeri területeket és mélytengeri területeket, ahol a biológiai sokféleség ellenállóbb lehet az éghajlatváltozással szemben.