Alkalmazkodás a sós vízhezTrusion a sEa szintű RIse forgatókönyvben (ASTERIS)

Az éghajlatváltozás hatásaira érzékeny és az év csúcsidőszakaiban a vízfogyasztás jelentős növekedését tapasztaló adriai part menti régióknak a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás révén jobban meg kell védeniük az édesvíztartó rétegeket a sós víz behatolásától.  Az ASTERIS projekt célja az volt, hogy azonosítsa és feltérképezze a vízügyi kockázatkezelési igényeket és akadályokat a tengervízbe való behatolás térbeli és időbeli változékonyságának közös értékelése alapján, és gyakorlati eszközöket dolgozzon ki a part menti víztartó rétegek helyi szintű fenntartható kezelésére. Ezen eredmények elérése érdekében három reprezentatív területet választottak ki egyedi esettanulmányok elvégzésére: Emilia-Romagna régió (Ravenna település, Olaszország), Marche régió (Fano település, Olaszország) és Dubrovnik-Neretva megye (Horvátország). 

A projekt hozzájárult az Adriai-tenger térségében a sóbeszivárgás jelenlegi és jövőbeli helyzetére vonatkozó ismeretek jelentős javításához, amelyből Olaszország és Horvátország lakosai részesülhetnek. Javaslat született egy koncepcionális modellre az Adriai-tenger északi medencéjébe való sóbehatolás kockázatértékelésére, amelyet az éghajlatváltozás jövőbeli forgatókönyvei kényszerítenek ki. Széles területre (közel 2000 km partszakaszra) utal, három országot foglal magában (Olaszország, Horvátország és Szlovénia rövid, az Adriai-tenger partján fekvő része), és különféle geológiai, morfológiai és társadalmi-gazdasági feltételeket foglal magában.

Az ASTERIS tevékenységei a part menti víztartó rétegekre vonatkozó mérséklési és alkalmazkodási politikákra is összpontosítottak annak érdekében, hogy sebezhetőségi térképek integrálása és konkrét esettanulmányok elemzése révén csökkentsék a sós víz beszivárgásának kockázatát. Azalkalmazkodási intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokat e tevékenység végeredményeként dolgozták ki.