Tengerparti övezetek. A szakpolitikai alternatívák hatása az európai tengerparti övezetekre. 2000 és 2050 között

Ez a jelentés a tengerparti övezetek integrált európai kezelése szempontjából releváns két szakpolitikai alternatíva szimulációjára szolgáló EUClueScanner* földhasználati modell alkalmazásával kapott eredményeket mutatja be. A „nem ellenőrzött” és a „fenntartható” lehetőségeket összehasonlították a SRES B1 forgatókönyvéből levezetett harmadik semleges fejleménysel. A modellt a 2000–2050 közötti időszakra vonatkozóan az 1 km-es térbeli felbontás, 10 földhasználati osztály konfigurációjának alkalmazásával vezették be. Ezt követően egy sor mutatót számítottak ki a tervezett európai földhasználati térképek alapján. Különösen a beépített területek növekedését tekintik a part menti övezetekre nehezedő nyomás fő mérőszámának. A tengerparti övezetekben a beépített területek aránya csaknem kétszerese az EU teljes kontinentális területének. A szimulációk eredményei szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódni látszik. A két szakpolitikai alternatíva közötti különbség csak egész Európa és a tengerparti övezetek esetében figyelhető meg, de az utóbbi esetben a különbség nyilvánvalóbb. Az EU-27 teljes területén az ellenőrizetlen szakpolitikai alternatíva beépített területeinek növekedése 2000 és 2050 között 7,49 százalékponttal magasabb, mint a fenntartható szakpolitikai alternatíva szerinti növekedés. Csak az e jelentéssel összefüggésben meghatározott tengerparti övezeteket figyelembe véve a beépítettség növekedése 7,85 százalékponttal magasabb az ellenőrizetlen terület esetében, mint a fenntartható szakpolitikai alternatíva esetében. A tengerparti övezetek ezért jobban ki vannak téve az európai beépített területek növekvő aránya által okozott környezeti hatásoknak. Ez még inkább fontos, ha figyelembe vesszük a tengerparti övezetek belső sebezhetőségét. A két szakpolitikai alternatíva közötti különbség ellentétes környezeti hatásokkal jár. Ezért az ellenőrizetlen szakpolitikai alternatíva szerint a beépített területek nagyobb hányada van kitéve a part menti eróziónak és áradásoknak, aminek következtében több potenciális eszköz van veszélyben (azaz társadalmi és gazdasági veszteségek). A beépített területek növekedése vízhatlan felületek növekedését vonja maga után. Ennek számos területen van hatása: ami a vízkörforgást illeti, a vízvisszatartás általában csökken, és a part menti áradások kockázata potenciálisan magasabb. A nagyobb beépített nyomás a természeti erőforrások túlzott kiaknázásához (pl. vízhiány, nagy értékű talajok elvesztése) és a szennyezés növekedéséhez is vezethet. A két szakpolitikai alternatíva közötti különbség nemcsak mennyiségi, hanem az ebből eredő térbeli mintázatot is figyelembe veszi: ez jelentősen elszórtan fordul elő az ellenőrizetlen területeken, ami potenciálisan növeli a táj széttagoltságát és az élőhelyek elvesztését, hozzájárulva a biológiai sokféleség csökkenéséhez. Összefoglalva, a jelentés hasznos információkkal szolgál az európai part menti területek földhasználatának jövőbeli lehetséges alakulásáról és a part menti területek sebezhetőségével kapcsolatos következményekről. Ezeket az információkat be lehet építeni a part menti területek éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének értékelésébe, hogy megfelelően figyelembe lehessen venni az egyéb jelentős tényezők eltéréseit.