Bizonyíték az emberi befolyásra az északi félteke hóveszteségében

A hóveszteség mértékének, nagyságának és okainak dokumentálása elengedhetetlen az éghajlatváltozás ütemének összehasonlításához és a hótakaró csökkenésének eltérő vízbiztonsági kockázatainak kezeléséhez. Mindeddig azonban a hótömeggel kapcsolatos megfigyelési bizonytalanságok megfoghatatlanná tették az ember okozta hóveszteségek észlelését és hozzárendelését, ami aláássa a társadalmi felkészültséget. Itt azt mutatjuk be, hogy az ember okozta felmelegedés az 1981–2020-as időszakban csökkenést okozott az északi félteke méretű márciusi hótakaróban. A hótakaró-rekonstrukciók együttesének felhasználásával az északi félteke 169 fő vízgyűjtőjéből 82-ben azonosítunk robusztus hótrendeket, amelyek közül 31-et magabiztosan tulajdoníthatunk az emberi befolyásnak. A legfontosabb, hogy a hótakaró általánosítható és erősen nemlineáris hőmérséklet-érzékenységét mutatjuk, amelyben a hó kissé érzékenyebbé válik egy Celsius fokos felmelegedésre, mivel a klimatológiai téli hőmérséklet meghaladja a mínusz nyolc Celsius fokot. Ez a nemlinearitás magyarázza a széles körű hóveszteség hiányát, és sokkal erőteljesebb hanyatlást és vízbiztonsági kockázatokat vetít előre a legnépesebb medencékben. Eredményeink együttesen hangsúlyozzák, hogy az ember által okozott hóveszteségek és azok vízkövetkezményei – még ha nem is észlelhetők egyértelműen az egyes hótermékekben – emberi befolyásnak tulajdoníthatók, és a rövid távú felmelegedéssel együtt felgyorsulnak és homogenizálódnak, ami jelentős éghajlatváltozás-mérséklés hiányában kockázatot jelent a vízkészletekre nézve.