Várostervezés az egészség szolgálatában – a rezilienciaépítés tapasztalatai 12 városban

A vészhelyzetek átalakító erejű tapasztalatokká válhatnak a városok számára: lehetőség az újragondolásra, az újratervezésre és az újjáépítésre, valamint olyan változások szorgalmazására, amelyek egészségesebbé, fenntarthatóbbá, méltányosabbá és reziliensebbé tehetik őket. A „normális” szintre való visszatérés nem biztos, hogy elég jó – ehelyett a városoknak arra kell törekedniük, hogy jobb városi jövőt építsenek. Ez a jelentés a WHO európai régiójának városaival készített interjúsorozat eredményeit mutatja be, amelynek célja az volt, hogy helyi ismereteket gyűjtsön arról, hogyan lehet prioritásokat meghatározni az ellenállóbbá váláshoz, valamint a környezeti és egészségügyi válságokra való felkészüléshez (vagy reagáláshoz). Interjúkat készítettek a várostervezésben, a környezetvédelemben vagy az egészségügyben érintett önkormányzati képviselőkkel. Arra összpontosítottak, hogy a városok hogyan közelítették meg a várostervezést és az infrastruktúra-tervezést konkrét katasztrófákra adott válaszként – vagy a jövőbeli katasztrófákat megelőző módon –, és hogy ezek az erőfeszítések hogyan járulhatnak hozzá az egészségesebb és fenntarthatóbb városi jövőhöz.

A WHO európai régiójának 11 országában összesen 12 esettanulmány-várost kérdeztek meg egy előre kiküldött kérdőív segítségével. Közülük három kisebb (<100 000 polgár), öt közepes méretű (100 000–500 000 polgár) és négy nagyváros (>500 000 polgár) volt. Közülük tízen az elmúlt évtizedben legalább egy vészhelyzeti eseményt tapasztaltak, többek között jelentős árvizeket, erdőtüzeket, földrengéseket, hurrikánokat, ipari baleseteket, áramkimaradásokat, hőhullámokat és hóviharokat. Több város egyszerre több katasztrófát is átélt – ez a tendencia valószínűleg a jövőben is folytatódni fog. Ezek az események a hatások széles skáláját okozták, beleértve az egészségre gyakorolt jelentős hatásokat is. Tematikus elemzést alkalmaztak interjúkivonatokra, hogy azonosítsák a közös témákat, ötleteket és mintákat.

A veszélyhelyzeti felkészültség az egészségügyi rendszerek és más rendszerek rezilienciája kiépítésének kulcsfontosságú eleme, valamint a veszélyhelyzet-kezelési keretek központi eleme. Az interjúkivonatokat ezért a veszélyhelyzet-kezelési keretek négy különálló, de egymással összefüggő szakaszának felhasználásával elemezték. Ezek közé tartozik a vészhelyzet alatt és után zajló két szakasz (reagálás és helyreállítás), valamint az új vészhelyzeti sztrájkok előtt végrehajtandó két szakasz (mérséklés és felkészültség).

Az interjú eredményei azonosítottak néhány kulcsfontosságú tényezőt az esemény utáni helyreállításhoz, beleértve a pénzügyi forrásokhoz és a vészhelyzeti költségvetésekhez való hozzáférést, a biztosítási fedezetet, a helyi ellátási és értékesítési láncok rugalmasságát, valamint a környező környezet különböző kitettségeinek és egészségügyi kockázatainak társadalmi tudatosságát. Emellett az interjúk számos olyan tényezőt vázoltak fel a reziliencia kiépítésében, amelyek kritikusak a teljes és gyors helyreállítás szempontjából, beleértve a kritikus infrastruktúrába történő hosszú távú beruházásokat, a gazdasági modell átalakítását annak érdekében, hogy nagyobb mértékben támaszkodjon a fenntartható és zöld iparágakra, valamint a fejlesztési nyomás feletti ellenőrzést.