Közép-hegység alkalmazkodása az éghajlatváltozáshoz

Kulcsfontosságú tanulságok

A régióról

Klímafenyegetések

A Földközi-tenger hegyvidéki területei rendkívül érzékenyek az éghajlatváltozásra. A vízellátás csökkenése, a hosszabb és súlyosabb aszályok, valamint a több erdőtüzek veszélyeztetik a földközi-tengeri hegyvidéki közösségeket. Az elmúlt évtizedekben a vidék elhagyása és a gazdasági tevékenységek hanyatlása a régió jellegzetes tájmozaikjának elvesztéséhez vezetett, ami a korábban változatos hegyvidéki lejtők egységesebbé válását eredményezte. Ez a változás csökkentette az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat, például az alsó vízgyűjtő területek vízellátását és a talaj szén-dioxid-tárolását, veszélyeztetve a helyi mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fenntarthatóságát és gazdasági életképességét.

Agro-silvo-pastoral táj mozaikok, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsa

A nyomon követés eredményei azt mutatják, hogy:

• Tájszinten: A kisebb foltok javítják a táj heterogenitását, növelik a földhasználat sokféleségét és a biológiai sokféleséget. Ez javítja a táj esztétikáját is, vonzóbbá téve a tájat a turisztikai felhasználás számára. A legeltetési területek növekvő száma az állatállomány növekedéséhez is vezet. Emellett az erdőirtási tevékenységek csökkentik az erdőtüzeket és a leégett területeket.
• A parcella szintjén: A cserjeirtás és a külterjes állattenyésztés kombinálása pozitív hatással van a talajminőségre, növeli a talaj nitrogéntartalmát és a szerves anyagokban tárolt szén mennyiségét. Emellett változatos és termékeny réteket hoz létre, amelyek magas tápanyagtartalommal rendelkeznek. A növénytakaró és az állatállomány legeltetésének gyakorisága, amely befolyásolja a legeltetési nyomást, a talaj nedvességtartalmának jelentős változékonyságához vezet. Az állatállomány nagy legeltetési gyakorisága növeli a vízlefolyást anélkül, hogy egyértelműen növelné a talajeróziót. A legeltetett területeken nagyobb a lágyszárú növények és a hüvelyesek lefedettsége, de kevesebb a fű, ami megnehezíti az ideális legeltetési gyakoriság meghatározását a legmagasabb növénydiverzitás biztosítása érdekében.

A legelők cserjések kiirtása révén történő helyreállítása a regeneratív állattenyésztéssel együtt közvetlen pozitív hatást gyakorol a talajminőségre, valamint a legelők sokféleségére és minőségére, anélkül, hogy nagyobb eróziós arányt vonna maga után.

Eduard Pla, a CREAF és a LIFE MIDMACC projektkoordinátora.

A helyi és regionális érdekelt felek bevonása

A különböző nézőpontoknak az adaptív irányítási folyamatba való integrálása szempontjából központi szerepet játszott az a szilárd, részvételen alapuló megközelítés, amely magában foglalta a helyi közösség valamennyi érdekelt felének azonosítását és aktív bevonását. Ez a megközelítés elengedhetetlen a jó kormányzás megvalósításához, az inkluzív döntéshozatal előmozdításához, az átláthatóság fokozásához és a tájgazdálkodás elszámoltathatóságának javításához. Az érdekelt felek véleményének beépítésével a folyamat a kezdeményezések hatékonyabb és fenntarthatóbb végrehajtását is biztosította.

Négy részvételi testületet hoztak létre, köztük három regionális bizottságot és a szupraregionális munkacsoportot, amelyekben egy szereplőtérkép alapján 202 érdekelt fél vett részt. Az érdekelt felek a különböző területeket, társadalmi-gazdasági ágazatokat, kapcsolatokat, tevékenységi köröket és nemek szerinti megoszlást képviselték:

• Regionális bizottságok: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések sikeres végrehajtása szempontjából jelentős volt a régiónként egy-egy regionális szereplői bizottság létrehozása. Lehetővé tette a mezőgazdasági, állattenyésztési és erdészeti ágazat, a helyi és regionális közigazgatás, a kutatás, a környezetvédelmi szövetségek és a civil társadalom kulcsfontosságú képviselőinek bevonását. Tizenöt ülés során a bizottságok különböző kiemelt alkalmazkodási intézkedéseket dolgoztak ki, dolgoztak ki és értékeltek. Az ülések lehetővé tették a tevékenységek előrehaladásáról szóló folyamatos és naprakész információs csatorna és párbeszéd fenntartását is.
• Regionális szint feletti munkacsoport: A munkacsoport fő célja La Rioja, Aragónia és Katalónia kormányainak bevonása, valamint egy összehangolt szakpolitikai keret közös kidolgozása volt. A LIFE MIDMACC projektcsoport azért választotta ki ezeket a régiókat, mert szomszédos régiók, valamint közös kihívások és fenyegetések miatt. Az egyes regionális bizottságok képviselői biztosították az olyan kulcsfontosságú ágazatok bevonását, mint a szőlőültetvények, az erdők és az állattenyésztés, valamint a közigazgatás, a kutatás és az ipar. A 37 résztvevővel tartott négy találkozón prioritásként kezelték a regionális bizottságok által azonosított 16 legfontosabb akadályt, és 37 megoldást javasoltak. A csoport kiemelten kezelte azokat az alkalmazkodási intézkedéseket is, amelyeket a regionális bizottságok a közpolitikák alkalmazkodási intézkedéseinek javítása érdekében határoztak meg.

Ajánlások a földközi-tengeri középhegységi területek adaptív irányítására

Az ötéves projekt eredményei a következő fő ajánlásokat teszik lehetővé az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás adaptív irányítás révén történő sikeres megvalósításához:

Legelők helyreállítása

• Biztosítson éves finanszírozást a célzott cserjések kiirtására irányuló közpolitikák révén, mivel ez a gyakorlat bizonyítottan környezeti, tájképi és társadalmi-gazdasági előnyökkel jár, és egyes kiválasztott területeken rendkívül költséghatékony.
• Az állatállomány megfelelő sűrűsége, amely igazodik az egyes területek legeltetési kapacitásához, és azt évente vagy kétévente a jelenlegi éghajlati viszonyokhoz igazítja.
• Regeneratív legeltetési gyakorlatok, például rotációs vagy holisztikus gazdálkodás alkalmazása, amelyek rövid időszakokra nagy állománysűrűséget alkalmaznak, amelyet meghosszabbított helyreállítási időszakok követnek. Ez a megközelítés támogatja a termelékenységet, javítja a talajminőséget és előmozdítja az állatjólétet.
• Különféle állatfajok legeltetése.
• A megtisztított területek stratégiai elosztása a kezelt területeken a legeltetési útvonalak bővítése érdekében, lehetővé téve az állatállomány számára, hogy az egész területen hozzáférjen a különböző legeltetési erőforrásokhoz. A legeltetési útvonalak hatékony irányítását segítő kerítések, sóállomások és vizes vályúk ösztönzőinek támogatniuk kell ezt a tevékenységet.

Külterjes állattenyésztés

• Képzés biztosítása a pásztorok számára a regeneratív és erdei legeltetéses állattenyésztési technikákról a fenntartható és hatékony földgazdálkodás támogatása érdekében.
• Javítsa a gazdaságok jövedelmezőségét a termékek értékének növelésével, különösen a hús esetében, olyan stratégiák révén, mint a közvetlen fogyasztói értékesítés előmozdítása, adókedvezmények nyújtása az állattenyésztők számára, minőségi márka létrehozása a regeneratív extenzív állatállomány számára, valamint mobil vágóhidak megvalósítása.
• Az állattenyésztők jövedelmének támogatásához szükséges alapvető állami támogatások fenntartása és fokozása. A támogatás növelésére vonatkozó ajánlások a következők:
• Jogi mechanizmusok létrehozása, amelyek biztosítják, hogy a hegyek ökoszisztémája által létrehozott érték – például a víz, a vízenergia, a szénmegkötés, a biológiai sokféleség és a szabadidős lehetőségek – a helyi lakosság javát szolgálja.
• A legelőkre vonatkozó támogathatósági együttható kiigazítása annak érdekében, hogy a közös agrárpolitika kiterjedjen az erdei legeltetésre is.
• A környezettel, a tájjal és az éghajlatváltozással kapcsolatos valamennyi előny beépítése a közös agrárpolitikából származó támogatásokba.
• Az állattenyésztők támogatása a digitális legeltetés megkönnyítésével az állatállomány mozgásának GPS-alapú nyomon követésével, a hálózati lefedettség javításával és az útvonalak korszerűsítésével.

Összefoglaló

További információk

Kapcsolattartó