Alkalmazkodási elvek

Az európai helyi és regionális önkormányzatok fokozzák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaival. Az évek során kialakult a jó alkalmazkodás néhány alapelve. A RAST célja, hogy helyi vagy regionális önkormányzatként segítse Önt abban, hogy ezeket az elveket beépítse az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos stratégiáiba és terveibe:

• Fenntarthatóság: Az alkalmazkodásnak társadalmi, pénzügyi és környezeti szempontból fenntarthatónak kell lennie. A cél a kiszolgáltatottság csökkentése és az alkalmazkodóképesség javítása, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia méltányos kiépítése – a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, ágazatok vagy területek figyelmen kívül hagyása nélkül. Fontos, hogy az alkalmazkodási erőfeszítések igazodjanak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célokhoz, és szinergiákat teremtsenek azokkal, növelve a szakpolitikai koherenciát az Ön szervezetén belül. Az egy helyen végrehajtott alkalmazkodási intézkedések nem veszélyeztethetik a máshol tett alkalmazkodási vagy mérséklési erőfeszítéseket, ami nem megfelelő alkalmazkodást eredményez. Nem árthatnak más fenntarthatósági és környezetvédelmi célkitűzéseknek sem, hanem ideális esetben támogatniuk kell azokat. Például a vízi és tengeri erőforrásokkal való felelősségteljes gazdálkodásra, a körforgásos gazdaságra való átállásra, a szennyezés megelőzésére, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzésére/helyreállítására vonatkozó célkitűzések.

• Bizonyítékokon alapuló: Az alkalmazkodás tervezését és intézkedéseit a legújabb tudományos ismeretekre és adatokra kell alapozni, beleértve a jövőbeli kockázatokat is. Ennek felhasználásával az alkalmazkodásnak a múltbeli és jelenlegi éghajlati változékonyságból és időjárási szélsőségekből eredő kockázatok kezelésével kell kezdődnie.

• Helyhez kötött: Az alkalmazkodásnak nincs univerzális megközelítése. A válaszokat az egyedi helyi vagy regionális környezethez kell igazítani, egy adott helyszínen kezelve a jelenlegi és jövőbeli kockázatokat és sebezhetőségeket. Ugyanakkor fontos, hogy tisztában legyünk a szomszédos hatóságok kockázataival és az alkalmazkodásra adott válaszaival. Az alkalmazkodásra adott válaszoknak figyelembe kell venniük az Ön szervezeti felépítését is, szem előtt tartva a rendelkezésre álló személyzetet és pénzügyi erőforrásokat.

• Inkluzív és társadalmilag igazságos: Az alkalmazkodás hatékonyabb, ha különböző szereplőket (pl. közigazgatási szerveket, civil társadalmat és különböző ágazatokat) von be a különböző kormányzati szintek közötti koordinációba. Az inkluzív és széles körben elfogadott alkalmazkodási tervekhez elengedhetetlen a polgárok – különösen a kiszolgáltatott csoportok – bevonása. E folyamatot igazságos rezilienciának kell vezérelnie, kezelve a rendszerszintű igazságtalanságokat, és biztosítva, hogy az alkalmazkodási erőfeszítések figyelembe vegyék a társadalmi kiszolgáltatottságot, és lehetőségeket biztosítsanak a kiszolgáltatott csoportok számára az előnyök kiaknázására.

• Figyelemmel kísért, értékelt és folyamatosan javított: Az egyértelmű mutatók használata elengedhetetlen az alkalmazkodás előrehaladásának folyamatos nyomon követéséhez és értékeléséhez. A szakpolitikák eredményességének, hatékonyságának, koherenciájának és méltányosságának folyamatos értékelése lehetővé teszi a rendszeres gondolkodást, és előmozdítja a tanulást és a fejlődést.

• Rugalmas és iteratív: Az alkalmazkodás tervezésének rugalmasnak kell lennie a jövőbeli éghajlati és társadalmi-gazdasági körülményeket övező bizonytalanságok miatt. Lehetővé kell tenni a levont tanulságokon alapuló egyszerű kiigazításokat és frissítéseket annak érdekében, hogy a körülmények megváltozása esetén biztosítani lehessen a rezilienciát és a hatékonyságot.