Európai éghajlati kockázatértékelés

2022 májusában az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága (DG CLIMA) és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) megkezdte az első európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA) elkészítését. A 2024-ben közzétett első EUCRA a környezettel, a gazdasággal és a tágabb értelemben vett európai társadalommal kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli éghajlatváltozási hatásokat és kockázatokat értékeli.

Folyamatban van a második EUCRA-val kapcsolatos munka, amelyet várhatóan 2028 harmadik negyedévében tesznek közzé.

Szakpolitikai háttér

Az uniós alkalmazkodási stratégia meghatározza, hogy az Európai Unió hogyan alkalmazkodhat az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz, és hogyan válhat 2050-re az éghajlatváltozás hatásaival szemben rezilienssé. A stratégia szerint a kockázatértékelés kulcsfontosságú lépés a szisztematikus alkalmazkodás felé Európában. Az Európai Parlament 2022. szeptember 15-i állásfoglalása arra is sürgette a Bizottságot, hogy készítsen uniós szintű éghajlati kockázatértékelést, és fordítson különös figyelmet az aszályok, az erdőtüzek és az egészségügyi veszélyek kockázataira. Az ezt követő, 2024. június 17-i tanácsi következtetések felkérik a Bizottságot, hogy folytassa a rendszeres uniós szintű éghajlati kockázatértékeléseket, figyelembe véve a sajátos nemzeti körülményeket is. 

Az első EUCRA (2024) kiemeli az alkalmazkodással kapcsolatos európai szakpolitikai prioritásokat, és kulcsfontosságú hozzájárulást jelent az uniós szakpolitikák kidolgozásához annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat az éghajlatváltozás növekvő hatásainak megelőzésében és az azokra való felkészülésben. Uniós szintű referenciapontot biztosít a nemzeti és szubnacionális éghajlati kockázatértékelésekhez.

Az Európai Bizottság 2024–2029-es politikai iránymutatása az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát Európa általános gazdasági biztonságának alapvető elemeként határozza meg, és kiemeli, hogy az EUCRA iránymutatással fog szolgálni az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és a kockázatkezelés új integrált európai keretéhez.

A kockázatértékelés és a felkészültség tágabb összefüggéseit a Niinistö-jelentés (2024. október) támasztja alá, amely megerősíti, hogy átfogó, az egész EU-ra kiterjedő, minden veszélyre kiterjedő kockázatértékelésre van szükség, amely forgatókönyv-alapú megközelítéseket foglal magában a sokkok előrejelzése és a reziliencia megerősítése érdekében. Emellett az EU versenyképességéről szóló Draghi-jelentés (2024) kiemeli, hogy az éghajlati kockázat strukturális fenyegetést jelent Európa gazdasági rezilienciájára nézve, hangsúlyozva, hogy a dekarbonizációt, az energiabiztonságot és a versenyképességet együtt kell kezelni az éghajlattal kapcsolatos sebezhetőségek enyhítése érdekében. Emellett a felkészültségi unióra vonatkozó uniós stratégia (2025) a kockázatok, fenyegetések és lépcsőzetes hatások jobb előrejelzésére és integrált értékelésére szólít fel, tudományos bizonyítékokkal alátámasztva. Az európai vízügyi rezilienciastratégia megközelítést határoz meg a vízzel kapcsolatos kockázatok kezelésére.

Az EUCRA-2 összhangban van ezekkel és más kockázati és felkészültségi kezdeményezésekkel. Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia az uniós döntéshozatal középpontjába helyezésének sarokköveként fog szolgálni, átfogó értékelést és megvalósítható betekintést nyújtva az embereket és a jólétet védő szakpolitikák hatékony megalapozásához. 

Miben különbözik az EUCRA-2 az EUCRA-1-től?

Az EUCRA-2 tervezett innovációi az EUCRA-1-hez képest a következők: 

• az éghajlatváltozás által érintett további szakpolitikai területek lefedése (beleértve a szociálpolitikákat, a belföldi és a nemzetközi biztonságot),  
• a kiválasztott kockázatokra vonatkozó kockázatértékelés jobb mennyiségi alátámasztása,  
• az alkalmazkodási lehetőségek és az uniós szakpolitikai környezet részletesebb elemzése, 
• a nemzeti és ágazati érdekelt felek fokozottabb bevonása, valamint 
• szisztematikusabb információgyűjtés a vonatkozó uniós finanszírozású kutatási projektekről.  

Az EUCRA-2 földrajzi lefedettsége a 32 EGT-tagállam és a (jelenleg) 6 EGT-együttműködő ország lesz.   

Mi az időkeret?

Az EUCRA-2 közzétételére a tervek szerint 2028 harmadik negyedévében kerül sor.

Kik vesznek részt benne?

Az EUCRA-2 előkészítését az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága (DG CLIMA), az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága (DG ECHO), a Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG ENV) és az EEA közösen vezeti. 

Az EUCRA-2 fejlesztését a Ramboll Management Consulting által vezetett konzorcium támogatja az Eurac Research, a CMCC, a Syke és a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet együttműködésével. A partnerséget tovább erősítik az alvállalkozásba adott szakértők, akik az EUCRA-2 által lefedett valamennyi releváns szakpolitikai területen speciális vezető hozzájárulást nyújtanak.

Az EUCRA-2 az európai és nemzeti érdekelt felek, a tudományos szakértők és az alkalmazkodási szakemberek szélesebb körű gyakorlati közösségét fogja bevonni. Ezen érdekképviseleti csoportok létrehozását követően további tájékoztatásra kerül sor.

Mi az általános megközelítés és módszertan?

Az EUCRA az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésének (AR6) éghajlati kockázati koncepcióját alkalmazza, és lehetőség szerint az ISO 31000 és az ISO 14091 kockázatértékelési iránymutatásait követi.

Forrás: UNDRR (kiigazított szöveg)

Az EUCRA-2 továbbfejleszti az EUCRA-1 értékelési megközelítését, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a LULUCF-fel foglalkozó európai témaközpont (ETC CA) EUCRA-2-re vonatkozó vitaanyagának javaslatait. 2026 második félévében módszertani jelentés áll rendelkezésre.

Kapcsolattartó

EUCRA@eea.europa.eu