Alkalmazkodás az uniós szakpolitikai ágazatokban

Az éghajlatváltozás összetett hatással van a mezőgazdasági rendszereket alátámasztó biofizikai folyamatokra, és negatív és pozitív következményekkel is jár a különböző uniós régiókban. Az emelkedő légköri CO2-koncentráció, a magasabb hőmérsékletek, a csapadékeloszlás változásai és a szélsőséges események gyakorisága egyaránt hatással van a természetes környezetre, valamint az élelmiszer-termelés mennyiségére, minőségére és stabilitására. Az éghajlati változások hatással vannak a vízkészletekre, a talajra, a kártevőkre és a betegségekre, ami jelentős változásokat eredményez a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben.

A biológiai sokféleség fontos szerepet játszik az éghajlat szabályozásában, ezáltal jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Ugyanakkor a biológiai sokféleség csökkenésének megelőzéséhez elengedhetetlen a mérséklési célok ökoszisztéma-alapú megközelítésekkel párosuló teljesítése. Ezért lehetetlen kezelni a biológiai sokféleség csökkenését az éghajlatváltozás kezelése nélkül, de ugyanúgy lehetetlen kezelni az éghajlatváltozást a biológiai sokféleség csökkenésének kezelése nélkül.

Az épületek érzékenyek lehetnek az éghajlatváltozásra. A jövőben fokozódhat az összeomlás, a hanyatló állapot és a jelentős értékvesztés kockázata a több vihar, hó- vagy süllyedési kár, a víz behatolása, a romló beltéri klíma és az épületek élettartamának csökkenése miatt. Az Európai Bizottság célja, hogy növelje az infrastruktúra – többek között az épületek – éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáját. Az új és meglévő épületeket értékelni kell a jelenlegi kockázatokkal és a jövőbeli éghajlatváltozásokkal szembeni reziliencia szempontjából, és ennek megfelelően kell megtervezni vagy korszerűsíteni. Az épületek rezilienciájának támogatására használt egyik kulcsfontosságú politika a kohéziós politika (más néven regionális politika).

A vállalkozások az éghajlattal kapcsolatos kockázatok két fő típusával szembesülnek: közvetlen fizikai kockázatok és átállási kockázatok, amelyek a társadalom éghajlatváltozásra adott válaszából erednek, főként mérséklési intézkedések. Az éghajlatváltozás számos módon jelentős hatást gyakorolhat az ellátási láncokra, a forgalmazásra és az értékesítésre. A hő negatívan befolyásolja az emberi egészséget, és rosszabb munkateljesítményhez (csökkent termelékenységhez) vagy a munkával töltött órák számának csökkenéséhez vezethet (munkaerő-kínálat).

A tengerszint emelkedése áradásokat, part menti eróziót és az alacsonyan fekvő part menti rendszerek elvesztését okozhatja. Emellett növeli a viharkitörések kockázatát és a sós víz szárazföldi behatolásának valószínűségét, és veszélyeztetheti a part menti ökoszisztémákat. A víz hőmérsékletének várható emelkedése és az óceánok savasodása hozzá fog járulni a part menti ökoszisztémák szerkezetátalakításához; kihatással van az óceánok cirkulációjára és a biogeokémiai kerékpározásra.

A katasztrofális események ezen örökségre gyakorolt hatásai a romlási folyamatokból eredő változások lassú megjelenésével párosulnak. A hőmérséklet folyamatos növekedése, valamint a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása vagy a fagyasztás-olvadás ciklusok ingadozása az anyagok lebomlását és stresszét okozza, ami nagyobb helyreállítási és megőrzési igényhez vezet. Például a mikroorganizmusok által okozott biológiai lebomlás nagyobb valószínűséggel fordul elő.

Az elmúlt néhány évben Európa mindenféle természeti katasztrófát átélt: súlyos árvizek, aszályok és erdőtüzek, amelyek pusztító hatást gyakorolnak az emberek életére, az európai gazdaságra és a környezetre. Az elmúlt évtizedben az Európai Bizottság számos stratégiát és intézkedést fogadott el a katasztrófakockázatok csökkentése érdekében, például az árvízvédelmi irányelvet és annak végrehajtását (ütemezés), a vízhiányra és az aszályra vonatkozó uniós fellépést, valamint a természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos biztosításról szóló zöld könyvet.

Az éghajlatváltozás többféle módon érinti az energiaágazatot, a fűtési és hűtési kereslet változásaitól kezdve; az energiaellátási feltételekre gyakorolt hatások – például az elhúzódó aszályok idején a vízenergia rendelkezésre állásának csökkenése, valamint az erőművek hatékonyságát befolyásoló hűtővíz rendelkezésre állásának csökkenése. Ezenkívül az energiainfrastruktúra a változó éghajlati viszonyok miatt jobban ki lehet téve a károknak. Az Európai Bizottság általános célja, hogy stratégiai keretek biztosításával növelje az infrastruktúra – többek között az energia – éghajlatváltozással szembeni rezilienciáját.

Az elmúlt évek szélsőséges időjárási eseményei miatt egyre sürgetőbbé vált, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást beépítsék a különböző uniós szakpolitikai területekbe. Kevés konkrét uniós tevékenység irányul arra, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást beépítsék a pénzügyi és biztosítási ágazatra vonatkozó szakpolitikákba. A természeti katasztrófákkal kapcsolatos számos európai politika (lásd: Katasztrófakockázat-csökkentés) azonban nagyon fontos a pénzügyi és biztosítási ágazat számára, mivel segíthet a jelentős veszteségek és pénzügyi katasztrófák megelőzésében. Az Európai Bizottság elkötelezte magát amellett is, hogy növeli az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek finanszírozását annak biztosításával, hogy az európai költségvetés legalább 20%-a éghajlatváltozással kapcsolatos kiadás legyen.

Az éghajlatváltozás gyors üteme leküzdheti az erdei ökoszisztémák természetes alkalmazkodási képességét. Ez növeli a viharok, tűzvészek, kártevők és betegségek okozta zavarok kockázatát, ami kihat az erdők növekedésére és termelésére. Ez hatással lesz az erdészet gazdasági életképességére, főként Európa déli területein, valamint az erdők azon képességére, hogy környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtsanak, beleértve a szénelnyelő funkció változásait is. 2013-ban a Bizottság új uniós erdőstratégiát fogadott el, amely választ ad az erdők és az erdészeti ágazat előtt álló új kihívásokra.

Az éghajlatváltozás új egészségügyi kockázatokat teremt, és felerősíti a jelenlegi egészségügyi problémákat. Az éghajlatváltozásnak az emberi, növényi és állati egészségre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásai egyaránt várhatók. A közvetlen hatások a szélsőséges időjárási események, például hőhullámok és árvizek intenzitásának és gyakoriságának változásaiból erednek. A közvetett hatások a rovarok (azaz a szúnyogok és kullancsok által okozott, kórokozó-átvivők által terjesztett betegségek), a rágcsálók, illetve a víz, az élelmiszer és a levegő minőségének változása által közvetített betegségek előfordulásában bekövetkező változásokon keresztül érezhetők. Az Európai Bizottságnak az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiáját bizottsági szolgálati munkadokumentum kíséri.

Az éghajlatváltozás által az IKT számára támasztott kihívások két fő kategóriába sorolhatók: akut események és krónikus stressz. Az akut események (más néven kritikus vagy válságesemények) közé tartoznak az árvizek (pluviális, folyami, part menti), jégviharok, hőhullámok stb. Az akut események veszélyeztetik az IKT-infrastruktúrákat azáltal, hogy elpusztítják vagy letiltják azokat a fizikai eszközöket, amelyektől függenek. A krónikus stressz az éghajlati normák fokozatosabb változásaiból ered, például a hőmérséklet-tartományok és a páratartalom változásaiból. Bár ezek a hatások kisebb valószínűséggel járnak katasztrofális következményekkel, fokozott eszközromláshoz, gyakoribb csődökhöz és rövidebb élettartamhoz vezetnek.

A földhasználat tervezése az egyik leghatékonyabb folyamat az éghajlatváltozáshoz való helyi alkalmazkodás megkönnyítésére. Az EU-ban az önkormányzati földhasználat-tervezési folyamaton keresztül rendelkezésre álló meglévő folyamatok és eszközök, beleértve a hivatalos terveket, a zónák kijelölését és/vagy a fejlesztési engedélyeket, segítenek minimalizálni a növekvő árvizek, erdőtüzek, földcsuszamlások és/vagy a változó éghajlat miatti egyéb természeti veszélyek előre jelzett hatásaiból eredő, az önkormányzatot érintő fejlesztési kockázatokat.

Az éghajlatváltozás várhatóan súlyos hatással lesz a tengeri környezetre. A vízhőmérséklet emelkedése hozzá fog járulni a tengeri ökoszisztémák szerkezetátalakításához, ami kihat az óceánok cirkulációjára, a biogeokémiai kerékpározásra és a tengeri biológiai sokféleségre. Az óceánok savasodása hatással lesz egyes kalcium-karbonát-szekréciót végző fajok (például puhatestűek, planktonok és korallok) héjának vagy csontvázának előállítására való képességére. A melegebb és savasabb tengervíz ezért negatív hatással lesz a halászatra és az akvakultúrára.

A század végére az előrejelzések szerint az európai hegyek fizikailag megváltoznak. A gleccserek jelentős tömegveszteséget szenvednek el, de a változások hatással vannak az alsó, a középhegységi és az ártéri környezetre is, ezáltal befolyásolják a víz elérhetőségét, a mezőgazdasági termelést, az idegenforgalmat és az egészségügyi ágazatokat. Szezonális hóvonalak találhatók a magasabb magasságokban, és a hószezonok rövidebbek lesznek. A favonalak felfelé mozognak, és az erdők mintázata megváltozik az alacsonyabb magasságokban.

Mivel az időjárás és az éghajlat döntően befolyásolja az utazási szezont és az üdülési célpontok kiválasztását, az idegenforgalmi ágazat nagymértékben függ tőlük. A természet és az idegenforgalom, valamint a kulturális örökség és az idegenforgalom között is szoros kapcsolat áll fenn. A helytől és az évszaktól függően a turizmust pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja az éghajlatváltozás.

Az Európai Bizottság alkalmazkodásról szóló fehér könyve (COM(2009)148) óta hangsúlyozták, hogy a közlekedési rendszert hozzá kell igazítani az éghajlatváltozás hatásaihoz. A közlekedés alkalmazkodását az európai közlekedési, éghajlat-változási és kutatási politikák ötvözésével kezelik. Az Európai Unió előmozdítja a bevált gyakorlatokat, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére irányuló programjaiban általánosan érvényesíti az alkalmazkodást, és iránymutatást nyújt, például megfelelő építési szabványok kidolgozása révén. A fellépés a közlekedési infrastruktúrára, és különösen a transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T) összpontosít.

Európában a lakosság közel 73%-a él városi területeken, és ez az arány az előrejelzések szerint 2050-re meghaladja a 80%-ot. Az éghajlatváltozás valószínűleg a városok szinte valamennyi összetevőjére – a környezetre, a gazdaságra és a társadalomra – hatással lesz. Ez új, összetett kihívások elé állítja a várostervezést és -gazdálkodást. Az éghajlatváltozásnak az európai gazdasági tevékenység, a társadalmi élet, a kultúra és az innováció központjaira gyakorolt hatásai messze túlmutatnak a települési határokon.

A vízkészleteket közvetlenül érinti az éghajlatváltozás, és ezen erőforrások kezelése befolyásolja az ökoszisztémák, a társadalmi-gazdasági tevékenységek és az emberi egészség sebezhetőségét. A vízgazdálkodás várhatóan egyre központibb szerepet fog játszani az alkalmazkodásban is. Az éghajlatváltozás az előrejelzések szerint Európa-szerte jelentős változásokat fog eredményezni a víz rendelkezésre állásában, mivel főként Dél-Európában fokozódik a vízhiány és az aszály, és Európa nagy részén növekszik az árvizek kockázata.