Európa sebezhetősége a felhőalapú számítástechnika Európán kívüli hatásaival szemben

A nemzetközi kereskedelem, az utazás, a távközlés és a globalizáció egyéb vonatkozásai növelik annak valószínűségét, hogy az éghajlatváltozás hatásai azokon a régiókon vagy nemzeteken túl is következményekkel járnak, ahol előfordulnak. Ezeket a következményeket az éghajlatváltozás „határokon átnyúló hatásainak”, illetve „közvetett hatásoknak”, „határokon átnyúló hatásoknak” vagy „átgyűrűző hatásoknak” nevezik. Ezek a hatások jelentősen befolyásolhatják az éghajlatváltozás régiókat, ágazatokat és embereket érintő általános kockázatát. Ezért ezeket figyelembe kell venni az alkalmazkodási politikák kidolgozása és végrehajtása során. A határokon átnyúló hatásokat előidézheti egyetlen szélsőséges éghajlati esemény, amely hatásmechanizmusokon keresztül reakciók láncolatát okozhatja, például a globális ellátási láncok átmeneti zavara a sérült közlekedési infrastruktúra miatt, vagy meghatározhatja a szélsőséges időjárási körülmények elhúzódó időszaka vagy a fokozatos éghajlatváltozás.

Az EEA „Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában 2016” című jelentésének 6.4. fejezete elemzi az Európán kívül bekövetkező éghajlatváltozási hatások által okozott határokon átnyúló hatásokat, amelyek közvetett lépcsőzetes hatást gyakorolnak Európa területére. A rendelkezésre álló szakirodalom alapján hat fő útvonalat határoz meg: i. mezőgazdasági áruk kereskedelme, ii. nem mezőgazdasági áruk kereskedelme, iii. infrastruktúra és közlekedés, iv. geopolitikai és biztonsági kockázatok, v. emberi migráció és vi. finanszírozás (lásd: 1. ábra).

ábra. Six major pathways of indirect impacts for Europe (A közvetett hatások hat fő útja Európa számára) (EEA, 2017).

Forrás: EEA.
Megjegyzés: Az ütközési útvonalakat önkényesen helyezték el a térképen; ezért a nyilak nem jeleznek olyan domináns földrajzi irányt, amelytől ezek a hatások hatással lehetnek Európára (az EEA „Climate change, impacts and vulnerability in Europe 2016” [Éghajlatváltozás, hatások és sebezhetőség Európában, 2016] című jelentése).

Amint arról az EEA-jelentés 6.4. fejezete beszámol, Európa határokon átnyúló hatásokkal szembeni érzékenységének legerősebb bizonyítékai az éghajlatváltozás okozta globális árvolatilitás által okozott gazdasági hatások; zavarok a közlekedési hálózatokban, például a kikötőkben; valamint az északi-sarkvidéki környezet változásai, például új hajózási útvonalak.

Az Európán kívülről érkező behozataltól való nagyfokú függés miatt Európa földközi-tengeri régióját azonosították a mezőgazdasági áruk áramlásában bekövetkező sokkhatásoknak leginkább kitett régióként. Az Európán kívüli közelmúltbeli éghajlati szélsőségek már negatív hatást gyakoroltak Európára. Például a 2010-es orosz hőhullám Oroszország gabonatermésének mintegy 30 %-át elpusztította, és hozzájárult a búza világpiaci árának 60–80 %-os emelkedéséhez. A 2008-as globális rizsválságot, amelynek során a rizs világpiaci ára néhány hónap alatt megnégyszereződött, többek között Ausztrália hosszú szárazsága okozta.

Az alacsony jövedelmű népességcsoportokat Európa minden részén valószínűleg aránytalanul jobban érintik az élelmiszerárak ingadozásai.

A kisméretű, nyitott és magasan fejlett európai gazdaságok várhatóan elsősorban a nem mezőgazdasági áruk áramlásából eredő sokkhatásoknak lesznek kitéve. Ilyen közvetett hatásokra példa a merevlemezek hiánya és az árszintek ehhez kapcsolódó emelkedése, amelyet a 2011-es thaiföldi súlyos árvizek okoztak, valamint a szénexport csökkenése és a világpiaci árak emelkedése, amelyet a 2010/2011-es kelet-ausztráliai szélsőséges árvizek okoztak.

Az éghajlatváltozás és a szélsőséges események Európán kívüli közlekedési infrastruktúrára (pl. utakra, csővezetékekre, vasutakra, hidakra, kikötőkre, repülőterekre és alagutakra) gyakorolt hatásai Európában is továbbgyűrűző hatásokkal járhatnak. Például a Katrina hurrikán 2005-ben elpusztította New Orleans kikötőjének nagy részét az Egyesült Államokban, ami átmeneti hiányt okozott a globális olajellátásban és a globális olajár átmeneti emelkedését okozta.

Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az éghajlatváltozás növelheti Európa geostratégiai kockázatait. A legújabb tanulmányok arra utalnak, hogy e régiók némelyikében a hőmérséklet a 21. század vége felé meg fogja haladni az emberi alkalmazkodóképesség küszöbértékét. Emellett a tengerszint emelkedése egyre inkább fenyegeti a part menti területeket, például a Nílus-deltát, ahol az egyiptomi lakosság nagy része és a mezőgazdasági földterület koncentrálódik. A példátlan éghajlati viszonyok a társadalmi-gazdasági és politikai tényezőkkel együtt tovább növelhetik a regionális instabilitást. Ez a növekedés viszont az Európába irányuló menekült- és migrációs áramlások jelentős növekedéséhez vezethet, ami potenciális politikai és biztonsági hatásokkal járhat.

A pénzügyi pálya az éghajlatváltozás azon hatásaira utal, amelyek megzavarhatják az állami és magántőke áramlását, például a tengerentúli befektetéseket, a migráns munkavállalók átutalásait vagy a nemzetközi biztosítást, ami hatással van a különböző országok pénzmozgásaira. Például a Katrina hurrikán 2005-ös biztosítási költségeinek jelentős része a londoni tőzsdéken esett. A szélsőséges időjárási események előfordulásának és intenzitásának előre jelzett növekedése a világ számos részén kihívást jelent majd a biztosítási rendszerek számára, meghatározva a biztosítási díjak növekedését és a fedezet csökkenését, ugyanakkor új lehetőségeket kínálva az európai biztosítótársaságok számára a fejlődő világba való befektetésre.

Számos tanulmány szerint az éghajlatváltozás határokon átnyúló hatásaival szembeni európai sebezhetőség a következő évtizedekben várhatóan növekedni fog, de mennyiségi előrejelzések még nem állnak rendelkezésre.