Hőhullámok

Az elmúlt évtizedekben a hőhullámok jelentették a legjelentősebb veszélyt, amelyek az időjárással összefüggő emberi haláleseteket okoztak. A 2003-as nyári európai hőhullám önmagában mintegy 70 000 halálesetet okozott 4 hónap alatt Közép- és Nyugat-Európában. A megnövekedett halálozás a hőhullámok legdrasztikusabb hatása. A forró nappaloknak és éjszakáknak való kitettség azonban számos más módon is hatással lehet az emberi egészségre és jóllétre, beleértve a „rossz hangulatokat”, a kellemetlen érzést és a hányingert, amelyek mindegyike a „termikus kényelemben” tükröződik.
A városi területek hőmérséklete általában magasabb, mint a vidéki környezetük hőmérséklete, ami egy városspecifikus jelenséget hoz létre, amelyet városi hőszigetnek (UHI) neveznek. Ez a hatás még éjszaka is kimutatható. A hűvös éjszakák fontosak ahhoz, hogy segítsenek az embereknek felépülni a nap melegéből.
A forró napok és trópusi éjszakák számával mért hőnek való kitettség az előrejelzések szerint Európa-szerte növekedni fog. A dél-európai városok vannak leginkább kitéve, de ezek a forró napok és trópusi éjszakák az előrejelzések szerint Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában is növekedni fognak, ahol az emberek és a városok kevésbé vannak hozzászokva a hőséghez.
Több tényező befolyásolja a hőexpozíciót, az arra való érzékenységet és a válaszadási képességet (táblázat). Az alábbi térképek bemutatnak néhányat ezek közül a tényezők közül, és némi jelzést adnak a helyzetről (zöld színnel jelölve). Ezeket együttesen kell értelmezni, azokkal az egyéb tényezőkkel együtt, amelyek még mindig helyi vagy minőségi információkat igényelnek.