Kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés a tengeri akvakultúrában

A tengeri akvakultúra területrendezése, beleértve a kockázatalapú övezetbe sorolást és elhelyezést, fokozott figyelmet kap, tekintettel az akvakultúra-ágazat növekvő fejlődésére. Célja, hogy e tevékenység tekintetében biztosítsa a tengeri területek legméltányosabb hasznosítását, támogassa a termelést, minimalizálja az egyéb felhasználásokkal való ütközéseket és megőrizze a környezeti integritást.

A FAO (FAO, 2018 , FAO, 2017 ) fontos alkalmazkodási intézkedésként ösztönzi a tengeri akvakultúra övezetekbe sorolását és elhelyezését ökoszisztéma-alapú megközelítéssel, valamint az éghajlat változékonyságának és változásának figyelembevételét. A „Horizont 2020” keretprogram által finanszírozott ClimeFish projekt esettanulmányaiban alkalmazkodási stratégiaként a rugalmas szabályozási keret által támogatott megfelelő helyszínkiválasztást is javasolnak, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tengeri eredetű élelmiszerek termelésének növekedése olyan területeken és olyan fajok esetében történjen, ahol a várható éghajlati változások miatt lehetőség van a fenntartható növekedésre. A kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés segíthet az éghajlati kockázatoknak különösen kitett területek elkerülésében és a tenyésztett fajok számára legmegfelelőbb területek kiválasztásában, figyelembe véve mind a jelenlegi helyzetet, mind az éghajlatváltozás által közép- és hosszú távon támasztott kihívásokat. A teljes folyamat lehetővé teszi a lehetséges gazdasági veszteségek minimalizálását, amelyek olyan döntésekből származhatnak, amelyek nem veszik figyelembe az összes kockázatot és aggályt.

Kockázatalapú területkijelölésre és területkiválasztásra van szükség mind azokon a területeken, ahol az akvakultúra fejlődni kezd, mind pedig azokon a területeken, ahol az akvakultúra már kifejlődött, és áttelepítését környezeti problémák és más felhasználásokkal való konfliktusok korlátozzák. A térbeli eszközök és modellek széles skálája létezik, amint azt egy külön FAO-kiadvány (FAO, 2017) ismerteti. Az uniós Horizont 2020 program által finanszírozott Aquaspace projekt új ismereteket hozott létre, amelyek célja az akvakultúra térbeli és társadalmi-gazdasági korlátainak megértése, valamint az e korlátok leküzdését segítő vizsgálati eszközök. Konkrétan az Aquaspace egy olyan eszköztárat bocsátott rendelkezésre, amely információkat tartalmaz a projekt során tesztelt eszközökről, hogy segítse és támogassa azt a célt, hogy több kiváló minőségű terület álljon rendelkezésre az akvakultúra számára. A H2020 által finanszírozott TAPAS (Tools for Assessment and Planning of Aquaculture Sustainability) projekttel új kutatásokat fejlesztettek ki az európai akvakultúra környezeti fenntarthatóságának előmozdítása és megszilárdítása érdekében, valamint közel helyszíni modelleket biztosítottak az akvakultúra helyszínének kiválasztásához, számos meglévő, adaptált és újonnan kifejlesztett modell felhasználásával.

A területrendezési folyamaton belül a területrendezési lépés célja az akvakultúrára potenciálisan alkalmas széles területek, más néven az akvakultúra számára kijelölt övezetek (AZA) azonosítása annak biztosítása érdekében, hogy az akvakultúrát integrálják a más felhasználási módok által már kiaknázott területekbe. A zónáknak magukban kell foglalniuk egy teljes kockázatelemzést, amely azonosítja a sikeres termelést fenyegető fő veszélyeket. Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokat is figyelembe kell venni az akvakultúra-ágazat sikerének biztosítása érdekében, tekintettel arra, hogy az ágazat számos potenciálisan katasztrofális éghajlati zavarnak van kitéve. Az éghajlati kockázatok közé tartoznak a súlyos hullámok, árapály- és viharhullámok által okozott közvetlen károk, valamint a tengervíz fizikai-kémiai feltételeinek változásáért felelős lassú hatások (pl. növekvő hőmérséklet, savasodás) és a kapcsolódó közvetett hatások, például a betegségek terjedése, a káros algavirágzás és a hipoxia. Az éghajlati kockázatok az egyéb nem éghajlati kockázatok között szerepelnek, például a környezettel (szennyezés), az egészséggel (biológiai biztonság) és a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatban.

A tengeri akvakultúrára alkalmas tág övezetek meghatározásakor a telepítési lépés biztosítja, hogy a gazdaságok olyan meghatározott helyen helyezkedjenek el, amely megfelelő jellemzőkkel rendelkezik, és lehetővé teszi a sikeres termelést. A helyszín kiválasztása során a helyszín biofizikai jellemzőit összehasonlítják a kiválasztott szervezetek tenyésztési igényeivel és a gazdaságok működési követelményeivel. Ennek az értékelésnek magában kell foglalnia a helyi éghajlati viszonyok (történelmi adatok), az éghajlati változékonyság (pl. viharok) jelentette kockázatok és a hosszú távú tendenciák (pl. emelkedő hőmérséklet és a sótartalom változása) felülvizsgálatát. A zónák kijelölésének és elhelyezésének teljes folyamata arra irányul, hogy minimalizálja a más ágazatokkal való konfliktusokat és a társadalomra, az emberi jólétre, valamint az ökoszisztéma funkcióira és szolgáltatásaira gyakorolt káros hatásokat, az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó ökoszisztéma-megközelítésnek megfelelően.

Az akvakultúra területrendezésének valamennyi lépése során konzultációra bocsátandó érdekelt felek azonosítása központi feladat az egyéb felhasználásokkal és a környezettel kapcsolatos kérdések és potenciális konfliktusok azonosítása érdekében. Az akvakultúra fenntartható fejlődése érdekében az Európai Bizottság ösztönzi valamennyi érdekelt fél részvételét. Az érdekelt felek közé tartoznak az akvakultúra- és halászati értékláncokra támaszkodó termelők, helyi közösségek és/vagy vállalkozások, fogyasztói szövetségek, környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek, kutatóintézetek, az érintett víztest egyéb felhasználói (pl. kikötők, szélerőműparkok és rekreációs célú felhasználások).

Amint azt a fenntarthatóbb és versenyképesebb akvakultúrára vonatkozó, a 2021–2030-as időszakra szóló 2021. évi bizottsági iránymutatások is kiemelik, az akvakultúrára alkalmas területek kijelölésének egyértelmű és átlátható kritériumokon és eszközökön kell alapulnia az új területek azonosítása érdekében. Ahhoz, hogy az akvakultúra fenntartható legyen, a kockázatalapú övezetekbe sorolásnak és elhelyezésnek elő kell mozdítania a magas környezeti teljesítményű akvakultúra-tevékenységeket, előnyben részesítve például az ökológiai akvakultúrát, a fenntartható takarmányrendszereket, az állatgyógyászati termékek csökkentett használatát, a fajok diverzifikálását és az integrált multitrofikus akvakultúra-rendszereket (IMTA). Ez kedvez az ökoszisztéma helyreállításának és az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának, a „helyreállító akvakultúra” elveinek megfelelően.

Az éghajlati változók hosszú múltra visszatekintő adatkészletének hiánya és az éghajlatváltozással kapcsolatos regionális és szubregionális előrejelzések bizonytalanságai korlátozhatják annak lehetőségét, hogy az éghajlatváltozás és a változékonyság értékelését megfelelően beépítsék az akvakultúra kockázatalapú övezetbe és helyszínbe.

Az akvakultúra-ágazat kockázatalapú övezetbe sorolásának és elhelyezésének célja a kedvezőtlen éghajlati viszonyoknak nem megfelelő és az éghajlatváltozásnak kitett területek kiválasztásából eredő gazdasági veszteségek elkerülése.

A költségek magukban foglalják az eszközök használatát és az akvakultúra területrendezésének teljes folyamatában szükséges modellek végrehajtását. A költségek egyaránt vonatkoznak a szoftverlicencre (ha nem nyílt forráskódú), valamint az eszközök használatához szükséges technikai készségek és képzés megszerzéséhez szükséges emberi erőforrásokra és időre. Az Aquaspace projekten belül az eszközökhöz kapcsolódó költségeket emelték ki a SWOT-elemzés leggyakoribb gyenge pontjaként, amelyet a projektesettanulmányokban alkalmazott és tesztelt eszközök és módszerek átfogó értékelésére végeztek.

2021-ben az Európai Bizottság új stratégiai iránymutatásokat fogadott el az akvakultúra fenntarthatóbbá és versenyképesebbé tétele érdekében. Az iránymutatások hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az uniós akvakultúra-ágazat erősebbé és környezetbarátabbá váljon. Olyan jövőképet vázolnak fel az ágazat számára a 2021–2030-as időszakra, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozás hatásait, valamint azt is, hogy az akvakultúrát reziliensebbé és versenyképesebbé kell tenni. Az iránymutatások kimondják, hogy az összehangolt területrendezésnek biztosítania kell a terület és a víz akvakultúrához való hozzárendelését a különböző tevékenységek között, az ökoszisztémák megőrzése mellett. Az akvakultúrát különösen akkor kell előmozdítani, ha hozzájárul a természetalapú partvédelemhez, az ökoszisztéma megőrzéséhez és az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

A 2014/89/EU irányelv létrehozza a tengeri területrendezés keretét, amelynek célja a tengeri gazdaságok fenntartható növekedésének, a tengeri területek fenntartható fejlődésének és a tengeri erőforrások fenntartható használatának előmozdítása. E keret szerint a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy hozzájáruljanak a különböző tengeri gazdasági ágazatok, köztük az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez. Az éghajlatváltozás miatti hosszú távú változásokat be kell építeni a tervezési folyamatba.

A térelemzés korlátozott időráfordítást igényel (jellemzően 1-2 év), ha az eszközök és az adatok már rendelkezésre állnak. Az egész folyamat, amely magában foglalja az érdekelt felekkel folytatott konzultációt és a végső döntéshozatalt, időigényesebb lehet, különösen azokon a területeken, ahol a társadalmi és gazdasági konfliktusok jelentős aggodalomra adnak okot.

A zónák kijelölésének és a helyszínek kiválasztásának adaptív folyamatnak kell lennie, amely képes reagálni az éghajlat változékonysága és változása terén elért új tudományos eredményekre.