Kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés a tengeri akvakultúrában

A tengeri akvakultúra területrendezése, beleértve a kockázatalapú övezetbe sorolást és elhelyezést, fokozott figyelmet kap, tekintettel az akvakultúra-ágazat növekvő fejlődésére. Célja, hogy e tevékenység tekintetében biztosítsa a tengeri területek legméltányosabb hasznosítását, támogassa a termelést, minimalizálja az egyéb felhasználásokkal való ütközéseket és megőrizze a környezeti integritást.

A FAO (FAO,2018, FAO, 2017 ) fontos alkalmazkodási intézkedésként ösztönzi a tengeri akvakultúra övezetekbe sorolását és elhelyezését ökoszisztéma-alapú megközelítéssel,valamint az éghajlat változékonyságának és változásának figyelembevételét. A „Horizont 2020” keretprogram által finanszírozott ClimeFish projekt esettanulmányaiban alkalmazkodási stratégiaként a rugalmas szabályozási keret által támogatott megfelelő helyszínkiválasztást is javasolnak, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tengeri eredetű élelmiszerek termelésének növekedése olyan területeken és olyan fajok esetében történjen, ahol a várható éghajlati változások miatt lehetőség van a fenntartható növekedésre. A kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés segíthet az éghajlati kockázatoknak különösen kitett területek elkerülésében és a tenyésztett fajok számára legmegfelelőbb területek kiválasztásában, figyelembe véve mind a jelenlegi helyzetet, mind az éghajlatváltozás által közép- és hosszú távon támasztott kihívásokat. A teljes folyamat lehetővé teszi a lehetséges gazdasági veszteségek minimalizálását, amelyek olyan döntésekből származhatnak, amelyek nem veszik figyelembe az összes kockázatot és aggályt.

Kockázatalapú területkijelölésre és területkiválasztásra van szükség mind azokon a területeken, ahol az akvakultúra fejlődni kezd, mind pedig azokon a területeken, ahol az akvakultúra már kifejlődött, és áttelepítését környezeti problémák és más felhasználásokkal való konfliktusok korlátozzák. A térbeli eszközök és modellek széles skálája létezik, amint azt egy külön FAO-kiadvány (FAO, 2017)ismerteti. Az uniós Horizont 2020 program által finanszírozott Aquaspace projekt új ismereteket hozott létre, amelyek célja az akvakultúra térbeli és társadalmi-gazdasági korlátainak megértése, valamint az e korlátok leküzdését segítő vizsgálati eszközök. Konkrétan az Aquaspace egy olyan eszköztárat bocsátott rendelkezésre, amely információkat tartalmaz a projekt során tesztelt eszközökről, hogy segítse és támogassa azt a célt, hogy több kiváló minőségű terület álljon rendelkezésre az akvakultúra számára. A H2020 által finanszírozott TAPAS (Tools for Assessment and Planning of Aquaculture Sustainability) projekttel új kutatásokat fejlesztettek ki az európai akvakultúra környezeti fenntarthatóságának előmozdítása és megszilárdítása érdekében, valamint közel helyszíni modelleket biztosítottak az akvakultúra helyszínének kiválasztásához, számos meglévő, adaptált és újonnan kifejlesztett modell felhasználásával.

A területrendezési folyamaton belül a területrendezési lépés célja az akvakultúrára potenciálisan alkalmas széles területek, más néven az akvakultúra számára kijelölt övezetek (AZA) azonosítása annak biztosítása érdekében, hogy az akvakultúrát integrálják a más felhasználási módok által már kiaknázott területekbe. A zónáknak magukban kell foglalniuk egy teljes kockázatelemzést, amely azonosítja a sikeres termelést fenyegető fő veszélyeket. Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokat is figyelembe kell venni az akvakultúra-ágazat sikerének biztosítása érdekében, tekintettel arra, hogy az ágazat számos potenciálisan katasztrofális éghajlati zavarnak van kitéve. Az éghajlati kockázatok közé tartoznak a súlyos hullámok, árapály- és viharhullámok által okozott közvetlen károk, valamint a tengervíz fizikai-kémiai feltételeinek változásáért felelős lassú hatások (pl. növekvő hőmérséklet, savasodás) és a kapcsolódó közvetett hatások, például a betegségek terjedése, a káros algavirágzás és a hipoxia. Az éghajlati kockázatok az egyéb nem éghajlati kockázatok között szerepelnek, például a környezettel (szennyezés), az egészséggel (biológiai biztonság) és a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatban.

A tengeri akvakultúrára alkalmas tág övezetek meghatározásakor a telepítési lépés biztosítja, hogy a gazdaságok olyan meghatározott helyen helyezkedjenek el, amely megfelelő jellemzőkkel rendelkezik, és lehetővé teszi a sikeres termelést. A helyszín kiválasztása során a helyszín biofizikai jellemzőit összehasonlítják a kiválasztott szervezetek tenyésztési igényeivel és a gazdaságok működési követelményeivel. Ennek az értékelésnek magában kell foglalnia a helyi éghajlati viszonyok (történelmi adatok), az éghajlati változékonyság (pl. viharok) jelentette kockázatok és a hosszú távú tendenciák (pl. emelkedő hőmérséklet és a sótartalom változása) felülvizsgálatát. A zónák kijelölésének és elhelyezésének teljes folyamata arra irányul, hogy minimalizálja a más ágazatokkal való konfliktusokat és a társadalomra, az emberi jólétre, valamint az ökoszisztéma funkcióira és szolgáltatásaira gyakorolt káros hatásokat, az akvakultúra fejlesztésére vonatkozó ökoszisztéma-megközelítésnek megfelelően.