Templomromok helyreállítása és éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása, Holla, Norvégia

A Holla templom romja Ulefossban, Délkelet-Norvégiában található. Ez egy nagyon ősi épület, amely az 1920-as évek óta számos felújítási munkán ment keresztül, olyan anyagok és módszerek felhasználásával, amelyek hosszú távon feltártak néhány gyengeséget. 2100-ig Norvégiában melegebb lesz az éghajlat, de a leginkább észrevehető változás az egyre szélsőségesebb csapadék. Ezek az esőzések nagyobb esőárakat okoznak, és növelik az erózió és a földcsuszamlások kockázatát. A nyári aszályok is gyakrabban fordulnak elő. A tengerszint emelkedése nagyobb viharhullámokhoz vezet. A fagyrepedés kockázata megnövekedhet azokon a területeken, ahol több fagyási/olvadási ciklust tapasztalnak. (CICERO Nemzetközi Éghajlatkutatási Központ, 2018. évi jelentés). Az éghajlatváltozás miatt növekvő csapadék- és fagyolvadási ciklusok kombinációja egyre nagyobb veszélyt jelent a régi romra.

A helyreállítás céljai a következők voltak:

• A romok hosszú távú megőrzése, a változó éghajlat mellett is: A Holla-templom romjai értékes részét képezik a norvég történelemnek és kultúrának, ezért fontos értéknek tekintik őket a jövő generációi számára.
• A romok megközelíthetővé tétele: A restaurálás előtt a romok nem voltak könnyen hozzáférhetők a nyilvánosság számára. A restaurálási projekt magában foglalta a romokhoz vezető új út építését és értelmező jelzések telepítését. A nyilvános hozzáférhetőség fontos célkitűzés volt a turisztikai lehetőségek kibontakoztatása szempontjából is.
• Javítja a romok megjelenését: A romok a restaurálás előtt romos állapotban voltak. A helyreállítási projekt magában foglalta a növényzet eltávolítását, a falak stabilizálását és a hiányzó kövek cseréjét.
• Értelmezd a romokat: A romok a Holla templom gazdag történelmére emlékeztetnek. A restaurálási projekt magában foglalta a templom történetét és a restaurálási folyamatot magyarázó információs panelek telepítését.

A projektcsapat holisztikus megközelítést alkalmazott az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. Ez magában foglalta az éghajlatváltozás hosszú távú hatásainak figyelembevételét a Holla templom romjaira és a környező területre. Konkrétabban, az éghajlatváltozást több módon is figyelembe vették az ulefossi Holla-templom romjainak helyreállítása során.

• Az 1920-as évekből származó betonhézagokat eltávolították és hidraulikus mészhézagokkal helyettesítették. Bár ez az anyag nem az eredeti habarcs („tiszta mész habarcs” vagy „hidrát mész habarcs”), kevésbé hajlamos a nedvesség és az időjárás okozta károsodásra. Az eredeti habarcs nem állna ellen a kültéri éghajlati viszonyoknak, mivel a Holla rom nem fedett épület.
• A falburkolatot (korábban palából készült, valamilyen szilikon alapú javítóanyaggal, 1920-as évek óta) kicserélték. Ez az új falburkolat öntött szálas fegyveres betonlapokat használt, amelyek a fal tetején csúsztak. Ezt a megoldást azért fogadták el, hogy megakadályozzák a repedéseket az alatta lévő falakon, mivel a hőmérséklet és a talajviszonyok (földtani, hidrológiai, hidrogeológiai és talajviszonyok) megváltoznak.
• A falakhoz legközelebb eső 25 cm-es talajt kavicsra cserélték. Ez azért történt, hogy az esővíz ne áztassa a falakat nedves időszakokban, és a tűz száraz és meleg időszakokban érje el a falakat.
• Az őshonos fajok növényzetét a romok körüli tájba ültették. Ez hozzájárul a biológiai sokféleség előmozdításához és az erózió kockázatának csökkentéséhez.

A 18. századi nyugati téglabejáratot nem lehetett megmenteni. Ezért lebontották és modern történelmi stílusú téglafalakkal helyettesítették. A helyreállítási projektet annak megkezdése óta nyomon követték, és a befejezését követően több évig nyomon fogják követni annak biztosítása érdekében, hogy a tervnek megfelelően működjön. Ez a nyomon követés segített azonosítani azokat a területeket, amelyeket kezelni kell az éghajlatváltozás hatásainak további csökkentése érdekében. Fontos, hogy a nyomon követés abban az esetben is folytatódjon, ha nem észlelnek változást. A falazatot kétévente ellenőrzik, és a kisebb hibákat azonnal kijavítják, mielőtt alapvető károkat okoznának.

A romot az épületsüllyedési károk tekintetében stabilnak tekintik. Tehát nem végeznek különleges kiegészítő felügyeletet, kivéve az ízületek alapos vizuális ellenőrzését. Mivel a romot nemrégiben újra rámutatták, az esetleges károk a kő és az ízületek közötti repedésekként jelennek meg.

A projekt vezető ügynökségea Norvég Kulturális Örökség Igazgatósága (Riksantikvaren) volt. Feladata volt a projekt felügyelete és annak biztosítása, hogy azt a kulturális örökségről szóló törvénnyel (Kulturminneloven) összhangban hajtsák végre. Az igazgatóság számos érdekelt féllel is konzultált, többek között helyi történészekkel, régészekkel és a helyi közösség tagjaival. A helyreállítási projektet a nyilvánosság is ellenőrizte, és a médián keresztül terjesztették. Néhányan attól tartottak, hogy a projekt károsítja a romokat, vagy hogy nem olyan módon történik, amely tiszteletben tartja a helyszín történelmét.

A projekt társfinanszírozásáért Holla önkormányzata volt felelős. Együttműködtek a többi érdekelt féllel is annak biztosítása érdekében, hogy a projekt összeegyeztethető legyen az önkormányzat területrendezési terveivel. Az önkormányzat hozzájárult ahhoz is, hogy a projektet népszerűsítsék a térség látogatói és lakosai körében.

Az érdekelt felek bevonásának formális módjai mellett a közösség részéről is jelentős volt az informális részvétel. A helyi lakosok számos módon vettek részt a projektben, például tájékoztatást nyújtottak a romok történetéről, és önkéntesen időt szakítottak a helyreállítási munkák segítésére.

Három fő sikertényező azonosítható:

• A projektet úgy tervezték, hogy tartós legyen, és a helyreállítási csapat figyelembe vette az éghajlatváltozás hosszú távú hatásait. Ez a megközelítés segíteni fog annak biztosításában, hogy a romokat megőrizzék a jövő generációi számára. Nincs garancia arra, hogy az utolsó restaurálás falazata "örökké" áll. A választott módszerek és anyagok azonban lehetővé teszik a rom egyes részeinek/szakaszainak (ponttól pontig) célzott javítását.
• A projekt sikeréhez elengedhetetlen volt az érdekelt felek részvétele a Holla-templom romjainak restaurálásában. A különböző érdekelt felek bevonásával a projekt képes volt kielégíteni a közösség igényeit, és biztosítani, hogy a romokat történelmi és kulturális jelentőségükre érzékeny módon helyreállítsák. Mint ilyen, a projekt a restaurálási folyamat során mindvégig nyitva állt a nyilvánosság előtt, a romok pedig a restaurálási munkálatok során még a látogatók előtt is nyitva álltak. Ez elősegítette a romok közösségi tulajdonlásának érzését, és értékesebbé tette őket a közösségben.
• A helyreállítási projekt hagyományos, ugyanakkor az éghajlatváltozásnak ellenálló anyagokat és módszereket, például hamutartót és habarcsot használt annak biztosítása érdekében, hogy a romokat megőrizzék a jövő generációi számára. Ez a megközelítés tiszteletben tartotta a helyszín történelmi jellegét is.

A fő korlátozó tényezők a következők voltak:

• A restaurálási projektnek egyensúlyt kellett teremtenie a romok megőrzésének szükségessége és a nyilvánosság számára hozzáférhetőbbé tételük szükségessége között. Ez gondos tervezést és tervezést igényelt.
• A helyreállítási projekt drága volt, és különböző forrásokból kellett finanszírozást biztosítani. Ehhez jelentős mennyiségű adománygyűjtésre és támogatási kérelemre volt szükség.
• Néhányan ellenezték a helyreállítási projektet, akik aggódtak a környezetre gyakorolt hatás és a helyszín történelmi integritása miatt. Ehhez gondos kommunikációra és tájékoztatásra volt szükség a közösség aggályainak kezelése érdekében.
• A romok folyamatos karbantartást igényelnek annak biztosítása érdekében, hogy jó állapotban maradjanak. Ehhez a helyi közösség és a hatóságok elkötelezettségére lesz szükség.

A Holla-templom romjainak restaurálása a Norvég Kulturális Örökség Igazgatósága (Riksantikvaren), a Norvég Társaság az Ősi Műemlékek Védelméért és a Holla község együttműködésével történt. A projektet a norvég kormány, Holla önkormányzata és magánadományok finanszírozták.

A Riksantikvaren szerint a projekt teljes költsége 14,5 millió NOK (körülbelül 1,4 millió EUR) volt. A magánadományok 2,8 millió NOK-ot (körülbelül 0,3 millió EUR-t) biztosítottak.

A norvég történelem és kultúra értékes részének megőrzése mellett a Holla templom romjai emlékeztetnek a Holla plébánia és a környező terület történelmére. A felújítás több látogatót vonzott a területre. Ez előnyös volt a helyi közösség vállalkozásai számára, és hozzájárult a helyi gazdaság újjáélesztéséhez.

A Holla-templom romjainak helyreállítására számos jogi követelmény vonatkozott, többek között:

• A kulturális örökségről szóló törvény (Kulturminneloven): Ez a törvény a norvégiai kulturális örökség védelmét és megőrzését szabályozza. Előírja, hogy minden olyan projektet, amely hatással lehet a kulturális örökség helyszíneire, a Riksantikvarennek jóvá kell hagynia.
• A tervezési és építési törvény (Plan- og bygningsloven): Ez a törvény a norvégiai földterületek tervezését és fejlesztését szabályozza. Előírja, hogy minden olyan projektet, amely az épített környezet megváltoztatásával jár, az önkormányzatnak jóvá kell hagynia.
• A környezetvédelmi törvény (Forurensningsloven): Ez a törvény a norvégiai környezetvédelmet szabályozza. Előírja, hogy minden olyan projektet, amely hatással lehet a környezetre, értékelni kell környezeti hatásuk szempontjából.

A helyreállítási projektet környezeti hatásvizsgálatnak (KHV) vetették alá annak biztosítása érdekében, hogy ne gyakoroljon jelentős negatív hatást a környezetre. A KHV megállapította, hogy a projektnek kisebb negatív hatásai lennének, például a növényzet csökkenése és az állati élőhelyek megzavarása. A projektet azonban elfogadhatónak ítélték, tekintettel arra, hogy milyen előnyökkel járna a terület kulturális öröksége szempontjából.

Az ulefossi Holla-templom romjainak restaurálása 2002-ben kezdődött és 2020-ban fejeződött be.

Feltéve, hogy a rendszeres ellenőrzés és karbantartás a terveknek megfelelően történik, a munkálatok várhatóan a következő 100 évben is megállják a helyüket.

Inger-Marie Aicher Olsrud
The Norwegian Directorate of Cultural Heritage
postmottak@ra.no

Holla kirkeruin (norvég nyelven)

Konserveringen av Holla kirkeruin - Riksantikvaren (norvég nyelven)