A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kiigazítása

A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVI. címének 170–172. cikkén alapuló uniós politika. A TEN-T lehetővé teszi a belső piac működését, az európai régiók összekapcsolását és Európa összekapcsolását a világ más részeivel.

A TEN-T politika fő uniós szintű eszközei a célkitűzéseket és prioritásokat meghatározó iránymutatások, valamint a projekteket támogató közlekedési infrastrukturális alap. Az első közlekedési iránymutatásokat az Európai Parlament és a Tanács 1996-ban fogadta el. 2009-ben jelentős szakpolitikai felülvizsgálat indult, amely 2014-ben hatályba lépett új jogszabályi kerethez vezetett, amely 2030-ig/2050-ig meghatározza a közlekedéspolitika kidolgozásának keretét.

A jelenlegi iránymutatásokat a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hagyta jóvá. Felszólítanak annak biztosítására, hogy „a közös érdekű projektek előkészítése, tervezése és végrehajtása során előmozdítsák az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást, valamint a kockázatmegelőzést és -kezelést”. Az iránymutatások meghatározzák a prioritást élvező folyosókkal rendelkező közlekedési törzshálózatot, amelyet munkatervek révén kell kialakítani. Ezeknek a munkaterveknek tartalmazniuk kell „az éghajlatváltozás infrastruktúrára gyakorolt lehetséges hatásait, és adott esetben az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fokozására javasolt intézkedéseket”.