Vízhiány Európában (vízkitermelési index plusz)

A vízhiány 2019-ben legalább egy idényben az EU területének 29 %-át érintette. Annak ellenére, hogy az EU-ban 2000 és 2019 között 15%-kal csökkent a vízkivétel, a vízhiányos körülmények által érintett területen összességében nem történt csökkenés. Valójában 2010 óta romlik a helyzet. Ez, valamint az a tény, hogy az éghajlatváltozás várhatóan tovább növeli az aszályos események gyakoriságát, intenzitását és hatásait, valószínűtlenné teszi, hogy a vízhiány 2030-ig csökkenni fog. További erőfeszítésekre van szükség a fenntartható vízhasználat biztosítása érdekében.

A vízhiányt elsősorban (1) a vízkereslet és -fogyasztás határozza meg, amely nagymértékben függ a lakosságtól és a társadalmi-gazdasági tevékenységek típusától; (2) éghajlati viszonyok, amelyek szabályozzák a víz rendelkezésre állását és a vízellátás szezonális jellegét; valamint 3. a medencék tájképi és geológiai jellemzői.

A vízkitermelési index plusz (WEI+) a vízfogyasztást a folyók részvízgyűjtőinek szintjén rendelkezésre álló megújuló édesvízkészletek százalékában és az év mind a négy negyedévében (3 egymást követő hónapban) méri. A WEI+ 20%-ot meghaladó értékei azt jelzik, hogy a vízkészletek stresszhelyzetben vannak, és ezért vízhiányos körülmények uralkodnak; a 40 % feletti értékek azt jelzik, hogy a stressz súlyos, és az édesvízhasználat fenntarthatatlan.

A WEI+ egy vízhiány-mutató, amely tájékoztatást nyújt az emberi tevékenységek által a terület természetes vízkészleteire gyakorolt nyomás szintjéről. Ez segít azonosítani azokat a területeket, amelyek hajlamosak a vízhiányos problémákra.