A tőzeglápok ökoszisztémáinak új megközelítése (CANAPE)

A vizes élőhelyek, például a lápok és a lápok természetes rendszerek, amelyek nagy szén-dioxid-tárolási és vízmegtartó kapacitással rendelkeznek. Régebben a táj jelentős részét képezték az Északi-tenger körüli alacsonyan fekvő területeken. Idővel ezek a mohával, fűvel, náddal és sásokkal borított sík tájak, amelyeket sekély tavak és folyók szakítottak fel, rétegről rétegre feküdtek a részben lebomló szerves anyag, a tőzeg. Évszázadok óta a tőzeg fontos erőforrás, mivel az emberek lecsapolták a lápokat és a lápokat a föld számára, hogy élelmiszert termeljenek, és a szárított tőzeget üzemanyagként használják. Ez a szárított tőzegből származó CO₂ kibocsátásához és a földterület víztárolási kapacitásának csökkenéséhez vezet, ami az árvizekkel szembeni védelem csökkenéséhez vezet.

A CANAPE helyreállítja a lecsapolt és degradálódott vizes élőhelyeket, amelyek rugalmas pufferként működhetnek, tárolják a felesleges vizet nagy csapadék idején, és aszályos időszakokban felszabadítják, miközben segítenek a szén-dioxid biztonságos megtartásában a talajban. A projekt azt vizsgálja, hogy a vizenyős területek művelése – a vizes élőhelyekhez alkalmazkodott növények termesztése – hogyan nyújthat gazdasági értéket a létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása mellett. Extra bónuszként a helyreállított vizes élőhelyek biztosítják a vadon élő állatok számára nagyon szükséges élőhelyet.