A földközi-tengeri védett tengeri területek irányítása az éghajlatváltozás korában: a reziliencia és az alkalmazkodás kiépítése (MPA-ADAPT)

Az elkövetkező évtizedekben az éghajlatváltozás gyorsan növekvő kihívást fog jelenteni a földközi-tengeri térség ökoszisztémái és megélhetése számára. Az éghajlatváltozás közvetlen bizonyítékai már megfigyelhetők a Földközi-tenger partvidékén és a védett tengeri területeken. A tenger hőmérsékletének emelkedése, valamint a sótartalom és a keringés változásai például változásokat okoznak az őshonos fajok eloszlásában, az idegen fajok elterjedésében, a makrobentikus közösségek tömeges pusztulásában és a medúzapopuláció virágzásában. Ezek a változások nemcsak a tengeri biológiai sokféleségre gyakorolnak hatást, hanem az emberi tevékenységekre is; például a turizmust és a halászati ágazatot egyre nagyobb mértékben érinti.

A védett tengeri területek fontos szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, mivel olyan területeket képviselnek, ahol csökkent az emberi nyomás és koncentrált védelmi erőfeszítésekre kerül sor. Megfelelő irányítás esetén hozzájárulhatnak mind a part menti közösségek, mind a tengeri biológiai sokféleség rezilienciájának kiépítéséhez. Sajnálatos módon az éghajlatváltozás nem szerepel kifejezetten a földközi-tengeri térségben a védett tengeri területek kezelésére vonatkozó tervek többségében, és a védett tengeri területek döntéshozatalát segítő információk korlátozottak és széttagoltak, valamint jelentős kapacitásbeli és finanszírozási hiányosságok tapasztalhatók. Az MPA-Adapt projektet úgy alakították ki, hogy többszintű megközelítés révén kezelje ezeket a kihívásokat. Az MPA-Adapt konkrét célkitűzései a következők:

• felhívja a figyelmet a hatékony védett tengeri területeknek az éghajlatváltozással szembeni reziliencia növelésében és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzésében, valamint az alkalmazkodási intézkedésekhez való hozzájárulásban betöltött szerepére;
• a védett tengeri területek azon képességének megerősítése, hogy az éghajlati kockázatok és sebezhetőség jobb megértése alapján tervezzék meg az éghajlatváltozás hatásait és reagáljanak azokra;
• annak bemutatása, hogy az éghajlatváltozás hogyan integrálható a földközi-tengeri védett tengeri területek tervezésébe és irányításába.

Három földközi-tengeri országból öt védett tengeri területet választottak ki kísérleti helyszínként (a horvátországi Brijuni Nemzeti Parkot, az olaszországi Pelagie-szigetek védett tengeri területét, az olaszországi Portofino védett tengeri területét, a franciaországi Bonifacio-szoros természetvédelmi területét és a franciaországi Port-Cros Nemzeti Parkot) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó cselekvési tervek kidolgozása és a meglévő gazdálkodási keretbe való integrálásuk céljából.

2019-ben közzétették „Az összekapcsoltság és az éghajlatváltozás hatásainak mint a hatékony észak-atlanti védett tengeri terület hálózata alapvető elemeinek elismerése” című szakpolitikai tájékoztatót. A védett tengeri területek hálózatainak tervezésére gyakorolt gyakorlati következmények közé tartozik, hogy el kell ismerni azokat a kizsákmányolt tengeri területeket és mélytengeri területeket, ahol a biológiai sokféleség ellenállóbb lehet az éghajlatváltozással szemben.