A természeti veszélyekkel szembeni kritikus infrastruktúrák STRES-tesztjeinek harmonizált megközelítése (STREST)

E projekt keretében új, többszintű mérnöki kockázatalapú stresszteszt-keretrendszert dolgoztak ki. A rendszer neve STREST, és célja az egyes alkatrészek, valamint az egész kritikus infrastruktúra-rendszer biztonságának és kockázatainak ellenőrzése.

A módszertan szigorú modelleken alapul a különböző természeti veszélyek veszélyeinek, sebezhetőségének, teljesítményének és ellenálló képességének értékelésére. Bár a projekt nem foglalkozik az időjárási eseményekkel (és különösen az éghajlatváltozáshoz potenciálisan kapcsolódó eseményekkel), a módszertani munkafolyamat közvetlenül alkalmazható az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljaira.

A javaslat többszintű keretet javasol, amely kiterjed az elemzés összetettségének különböző szintjeire (pl. az episztemikus bizonytalanság számszerűsítése, szakértői kiváltás) és a különböző kockázatértékelési megközelítésekre (egyetlen vagy több veszélyen, valószínűségen vagy forgatókönyvön alapuló), és figyelembe veszi a stressztesztek elvégzéséhez rendelkezésre álló erőforrásokat. Kidolgozták az episztemikus bizonytalanság kezelésével foglalkozó EU@STREST (Epistemic Uncertainty at STREST) formalizált, több szakértőre kiterjedő integrációs folyamatot is, amelyet integráltak a stresszteszt munkafolyamatába.

A STREST alkalmazása négy szakaszból álló munkafolyamatot követ: Előértékelési szakasz; Értékelési szakasz; Döntéshozatali szakasz; Jelentési szakasz. Az előzetes értékelési szakaszban összegyűjtik a CI-re és az érdeklődésre számot tartó veszélyre vonatkozóan rendelkezésre álló összes adatot. Ezután meghatározzák a CI tesztelésére alkalmazandó célt, időkeretet és a legmegfelelőbb stressztesztszintet. Az értékelési szakaszban a stressztesztet komponens- és rendszerszinten végzik. A döntési szakaszban ellenőrzik a stresszteszt eredményeit, azaz összehasonlítják a kockázatértékelés eredményeit az előzetes értékelési szakaszban meghatározott célkitűzésekkel. Ezt követően azonosítják a kritikus eseményeket, azaz azokat az eseményeket, amelyek nagy valószínűséggel egy adott veszteségértéket okoznak, és az azonosított kritikus események alapján kockázatcsökkentési stratégiákat és iránymutatásokat dolgoznak ki, amelyeket a jelentési szakaszban ismertetnek.

A STREST-megközelítést hat esettanulmányra alkalmazták, többek között a görögországi Thesszaloniki kikötői infrastruktúrájára. Ebben az esetben a figyelembe vett természeti veszélyek a földrengésekre, a cseppfolyósítási veszélyekre és a szökőárakra korlátozódtak. A szaloniki kikötőben alkalmazott stresszteszt-alkalmazás STREST keretrendszerének alacsonyábráját az alábbi ábra mutatja be.