Az éghajlat-politika és a fejlesztési politika összekapcsolása – A nemzetközi hálózatok és a tudásmegosztás kiaknázása (CD-LINKS)

A CD-LINKS projekt az éghajlat-politikai fellépés és a fejlesztés közötti összetett kölcsönhatást tárta fel globális és nemzeti perspektívákon keresztül, információkat szolgáltatva a kiegészítő éghajlat-fejlesztési politikák kidolgozásához.

Négyéves projektként (2015. szeptember - 2019. szeptember) 19 partnerrel és együttműködővel a világ minden tájáról, a CD-LINKS egyesítette többek között az integrált értékelési modellezés, az emberi fejlődés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a közgazdaságtan, az energia geopolitika, a légköri kémia és az emberi egészség, a földhasználat és a mezőgazdaság, valamint a víz területén szerzett szakértelmet.

A projekt céljai a következők voltak:

• az éghajlat-változási politikák (mérséklés/alkalmazkodás) és
  a fenntartható fejlődésre vonatkozó több célkitűzés közötti kapcsolatok jobb megértése;
• a korábbi és a jelenlegi szakpolitikai tapasztalatok feltárása révén bővítse a szakpolitikai hatékonysággal kapcsolatos tényalapot;
• a globálisan következetes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású nemzeti fejlesztési pályák következő generációjának kidolgozása; és
• kutatási hálózat és kapacitásépítési platform létrehozása az intézmények közötti tudáscsere fellendítése érdekében.

Főbb eredmények 

• Az ágazatok, szereplők és célkitűzések közötti mérséklési kompromisszumokat megfelelően figyelembe vevő szakpolitikai kialakításokkal kapcsolatos új ismeretek kidolgozása
• Hozzájárulás az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentéséhez és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) pénzügyi kezdeményezésről szóló jelentéséhez
• Megvizsgálta a nemzeti éghajlat-politikák globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt hatásait, és megállapította, hogy a végrehajtott nemzeti éghajlat-politikák a becslések szerint 2030-ig 5%-kal csökkentik az ÜHG-kibocsátást.
• Megállapította, hogy a legtöbb ország nem halad jó úton afelé, hogy teljesítse saját nemzetileg meghatározott hozzájárulását, és hogy az összes nemzetileg meghatározott hozzájárulástól elvárt globális csökkentés nincs összhangban a felmelegedés jóval 2°C alatt tartására irányuló szakpolitikai erőfeszítésekkel
• Az éghajlat-változási célok és a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatok jobb megértése, figyelembe véve mind a nemzeti, mind a helyi szakpolitikai prioritásokat és korlátokat a kulcsfontosságú G20-országokban. Inkluzív éghajlat-politikákra van szükség a lehetséges kompromisszumok kezeléséhez és a mérséklési intézkedések jelentős járulékos előnyeinek azonosításához
• 17 energia- és éghajlat-politika több célkitűzése közötti kölcsönhatások vizsgálata világszerte, megállapítva, hogy a politikai döntéshozók célja több célkitűzés elérése egyetlen szakpolitikával, és nem mérlegelnek kiegészítő politikákat a szinergiák megerősítése vagy a kompromisszumok enyhítése érdekében
• Javasolt egy új keret, amely három szakpolitikai tervezési elven – komplementaritás, átláthatóság és alkalmazkodóképesség – alapul a több célkitűzésre kiterjedő jövőbeli szakpolitikai döntéshozatal javítása érdekében