Intelligens érett reziliencia (SMR)

Az európai városok egyre gyakrabban és egyre intenzívebben szembesülnek veszélyekkel és katasztrófákkal, amelyeket az éghajlatváltozás és a társadalmi dinamika – például a demográfiai változások és a népesség elöregedése – tovább súlyosbít. Mivel Európa városai tovább növekednek, sürgősen széles körű és holisztikus megközelítésekre van szükség annak érdekében, hogy a városok jobban ellenálljanak a veszélyek potenciálisan kritikus hatásainak, felszívják azokat, alkalmazkodjanak hozzájuk és kilábaljanak azokból. A kulcsfontosságú, reziliens európai városok közötti kapcsolat támogatása és az arra való építés erős gerincet teremthet valamennyi európai város számára ahhoz, hogy támogassák egymást az előttünk álló kockázatokból eredő kihívások leküzdésében. Az intelligens érett reziliencia projekt rezilienciakezelési iránymutatást fog kidolgozni, hogy támogassa a városi döntéshozókat abban, hogy rezilienciaintézkedéseket dolgozzanak ki és hajtsanak végre városaikban, három kísérleti projekt felhasználásával, amelyek különböző biztonsági ágazatokat, valamint az éghajlatváltozást és a társadalmi dinamikát fedik le. A rezilienciakezelési iránymutatások szilárd védelmet nyújtanak az ember okozta és természeti veszélyekkel szemben, lehetővé téve a társadalom számára, hogy időben és hatékonyan ellenálljon a veszély hatásainak, elnyelje azokat, alkalmazkodjon azokhoz, és helyreálljon azokból, többek között az alapvető struktúrák és funkciók megőrzése és helyreállítása révén.

Egy sor eszköz működőképessé teszi a rezilienciakezelési iránymutatások kulcsfontosságú, egymástól kölcsönösen függő támogató struktúráit:

1. reziliencia-lejárati modell, amely mérhető rezilienciaszinteken keresztül határozza meg a szervezet pályáját;
2. rendszerkockázati értékelési kérdőív, amely a szervezet kockázatának értékelésén túl meghatározza a szervezet rezilienciájának érettségi szintjét;
3. rezilienciaépítési politikák portfóliója, amely lehetővé teszi a szervezet magasabb érettségi szintek felé való előrehaladását;
4. rendszerdinamikai modell, amely lehetővé teszi a szervezet rezilienciaépítési politikák által meghatározott rezilienciapályájának diagnosztizálását, nyomon követését és feltárását;
5. rezilienciaépítési szerepvállalási és kommunikációs eszköz a szélesebb nyilvánosság közösségi rezilienciába való integrálására, beleértve a köz- és magánszféra közötti együttműködést is.