„Senkit sem hagyunk hátra” az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó európai politikában és gyakorlatban – A méltányos rezilienciával kapcsolatos ismeretek és gyakorlatok áttekintése

Az éghajlatváltozás hatásai különböző módon érintik az embereket, és a társadalom egyes tagjai számára nagyobb kihívást jelent, hogy élet- és munkakörülményeiket, valamint megélhetésüket a változó éghajlati feltételekhez igazítsák. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalomra való átállásnak az igazságos és inkluzív módon történő kezeléséhez tisztában kell lenni azzal, hogy mely körülmények okoznak igazságtalanságot, megosztva az éghajlati hatásokból eredő terheket, valamint igazságos és méltányos módon elosztva az alkalmazkodási intézkedések költségeit és előnyeit.

Ez a technikai dokumentum áttekintést nyújt a méltányos rezilienciával kapcsolatos európai ismeretekről és gyakorlatokról, amelyek az alkalmazkodás és a reziliencia társadalmi hatásairól szóló tudományos szakirodalom gyors áttekintésén, a nemzeti referenciaközpontoktól származó információkon, az ezen elemzés céljára létrehozott méltányos rezilienciával foglalkozó szakértői csoporttól származó információkon, az alkalmazkodás terén elért nemzeti eredményekről szóló szabályozási jelentésekből származó információkon és a Climate-ADAPT adatbázis átvilágításán alapulnak. A technikai dokumentum hátterében az európai szakpolitikai fejlemények állnak, nevezetesen az uniós zöld megállapodás és a felülvizsgált uniós alkalmazkodási stratégia, amely hangsúlyozza a reziliencia igazságos és méltányos módon történő megvalósításának fontosságát az alkalmazkodási előnyök méltányos megosztása érdekében. Az egyértelműség érdekében a technikai dokumentum az uniós alkalmazkodási szakpolitikai iránymutatási keret – az alkalmazkodást támogató eszköz – által javasolt fokozatos megközelítést alkalmazza a jelenlegi ismeretek és gyakorlatok feltárására. A technikai dokumentum a méltányos reziliencia akadályaival és előfeltételeivel, a politikai döntéshozóknak, az alkalmazkodási tervezőknek és a gyakorlati szakembereknek szóló megvalósítható ajánlásokkal zárul, és számos ismeretbeli hiányosságot és jövőbeli kutatási irányt azonosít.