A közlekedési ágazat alkalmazkodása és rezilienciája

Az éghajlatváltozás számos módon érinti az európai közlekedési rendszert, és hatásai világszerte eltérőek lesznek. Ez a közlekedési infrastruktúra fizikai károsodásával, több karbantartási költséggel, valamint több forgalmi zavarral és fennakadással jár. A globális logisztika esetében az éghajlatváltozás egyre nagyobb hatással lesz az útvonaltervezésre, valamint arra, hogy hol találhatók a vállalatok közlekedési csomópontjai.

A hatások e széles köréből a ToPDAd kutatási projekt négy témát választott ki elemzésre, amelyeket széles körű felülvizsgálat és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció vezérelt. A ToPDAd minden egyes téma esetében értékeli a különböző alkalmazkodási lehetőségek hatékonyságát a különböző éghajlatváltozási forgatókönyvek alapján. A közlekedési ágazat alkalmazkodása nemcsak az infrastrukturális beruházásokra terjed ki, hanem a tájékoztatásra és az innovációra is. Az utóbbi lehetőségek általában olcsóbbak, mint az infrastruktúra változásai, de hasznosak köztes vagy kiegészítő alkalmazkodási lépésekként.

A ToPDAd első alkalmazkodási stratégiája az időjárással kapcsolatos utazási információk szolgáltatása. A zürichi nagy csapadékmennyiségek és utazási zavarok esettanulmánya alapján a ToPDAd azt mutatja, hogy az utazási információk akár egyharmadával is csökkenthetik a szélsőséges események költségeit azáltal, hogy segítenek a felhasználóknak elkerülni a torlódásokat más útvonalak választása vagy a tevékenységek átütemezése révén.

A második tanulmány egy százéves árvizet szimulál Londonban különböző éghajlati forgatókönyvek és különböző szintű károk mellett, azzal a céllal, hogy összehasonlítson két lehetséges alkalmazkodási stratégiát: egy alap létrehozása a károk helyreállításának finanszírozására, szemben az árvízvédelmi rendszerekbe, például az árvízvédelmi akadályokba történő beruházásokkal. A ToPDAd úgy találja, hogy egy alap felgyorsítja a károk helyreállítását, ha a kár korlátozott. Nagy károk esetén azonban az árvízvédelmi rendszer költséghatékonyabb.

A harmadik tanulmány azt elemzi, hogy mi az optimális időzítés a közlekedési infrastruktúra rezilienciájába való beruházáshoz. Az eredmények azt mutatják, hogy a különösen hosszú élettartamú infrastruktúrát, például a hidakat és a vasútvonalakat már most éghajlatváltozási rezilienciával kell ellátni.

A negyedik tanulmány azt elemzi, hogy az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró visszahúzódása az északkeleti átjárót vagy az úgynevezett északi tengeri útvonalat versenyképes útvonaltá teheti-e az Európából Ázsiába irányuló konténerszállítás számára. A ToPDAd arra a következtetésre jut, hogy 2050-re a nemzeti biztonsági stratégia a Szuezi-útvonallal együtt a közepes méretű konténerszállító hajókkal történő konténerszállítás kis részét is igénybe veheti. Ezzel az útvonallal kapcsolatban azonban jelentős környezetvédelmi aggályok merülnek fel.