2022. évi jelentés az alkalmazkodási szakadékról: Túl kevés, túl lassú – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kudarca veszélyezteti a világot

A jelentés áttekinti az alkalmazkodási intézkedések tervezése, finanszírozása és végrehajtása terén elért eredményeket. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek legalább 84%-a dolgozott ki alkalmazkodási terveket, stratégiákat, jogszabályokat és szakpolitikákat, ami 5%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az eszközök egyre jobban előtérbe helyezik a hátrányos helyzetű csoportokat, például az őslakos népeket.

Ezeket a terveket és stratégiákat azonban nem követi a finanszírozás. A fejlődő országokba irányuló nemzetközi alkalmazkodási finanszírozási áramlások 5–10-szer elmaradnak a becsült szükségletektől, és a szakadék egyre nő. A becsült éves alkalmazkodási igény 2030-ra 160–340 milliárd USD, 2050-re pedig 315–565 milliárd USD.

Az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása – amelyek a mezőgazdaságra, a vízgazdálkodásra, az ökoszisztémákra és a horizontális ágazatokra összpontosulnak – egyre fokozódik. A támogatás fokozatos megváltoztatása nélkül azonban az alkalmazkodási intézkedéseket megelőzheti az éghajlati kockázatok felgyorsulása, ami tovább mélyítené az alkalmazkodás végrehajtási hiányosságait.

A jelentés megvizsgálja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentő és a közösségek alkalmazkodását segítő intézkedések – például a természetalapú megoldások – rangsorolásának előnyeit, és felszólítja az országokat, hogy fokozzák az alkalmazkodási intézkedések finanszírozását és végrehajtását. Emellett a jelentés tárgyalja az alkalmazkodás hatékonyságát, és megvizsgálja az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése közötti összefüggéseket és a járulékos előnyöket.