Az európai mezőgazdaság alkalmazkodási potenciálja az éghajlatváltozásra adott válaszként

Ez a cikk a magángazdálkodók alkalmazkodásának potenciális hatékonyságát elemzi Európában a rövid és hosszú távú válaszfunkciók közös becslésével, a szubnacionális hozam- és nyereségadatok idősorainak és keresztmetszeti változásainak felhasználásával.

A rövid távú (korlátozott alkalmazkodás) és a hosszú távú (jelentős alkalmazkodás) válaszgörbék alkalmazásával előre jelzett éghajlatváltozási hatások közötti különbség a magánadaptációs potenciálként értelmezhető. Az eredmények azt mutatják, hogy a kukorica nagy alkalmazkodási potenciállal rendelkezik a jövőbeli felmelegedéshez, de nagy negatív hatásokkal jár, és csak korlátozott alkalmazkodási potenciállal rendelkezik a búza és az árpa esetében. Összességében a mezőgazdasági nyereség kismértékben növekedhet az éghajlatváltozás idején, ha a mezőgazdasági termelők alkalmazkodnak, de számos területen csökkenhet, ha nincs alkalmazkodás. Ezenkívül a 2040-re prognosztizált hozamok és mezőgazdasági nyereségek 13 éghajlati modellből álló együttesének lebontásával a szerzők úgy találják, hogy a mezőgazdasági termelőknek az emelkedő hőmérséklethez való alkalmazkodásának üteme fontos bizonytalansági forrás.