Az éghajlatváltozáshoz való helytelen alkalmazkodás elkerülése: az irányadó elvek felé

Az IPCC ötödik értékelő jelentése Fizikai Tudományok Alapja kötetének közzététele megerősíti a már ismert következtetést: még a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás drasztikus csökkentése sem lesz elegendő az éghajlatváltozás egyes hatásainak elkerüléséhez, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az évszázad végére a hőmérséklet-emelkedés valószínűleg meghaladja a hivatalos +2 °C-os célt. Ezért minden eddiginél nagyobb szükség van sürgős erőfeszítésekre az éghajlatváltozás által fenyegetett társadalmi-ökológiai rendszerek támogatása érdekében, de az alkalmazkodás gyakorlati megvalósításának módja továbbra is homályos. Következésképpen valós a kockázata annak, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása olyan kezdeményezéseket támogat, amelyek ténylegesen károsak a társadalmi-ökológiai rendszerekre nézve, azaz rövid távon elősegítik az alkalmazkodást, de alattomosan befolyásolják a rendszerek hosszú távú sebezhetőségét és/vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességét. Ez általában meghatározza a „rossz alkalmazkodás” fogalmát, és ez a dokumentum megerősíti, hogy a rossz alkalmazkodás elkerülése az első kulcsfontosságú konkrét lépés a tágabb értelemben vett alkalmazkodás felé.

A part menti területekre helyi szinten összpontosítva, és azzal a céllal, hogy betekintést nyújtson az éghajlatváltozáshoz való helytelen alkalmazkodás elkerüléséhez, ez a dokumentum tizenegy gyakorlatorientált iránymutatást dolgoz ki, amelyek az alkalmazkodási kezdeményezések (szakpolitikák, tervek, projektek) környezeti, szociokulturális és gazdasági dimenzióival foglalkoznak. Ennek alapján megerősíti, hogy minél több iránymutatással foglalkozik egy kezdeményezés, annál alacsonyabb lesz a hibás alkalmazkodás kockázata. Ezek az iránymutatások és ez a feltételezés együttesen alkotják az éghajlatváltozáshoz való helytelen alkalmazkodás helyi szintű megközelítésének „értékelési keretét”.