A CEDR jelentése: „Cselekvés az éghajlatváltozás ellen”

A jelentést a CEDR éghajlatváltozással foglalkozó csoportja készítette, és az igazgatótanács hagyta jóvá. Megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés nem egységes téma az úttulajdonosok számára, és hogy mind az éghajlatváltozás mérséklésével, mind az ahhoz való alkalmazkodással foglalkozni kell. Az eltérések ellenére az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése egyaránt hosszú távú tervezést igényel egy bizonytalan, de kétségkívül eltérő jövő érdekében.

Az éghajlatváltozás következményei már most is olyan szakaszban vannak, amikor az utakat észrevehetően gyakrabban érintik, mint néhány évvel ezelőtt, és ezt a tényt több nemzeti közúti hatóság is megtapasztalta és elismerte. Annak érdekében, hogy fenntartsuk a biztonságot és a mobilitást a nemzeti utakon, eljött az ideje, hogy végrehajtsuk az elmúlt években a különböző nemzeti és nemzetközi projektekben kifejlesztett számos eszközt és módszertant. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kezdeményezése és lehorgonyzása azonban egy szervezeten belül megterhelő és gyakran elsöprő feladat. Ez a prioritások lebontásához vezethet, a proaktív alkalmazkodási intézkedésekbe való beruházás előnyei ellenére.

A jelentés az éghajlatváltozásnak a stratégiai úttervezésben betöltött szerepével foglalkozik, és két szakaszból áll. Az első, „Az ÜHG-kibocsátás nemzeti céloknak megfelelő csökkentésére irányuló terv” az éghajlatváltozás mérséklésére irányul, ami a közúti infrastruktúra tervezésének hagyományos módjától való radikális eltávolodást indokolja az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó, a 2015. évi Párizsi Megállapodással összhangban álló célok elérése érdekében; a jelentés alternatív módszertant biztosít a mérséklési tevékenységek és intézkedések megtervezéséhez. A „Stratégia és cselekvési terv az alkalmazkodási tevékenységekhez” című második szakasz négy sablont tartalmaz, amelyek támogatják a közúti infrastruktúra alkalmazkodási stratégiájának kidolgozását. A sablonok az irányításra, a fejlesztésre, a megelőzésre és az együttműködésre irányulnak, és más közlekedési módokban is használhatók. A jelentés a kockázatazonosítási módszerek aktualizált felülvizsgálatát is tartalmazza. Konkrét példákkal szolgál olyan területeken, mint az úthasználók tájékoztatása, az események kezelése, a tervezési szakaszokon keresztüli végrehajtás, a kockázatelemzési eszközök, a jogalkotási munka, a kutatás, az információmegosztás és még sok más. Rendelkezésre áll egy cselekvési terv mintája, amely példákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható a felelősség és hogyan rögzíthető az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a szervezetben annak érdekében, hogy a szervezetet az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensebb profil felé irányítsák. E tekintetben tagadhatatlanul döntő fontosságú az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás interdiszciplináris kontextusban történő szervezeti tudatosítása, mivel ez képezi majd a cselekvés és az erőforrások rangsorolásának alapját.