Klímaszorongás

Az éghajlati szorongás az öko-szorongás tágabb jelenségének egyik aspektusa: magában foglalja a környezetvédelmi kérdések és az általuk jelentett veszélyek miatt jelentős mértékben tapasztalt, kihívást jelentő érzelmeket. Tágabb értelemben mind az öko-szorongás, mind az éghajlati szorongás egy olyan jelenség alkotóelemei, amelyben a világ állapota (azaz az úgynevezett makro-társadalmi tényezők) hatással vannak mentális egészségünkre. 

Az éghajlati szorongás problémát jelenthet, ha olyan intenzív, hogy egy személy megbénulhat, de az éghajlati szorongás elsősorban nem betegség. Ehelyett ez egy érthető reakció a minket körülvevő környezeti problémák nagyságára. Az éghajlati szorongás gyakran fontos erőforrás is lehet, de ez azt jelenti, hogy az ember másokkal együtt a) elegendő időt és helyet talál az érzelmei kezelésére és b) elegendő konstruktív tevékenységre az éghajlatváltozás mérsékléséhez.

A jelentés az éghajlati szorongást az éghajlatváltozás egyik egészségügyi hatásának tekinti (2. fejezet). Két központi pszichológiai kihívás és feladat (3. fejezet) a) a változó körülményekhez való alkalmazkodás, azaza működőképesség helyreállítása, valamint b) a saját etikai felelősség elfogadása és az egészséges perspektíva fenntartása, azaz ambivalenciával élni. A jelentés első ízben tesz közzé finn nyelven áttekintést az éghajlati szorongás különböző tüneteiről, hivatkozva a nemzetközi tanulmányokra (4. fejezet). A tünetek a legenyhébbtől a legsúlyosabbig terjedő skálán helyezhetők el, és pszichofizikai tünetekként is megnyilvánulhatnak. Ami megnehezíti a tünetek azonosítását, az az, hogy többdimenziósak (az éghajlatváltozás szinte mindent érint). Ezt az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó társadalmi nyomások is befolyásolják.

Az 5. fejezet a sebezhetőségekkel és a társadalmi környezetnek az éghajlatváltozással való megbirkózásban betöltött szerepével foglalkozik. A fejezet tartalmaz egy listát azokról az emberekről, akik különösen kiszolgáltatottak, és olyan élethelyzetekről, amelyek sebezhetőséget teremtenek. Az emberek ezen csoportjai közül néhányan az éghajlati szorongással azonosítják magukat (pl. fiatalok), és néhányan (pl. gazdálkodók) a jelenséggel kapcsolatos tüneteket tapasztalnak, de valami másnak nevezik.

A hatodik fejezet felveti annak fontosságát, hogy megtapasztaljuk, hogy az élet értelmes, amikor az éghajlati szorongással foglalkozunk (jelentésközpontú megküzdés, egzisztenciális jólét). A 7. fejezet tárgyalja a különböző érzelmeket, például a szomorúságot, a félelmet és a bűntudatot, amelyek esetleg összefügghetnek az éghajlati szorongással. Az éghajlati szorongást a sokk és a trauma szempontjából is meg lehet közelíteni. Az érzelmi készségek és a mentális egészségügyi készségek segíthetnek az éghajlati szorongás kezelésében. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy az erős érzelmek erőteljes erőforrást jelenthetnek.

A 8. fejezet átfogó áttekintést nyújt azokról a különböző kezdeményezésekről és erőforrás-anyagokról, amelyeket az elmúlt években fejlesztettek ki az éghajlati szorongás kezelésére mind nemzetközi, mind finnországi szinten. A hangsúly a harmadik szektor kezdeményezésein van. Az alapvető formátumok közé tartoznak a) az önsegítő és támogató anyagok, b) a csoportos tevékenységek, c) az események és d) a társak támogatása. A jelentés széles körű áttekintést nyújt a többek között Ausztráliában és az Egyesült Királyságban létrehozott erőforrásokrólés kezdeményezésekről. A pszichológus szervezetek kezdeményezései melletta környezetvédelmi szervezetek, ökopszichológusok, művészek és környezetvédelmi pedagógusok által létrehozott kezdeményezések is megvitatásra kerülnek.