Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázatok csökkentése Európában. A tudásalap, a szakpolitikák és a gyakorlatok koherenciájának fokozása

A jelentés értékeli a jelenlegi gyakorlatokat és a know-how szintjét, és kiemeli azokat a kialakulóban lévő innovatív eszközöket, amelyeket a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos veszélyek hatásainak kezelésére használnak.

Globális, európai és nemzeti szinten egyre nagyobb szükség van az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás (CCA) és a katasztrófakockázat-csökkentés (DRR) közötti koherencia fokozására, figyelembe véve hasonló célkitűzéseiket és különbségeiket, ezáltal hozzájárulva a katasztrófákra való jobb felkészültséghez és reagáláshoz, valamint a fenntartható fejlődéshez. A közös célkitűzések az éghajlati (változóság és változás) kockázatok kezeléséhez és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalmak kiépítéséhez kapcsolódnak. A jelenlegi gyakorlatok áttekintése alapján a jelentés azt sugallja, hogy bár léteznek innovatív példák, a DRR és a CCA jobb integrációjában rejlő lehetőségeket még nem aknázták ki teljes mértékben.

Az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos természeti veszélyek gyakoriságának és/vagy intenzitásának növekedése mellett a társadalmi-gazdasági változások és a veszélyeknek való kitettség is növeli a károkat és a gazdasági veszteségeket. Ezért az európai társadalomnak és a politikai döntéshozóknak meg kell érteniük az éghajlatváltozás szerepét a szélsőséges időjárás előidézésében, valamint a szélsőséges időjárási és éghajlati események kölcsönhatásait és kölcsönös függőségeit más természeti jelenségekkel és emberi tevékenységekkel. A jelentés a múltbeli és előre jelzett hatásokra összpontosít, az Európában és máshol meglévő veszteségadat-rendszerek áttekintésével, valamint az ENSZ OIEWG által a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret (SFDRR) előrehaladási mutatóival kapcsolatban végzett munka összefoglalásával.

A jelentés hat esettanulmányt vesz figyelembe, amelyek a válságkoordinációs intézkedések és a katasztrófakockázat-csökkentési gyakorlatok közötti koherenciával foglalkoznak. A legfontosabb üzenetek a következők:

• A felülről lefelé kezdeményezett, alulról felfelé végrehajtott, megfelelő finanszírozással és hosszú távú stratégiával támogatott programalapú megközelítés hatékony CCA- és DRR-integrációt eredményezhet.
• A biztosítók különböző módokon kulcsfontosságú szereplők a CCA-ban és a DRR-ben.
• A nemzeti menetrend meghatározása, valamint a helyi végrehajtás és integráció kombinációja a válságkoordinációs és katasztrófakockázat-csökkentési stratégiák hatékony végrehajtását eredményezi.
• A nemzeti kockázatértékelések hatékony alapként szolgálhatnak a CCA és a DRR számára, mivel szélesebb kockázati képet adnak, és jelzik a toleranciaküszöböket.
• A hálózatok kulcsfontosságúak a városok motiválásában és az éghajlat-változási politika kapacitásépítésének támogatásában. Az intézményi, kulturális és gazdasági környezetben meglévő különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.