Az éghajlatváltozás hatása a hővel és a hideggel összefüggő halálozásra Hollandiában: Forgatókönyv-alapú integrált környezeti-egészségügyi hatásvizsgálat

Bár az emberek valószínűleg alkalmazkodni fognak a melegebb hőmérséklethez, még mindig nehéz felmérni, hogy ez az alkalmazkodás hogyan fog kinézni. Ez a forgatókönyv-alapú integrált egészségügyi hatásvizsgálat a hő (PAF hő) és a hideg (PAF hideg) okozta mortalitás alapforgatókönyvét (1981–2010) _{és jövőbeli (2050) népességhez rendelhető frakcióit (PAF)} vizsgálja _amegfigyelt hőmérséklet–mortalitás kapcsolatoknak a holland KNMI 14 éghajlati forgatókönyvével és három alkalmazkodási forgatókönyvvel való ötvözésével. A 2050-es modell adaptáció nélküli eredményei a PAF-hideg csökkenését mutatják (kiindulási érték: 8,90%; 6,56%–7,85% 2050-ben), amely meghaladja a PAF-hő növekedését (1,15% a kiindulási értéken; 2050-ben 1,66%–2,52%). Amikor azonban a 2050-es modell a különböző alkalmazkodási forgatókönyveket is alkalmazza, a PAF-hő _0,94% és 2,52%, a PAF-hideg pedig 6,56% és 9,85% között mozog. Ezért a PAF-hő és a PAF-hideg az éghajlatváltozásra tekintettel (az alkalmazkodási forgatókönyvtől függően) csökkenhet és növekedhet. A kapcsolódó éves halálozási terhek 2050-ben – mind az emelkedő hőmérsékletet, mind a halálozási tendenciát figyelembe véve – azt mutatják, hogy a hővel összefüggő halálesetek 1879 és 5061 között (1511 a kiinduláskor), a hideggel összefüggő halálesetek pedig 13 149 és 19 753 között lesznek (11 727 a kiinduláskor). Eredményeink egyértelműen azt mutatják, hogy a modelleredmények nemcsak az éghajlati forgatókönyvektől, hanem az alkalmazkodási feltételezésektől is nagymértékben függenek. Ezért a jövőbeli integrált egészségügyi hatásvizsgálatok előmozdításához jobban meg kell érteni a (különböző) valószerű alkalmazkodási forgatókönyveket.