Éghajlatváltozás, bor és megőrzés

Az éghajlatváltozás várhatóan közvetlenül és közvetve is hatással lesz az ökoszisztémákra. A borszőlőtermesztés jó tesztlehetőséget nyújt a mezőgazdasági változások által közvetített közvetett hatások mérésére, mivel a szőlőtermesztés érzékeny az éghajlatra, és a mediterrán éghajlati régiókban koncentrálódik, amelyek a biológiai sokféleség globális gócpontjai. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a szőlőtermesztésre alkalmas terület 2050-ig várhatóan 25–73 %-kal csökken a nagyobb bortermelő régiókban a magasabb RCP 8,5 koncentrációs útvonalon, és 19–62 %-kal az alacsonyabb RCP 4,5 koncentrációs útvonalon. Az éghajlatváltozás következtében a szőlőültetvények magasabban fekvő területeken telepedhetnek meg, ami növelni fogja a hegyvidéki ökoszisztémákra gyakorolt hatást, és a természetes növényzet átalakulásához vezethet, mivel a termelés nagyobb szélességi körökre helyeződik át olyan területeken, mint Észak-Amerika nyugati része. Olyan mezőgazdasági alkalmazkodási és megőrzési erőfeszítésekre van szükség, amelyek előrejelzik ezeket a lehetséges hatásokat. A borszőlő termőképességének és minőségének fenntartása érdekében fokozott vízfelhasználásra lesz szükség az öntözéshez és a szőlő párásítás vagy permetezés révén történő hűtéséhez, ami lehetőséget teremt az édesvíz megőrzésére.