Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúra, szakpolitikai kilátások

Az OECD környezetvédelmi politikai dokumentuma felvázolja az új és meglévő infrastruktúra-hálózatok éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának keretét. A jelentés kiemeli az új bevált gyakorlatokat és a fennmaradó kihívásokat az OECD- és G20-országokban, és iránymutatást nyújt az országoknak arra vonatkozóan, hogy nemzeti körülményeikkel és prioritásaikkal összhangban hogyan növelhetik az infrastruktúra rezilienciáját. A magán- és állami érdekelt felek széles köre vesz részt az éghajlatváltozással szembeni reziliencia megerősítésében. A jelentés bemutatja, hogy a kormányok és a vállalkozások hogyan működnek együtt az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúrába történő beruházások mozgósítása érdekében, a következő ágazatokra összpontosítva: közlekedés, energia, távközlés és víz.

A fokozott éghajlati változékonyság és szélsőségesség fizikai hatásai által érintett infrastrukturális hálózatok döntő szerepet játszanak a társadalom és a gazdaság e hatásokkal szembeni rezilienciájának kiépítésében. Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastruktúra biztosítása ezért csökkenteni fogja az infrastruktúra cseréjével vagy javításával kapcsolatos közvetlen veszteségeket, valamint a zavarok közvetett költségeit. Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség növelésének folyamata magában foglalja a meglévő és az újonnan épített infrastruktúrára vonatkozó irányítási és strukturális intézkedéseket. Az új infrastrukturális eszközöket az élettartamuk alatt esetlegesen bekövetkező éghajlatváltozás fényében kell rangsorolni, megtervezni, megtervezni, megépíteni és üzemeltetni. Előfordulhat, hogy a meglévő infrastruktúrát az éghajlatváltozás miatt utólag fel kell szerelni vagy másként kell kezelni. Az éghajlatváltozás fizikai hatásainak kezeléséhez további infrastruktúrára, például tengerfalakra lehet szükség.

A jelentés szerkezete négy fő részből áll. Az első fejezet meghatározza a jelentés hatályát és célját, valamint az alkalmazott terminológiát. A következő szakasz felvázolja azokat a kihívásokat és lehetőségeket, amelyek az infrastruktúrának az éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának megteremtésében rejlenek. Az e kihívások leküzdésére irányuló intézkedéseket a 3. szakasz (a támogató környezet megerősítése) és a 4. szakasz (beruházások mozgósítása) tárgyalja. Végezetül összefoglaljuk az OECD- és a G20-országok nemzeti éghajlat-változási kockázatértékeléseiben szereplő infrastruktúra-lefedettség áttekintését, valamint az infrastruktúra ellenálló képességének növelését célzó, rendelkezésre álló eszközök és jelentések listáját.

Ez a jelentés az OECD egyik környezetvédelmi politikai dokumentuma, amelynek célja a környezettel kapcsolatos szakpolitikai kérdések azonosítása és rangsorolása. Az országspecifikus esettanulmányok vagy több országra kiterjedő tematikus felülvizsgálatok formájában nyújtott hozzájárulások kiemelik a gyakorlati végrehajtás során szerzett tapasztalatokat.