A balti-tengeri ökoszisztéma rekonstruált múltbeli változásainak és jövőbeli előrejelzéseinek összehasonlítása – többmodelles szimulációk első eredményei

A Balti-tenger tengeri biogeokémiájának és táplálékhálójának többmodelles szimulációját 1850–2098 között végezték el, és a jövőbeli éghajlat várható változásait összehasonlították a múltbeli éghajlati környezettel. Az elmúlt 1850–2006-os időszakban a légköri, hidrológiai és tápanyag-kényszereket történelmi mérések alapján rekonstruálták. A következő, 1961–2098-as időszakra vonatkozó forgatókönyv-szimulációkat a regionalizált globális általános keringési modell (GCM) adatai vezérelték, és különböző jövőbeli üvegházhatásúgáz-kibocsátási, valamint levegő- és folyami tápanyagterhelési forgatókönyvek kényszerítették ki (a pesszimista „szokásos üzletmenettől” a legoptimistább esetig). A bizonytalanságok becsléséhez különböző modelleket alkalmaztak a Föld rendszer különböző részeire. Feltételezve az IPCC A1B vagy A2 üvegházhatásúgáz-kibocsátási forgatókönyveit, azt találtuk, hogy a víz hőmérséklete az évszázad végén magasabb lehet, és a sótartalom és az oxigénkoncentráció alacsonyabb lehet, mint valaha mért 1850 óta. A tápanyagterhelési forgatókönyvtől függően a jövőben is megfigyelhető a fokozott eutrofizáció tendenciája. Bár a tőkehal biomasszáját elsősorban a halászati mortalitás szabályozza, az éghajlatváltozás az eutrofizációval együtt a biomassza csökkenését eredményezheti az évszázad második felében, még akkor is, ha alacsonyabb halászati terheléssel párosul. A legkorszerűbb modellek jelentős hiányosságai ellenére ez a tanulmány azt sugallja, hogy a jövőbeli balti-tengeri ökoszisztéma példátlanul megváltozhat az elmúlt 150 évhez képest.