A balti-tengeri ökoszisztéma rekonstruált múltbeli variációinak és jövőbeli előrejelzéseinek összehasonlítása – többmodelles együttes szimulációk első eredményei

A Balti-tenger tengeri biogeokémia és élelmiszerhálózatának többmodelles szimulációit végezték el az 1850–2098 közötti időszakra, és a jövőbeli éghajlat várható változásait összehasonlították a múltbeli éghajlati környezettel. Az elmúlt 1850–2006-os időszakra vonatkozóan történeti mérések alapján rekonstruálták a légköri, hidrológiai és tápanyagkényszereket. A jövőbeli, 1961–2098 közötti időszakra vonatkozó forgatókönyv-szimulációkat a regionalizált globális általános keringési modell (GCM) adatai vezérelték, és különböző jövőbeli üvegházhatásúgáz-kibocsátási, valamint levegő- és folyóvízi tápanyagterhelési forgatókönyvek kényszerítették ki (a pesszimista „minden marad a régiben” forgatókönyvtől a legoptimistább esetig). A bizonytalanságok becslésére különböző modelleket alkalmaztak a Földrendszer különböző részeire. Az IPCC A1B vagy A2 üvegházhatásúgáz-kibocsátási forgatókönyveit feltételezve azt találtuk, hogy a század végén a víz hőmérséklete magasabb lehet, és a sótartalom és az oxigénkoncentráció alacsonyabb lehet, mint amit 1850 óta valaha mértek. A tápanyagterhelési forgatókönyvtől függően a jövőben is megfigyelhető a fokozott eutrofizáció tendenciája. Bár a tőkehal biomasszáját főként a halászati mortalitás szabályozza, az éghajlatváltozás az eutrofizációval együtt a biomassza csökkenését eredményezheti az évszázad második felében, még akkor is, ha alacsonyabb halászati terheléssel párosul. A legkorszerűbb modellek jelentős hiányosságai ellenére ez a tanulmány arra utal, hogy a jövőbeli balti-tengeri ökoszisztéma példátlanul megváltozhat az elmúlt 150 évhez képest.