Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének ökoszisztéma-alapú megközelítései – példák a bevált gyakorlatokra és a levont tanulságok Európában

Ez a jelentés dokumentálja és elemzi az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló ökoszisztéma-alapú megközelítések bevált gyakorlatait Európában. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló ökoszisztéma-alapú megközelítések (EBM) meghatározása szerint az ökoszisztémák szén-dioxid-tárolási és -megkötési szolgáltatás céljára történő felhasználása az éghajlatváltozás mérséklésének támogatása érdekében. Az alkalmazkodás ökoszisztéma-alapú megközelítése (EBA) a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások felhasználása egy átfogó alkalmazkodási stratégia részeként, amelynek célja, hogy segítse az embereket az éghajlatváltozás káros hatásaihoz való alkalmazkodásban; ezek a megközelítések magukban foglalhatják az ökoszisztémák fenntartható kezelését, megőrzését és helyreállítását egy olyan átfogó alkalmazkodási stratégia részeként, amely figyelembe veszi a helyi közösségek számára jelentkező számos társadalmi, gazdasági és kulturális járulékos előnyt.

Ez a tanulmány 101 esettanulmányt állított össze: 13 az EBM, 49 az EBH, 39 pedig a természetvédelmi alkalmazkodásból származik (ebből kilencet használtak fel az EBH tájékoztatására), több mint 17 európai országot lefedve (egyes projektek regionálisak voltak).
E projektek
áttekintése azt mutatta, hogy az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének ökoszisztéma-alapú megközelítései az alkalmazkodás vagy az éghajlatváltozás mérséklése mellett számos környezeti, társadalmi és gazdasági előnnyel is járnak. Az EBH számos megközelítése az EBM-hez is hozzájárul, és fordítva. Ezen előnyök ellenére a tanulmányok azt mutatták, hogy számos akadály áll az EBH és az EBM megközelítésének elfogadása előtt. A három fő akadály a következő: a jelentős földterületek iránti igény, a közösségek ellenállása és a finanszírozás hiánya.