Az éghajlati szélsőségek kritikus infrastruktúrákra gyakorolt hatásainak fokozódása Európában

A szélsőséges éghajlati jelenségek, amelyek a globális felmelegedés miatt valószínűleg gyakoribbá válnak, további nyomást gyakorolnak a jellemzően hosszú élettartamú kritikus infrastruktúrákra. Keveset tudunk azonban a regionális és kontinentális szintű kritikus infrastruktúrákat érintő többszörös éghajlati szélsőségek kockázatairól. A kiadvány azt mutatja be, hogy az energia, a közlekedés, az ipari és a szociális kritikus infrastruktúrák egy- és többveszélyes károsodása Európában valószínűleg 2100-ig fejlődik az éghajlatváltozás hatása alatt. A károk a 2020-as évekre megháromszorozódhatnak, az évszázad közepére meghatszorozódhatnak, és csak az éghajlatváltozás miatt az évszázad végére a jelenlegi károk több mint tízszeresére, évi 3,4 milliárd euróra rúghatnak. A hőhullámok, a dél-európai aszályok és a part menti árvizek által okozott károk a legdrámaibb növekedést mutatják, de a szárazföldi áradások, a szélviharok és az erdőtüzek kockázata is növekedni fog Európában, a régiók eltérő mértékű változásával. A gazdasági veszteségek az iparban, a közlekedésben és az energiaágazatban a legmagasabbak. A jövőbeli veszteségek nem egyenlő mértékben fognak jelentkezni Európa-szerte. A dél- és délkelet-európai országok lesznek a leginkább érintettek, és ennek következtében valószínűleg magasabb alkalmazkodási költségekre lesz szükség. E tanulmány megállapításai segíthetnek abban, hogy prioritásként kezeljék a regionális beruházásokat a hatások egyenlőtlen terheinek és az alkalmazkodási kapacitások Európa-szerte tapasztalható különbségeinek kezelése érdekében.