Ártéri területek: Egy természetes rendszer, amely segít megőrizni és helyreállítani

Az árvíz az egyik legköltségesebb természeti katasztrófa, és Európa egyes részein az éghajlatváltozás várhatóan növeli az árvízkockázatot. Az árterek az európai kontinentális terület 7%-át, a szárazföldi Natura 2000 területeknek pedig akár 30%-át fedik le; tanulmányok azonban kimutatták, hogy az árterek 70–90%-a környezeti szempontból károsodott. Ezért az árvízkockázatok kezelésére irányuló stratégiák kidolgozása fontos kihívás. 

Ez a jelentés áttekintést nyújt az ártéri gazdálkodás különböző szempontjairól. Konkrétabban a jelentés bemutatja, hogy a természetes és helyreállított árterek hogyan kínálnak alternatívát a strukturális intézkedésekkel szemben az éghajlatváltozás miatt megnövekedett árvízkockázat kezelésére. Ugyanakkor az árterek helyreállítása támogatja a jobb minőségű ökoszisztéma-szolgáltatások elérését, például a jobb vízminőséget, a biológiai sokféleség megőrzésének jobb feltételeit és a rekreációs érték javítását. Emellett hozzájárul számos uniós szakpolitikai célkitűzés eléréséhez, különösen a víz-keretirányelv, az árvízvédelmi irányelv, az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv összefüggésében. 

Az első fejezet az árterekre vonatkozó globális és európai szakpolitikai keretet ismerteti. A 2. fejezet ismerteti az ártéri-folyórendszer alapvető jellemzőit, és leírja, hogyan oszlik meg a földhasználat és az ártéri népesség a 33 EGT-tagállam és hat együttműködő ország között. A 3. fejezet ismerteti az árterek által nyújtott néhány kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatást, a folyók és árterek helyreállítására vonatkozó megközelítésekkel és a sikeres helyreállítási projektek példáival együtt. A 4. fejezet a sikeres végrehajtás feltételeit tárgyalja.