Erdőalapú éghajlatváltozás-mérséklés és alkalmazkodás Európában - A tudománytól a politikáig

Az erdők és a faipari termékek a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) ágazat részét képezik, amely az EU-ban az Európai Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 10%-át, jelenleg évi 256 millió tonna CO2-egyenértéket takarít meg. Az Európai Bizottság által javasolt szakpolitikai célok szerint az ágazatnak 2030-ig évente hozzávetőlegesen 50 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket, 2050-ig pedig évente 170 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket kell megszüntetnie. A tudományos szakirodalom áttekintése alapján a „Tudománytól a szakpolitikáig” című új tanulmány azt mutatja, hogy az elkerült erdőirtásból, erdőtelepítésből/újraerdősítésből, a fafelhasználás változásaiból és a lépcsőzetes felhasználásból eredő további mérséklési potenciál 2050-re évente akár 72 millió tonna CO2-egyenértéket is elérhet az EU-ban. Ez erdővédelmi tevékenységekkel kombinálva évi 125 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre, egyéb aktív erdőgazdálkodással kombinálva évi 138 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre, csökkenő erdőkitermeléssel kombinálva pedig évi 143 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre emelkedhet.

Az erdők szén-dioxid-eltávolítási képességét azonban befolyásolja az éghajlatváltozás, mivel növelheti és csökkentheti a szén-dioxid-tárolást az erdőkben és a faipari termékekben. Emellett jelenleg kevés információ áll rendelkezésre az erdőalapú mérséklési potenciál megvalósításának kapcsolódó költségeiről és megvalósíthatóságáról, és nagyfokú bizonytalanság áll fenn.

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan lehet maximalizálni az erdőalapú mérséklési intézkedések hozzájárulását, és holisztikus megközelítés alkalmazását javasolja. Több erdőalapú mérséklési tevékenységet kell kombinálni a hatás maximalizálása, valamint a szinergiák, a kölcsönhatások, a járulékos előnyök és a regionális alkalmazhatóság előmozdítása érdekében.