Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozásának intézményesítése az UNFCCC keretében és azon túl: Létrejöhet-e az alkalmazkodást szolgáló „piac”?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozásának új intézményi struktúrája van kialakulóban: az UNFCCC Alkalmazkodási Alapja már működik, és folyamatban van a 2012 utáni intézkedésekről szóló párbeszéd. Egyes adományozó országok a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) folyósítását is megkezdték a kijelölt alkalmazkodási alapokon keresztül. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan intézményesül az alkalmazkodás finanszírozása, és feltárja, hogy kialakulhat-e a szén-dioxid-piacok fejlődéséhez hasonló alkalmazkodási piac, ahol az alkalmazkodási projekteket árucikként forgalmazzák. A kulcskérdés az, hogy egy olyan sokrétű, helyi kontextusba helyezett jelenség, mint az alkalmazkodás, átalakítható-e egységes és szabványosított termékké, mérhető eredményekkel és előnyökkel, amelyeket a „vásárlók” elismerhetnek. A tanulmány az alkalmazkodás árucikké tételének két módját vizsgálja: az alkalmazkodási előnyökre – a szén-dioxid-piacokkal legnyilvánvalóbb párhuzamban – vagy az alkalmazkodási alapok elköltésére szolgáló kreditek kereskedelmére való összpontosítás. További kutatásra van szükség az alkalmazkodás finanszírozásának lehetséges új motivációiról is, például a közvetett gazdasági, politikai, stratégiai vagy biztonsági előnyökről. Végezetül fontos tanulmányozni az alkalmazkodás finanszírozásának országok, ágazatok és közösségek közötti eloszlását annak megállapítása érdekében, hogy vannak-e elfogultságforrások az intézményekben és az egyesülő szakmai iparban.