Méltányos reziliencia Európa számára: Az igazságosság mérése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban

A közelmúltban közzétett hatodik értékelő jelentés az IPCC első olyan jelentése, amely a hatékonyság és a megvalósíthatóság mellett az igazságosságot is az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás központi elemeként emeli ki. Az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú fogalommá vált, miután egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a legkiszolgáltatottabb emberek és rendszerek aránytalanul ki vannak téve az éghajlatváltozás kockázatának.

Ez a dokumentum (az ETC illetékes hatóságának 1/23. sz. jelentése) hozzájárul a méltányos reziliencia működőképessé tételéhez azáltal, hogy számba veszi és strukturálja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás méltányos rezilienciájával kapcsolatos ismereteket, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy releváns információkat nyújtson a méltányos reziliencia terén európai összefüggésben elért eredmények méréséhez, beleértve a lehetséges mutatók azonosítását is.

E tanulmányt négy kérdés vezérli, amelyek az ismeretek összegyűjtésére és integrálására összpontosítanak az alábbi három fő területen: szakpolitikai prioritások, tudományos bizonyítékok, valamint a mutatókkal kapcsolatos meglévő megközelítések és adatok.

E kérdések megválaszolásához a tanulmány az alábbi fókuszt és struktúrát követi:

• a méltányos reziliencia alapvető szempontjainak bevezetése és leírása a terület legújabb fejleményeinek megfelelően, a szakpolitika és a gyakorlat, valamint a nyomon követés és a mutatók kialakításának támogatása érdekében (2. fejezet);
• az éghajlatváltozási kockázatok és hatások, valamint az alkalmazkodási beavatkozások (politikák és intézkedések) igazságügyi vonatkozásainak értékelése és elemzése, többek között az EU és az EGT-tagállamok (3. fejezet) és az európai szakpolitikai ágazatok (4. fejezet) jelenlegi szakpolitikai prioritásai tekintetében; 
• áttekintést nyújt azokról a meglévő mutatókról, keretekről és módszertani fejleményekről, amelyek felhasználhatók az igazságos reziliencia felé tett előrehaladás méréséhez, nyomon követéséhez és jelentéséhez (5. fejezet); 
• vizsgálja meg a szakpolitikákat, a tényeket és a rendelkezésre álló adatokat, valamint az igazságszolgáltatás figyelembevételének lehetőségét az alkalmazkodási tervezési ciklus minden egyes szakaszában (6. fejezet), és foglalja össze az igazságos európai reziliencia működőképessé tételével kapcsolatos legfontosabb hiányosságokat és lehetőségeket, valamint az igazságszolgáltatásnak az alkalmazkodás során történő mérésével kapcsolatos ismeretek bővítésére vonatkozó prioritásokat (7. fejezet);

Az alkalmazási kört meghatározó dokumentum fő célközönségei a következők: • Kormányzati döntéshozók Európában • EGT-szakértők • A transznacionális, nemzeti, szubnacionális és helyi szintű alkalmazkodással foglalkozó szakemberek • mások, akik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és általában az igazságos átmenet területén dolgoznak.