Igazságos reziliencia Európa számára: Az igazságosság mérése felé az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén

A közelmúltban közzétett hatodik értékelő jelentés az IPCC első olyan jelentése, amely kiemeli az igazságosságot mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás központi elemét, a hatékonyság és a megvalósíthatóság mellett. Az igazságszolgáltatás kulcsfontosságú fogalommá vált, mivel egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a legkiszolgáltatottabb emberek és rendszerek aránytalanul ki vannak téve az éghajlatváltozás kockázatának.

Ez a dokumentum (az ETC CA 1/23. sz. jelentése) hozzájárul az igazságos reziliencia működőképessé tételéhez azáltal, hogy számba veszi és strukturálja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén az igazságos rezilienciával kapcsolatos ismereteket, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy releváns információkat nyújtson az igazságos reziliencia terén európai összefüggésben elért eredmények méréséhez, beleértve a potenciális mutatók azonosítását is.

Négy kérdést azonosítottak e dokumentum vezérelveként, amelyek a tudás összegyűjtésére és integrálására összpontosítanak három fő területen: szakpolitikai prioritások, tudományos bizonyítékok, valamint a meglévő mutatókra vonatkozó megközelítések és adatok.

E kérdések megválaszolásához a dokumentum az alábbi fókuszt és struktúrát követi:

• az igazságos reziliencia alapvető szempontjainak bevezetése és leírása a terület legújabb fejleményeinek megfelelően, a szakpolitika és a gyakorlat támogatása, valamint a nyomon követés és a mutatók kialakítása (2. fejezet);
• az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok és hatások, valamint az alkalmazkodási beavatkozások (szakpolitikák és intézkedések) igazságszolgáltatási vonatkozásainak értékelése és elemzése, többek között az EU és az EGT-tagállamok jelenlegi szakpolitikai prioritásai (3. fejezet) és az európai szakpolitikai ágazatok (4. fejezet) tekintetében; 
• áttekintés nyújtása azokról a meglévő mutatókról, keretekről és módszertani fejleményekről, amelyek felhasználhatók az igazságos reziliencia felé tett előrehaladás méréséhez, nyomon követéséhez és jelentéséhez (5. fejezet); 
• a szakpolitikák, a tényalapok és a rendelkezésre álló adatok, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos elszámolás lehetőségének keresztvizsgálata az alkalmazkodási tervezési ciklus minden egyes szakaszában (6. fejezet), továbbá az európai igazságos reziliencia működőképessé tételével kapcsolatos fő hiányosságok és lehetőségek összefoglalása, valamint az arra vonatkozó ismeretek bővítésének prioritásai, hogy hogyan kell mérni az igazságszolgáltatást az alkalmazkodás során (7. fejezet)

A tárgymutató dokumentum fő célközönségei a következők: • Kormányzati döntéshozók Európában • EEA-szakértők • A transznacionális, nemzeti, szubnacionális és helyi szintű alkalmazkodással foglalkozó szakemberek • mások az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és általában az igazságos átmenet területén dolgoznak.