Az éghajlatváltozás beépítése a pénzügyi irányításba: Indoklás és belépési pontok

Napjainkban a pénzügyi szektor ki van téve az éghajlatváltozással és az éghajlat-politikák hatásával kapcsolatos fizikai kockázatoknak. A globális pénzügyi és gazdasági stabilitás biztosítása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens beruházások fokozása nem ellentétes, hanem egymást kölcsönösen erősítő célkitűzések. Az éghajlat-politikai irányítás rögzítéséről szóló sorozat ötödik szakpolitikai összefoglalója azzal érvel, hogy bár a döntő fontosságú, a klasszikus éghajlat-politikák nem tűnnek elegendőnek az éghajlatváltozásból eredő kihívások kezeléséhez, amelyekkel a pénzügyi szektor szembesül. A finanszírozás keresleti és kínálati oldalát érintő szakpolitikákat és eszközöket össze kell hangolni az éghajlat-politikai célkitűzésekkel annak érdekében, hogy a beruházásokat hatékonyan az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens gazdaság felé lehessen terelni.

Amint megértjük az éghajlatváltozás és a nemzetközi pénzügyi ágazat irányítási és szabályozási intézményeinek megbízatása közötti kapcsolatot, ezen intézmények meglévő eszköztárai és eljárásai – közös normák, elvek és iránymutatások, különböző szintű jogi erővel, országfelügyelettel és technikai segítségnyújtással – belépési pontokat jelentenek az éghajlattal kapcsolatos kockázatok és lehetőségek fő tevékenységeikbe való beépítéséhez.