Kézikönyv a szúnyogvektorok rovarölő szerekkel szembeni rezisztenciájának ellenőrzéséhez és a megfelelő beavatkozások kiválasztásához

Egyre több bizonyíték van arra, hogy az éghajlatváltozás összefügg a vektorok által terjesztett betegségek (VBD) endémiájának megfigyelt változásaival; ezt viszont a vektoreloszlás megváltozása és a vektorfajok olyan földrajzi régiókba való terjeszkedése okozza, amelyek eddig éghajlati okokból nem voltak alkalmasak. Ezek a változások olyan VBD-k megjelenéséhez vezettek, amelyek történelmileg hiányoztak az éghajlati alkalmatlanság miatt azokon a területeken, ahol a jelenlegi éghajlat lehetővé teszi a kórokozók helyi vektorok általi átvitelét. Más esetekben az invazív vektorfajok képesek voltak túlélni a helyi környezeti körülmények között, és így megtelepedtek. A legjobb példa erre az Ae. albopictus, közismert nevén az ázsiai tigrisszúnyog, egy egzotikus faj, amely a WHO európai régiójának számos országában szilárdan meghonosodott. Az őshonos szúnyogok az egzotikus kórokozók vektorai lehetnek; az egyik példa a Culex pipiens, amely képes továbbítani a nyugat-nílusi vírust.

A környezet és az éghajlatváltozás által okozott globális változások, valamint az egyre bővülő kereskedelem és utazás miatt nagy a valószínűsége annak, hogy az egzotikus szúnyogvektorok új földrajzi területeket támadnak meg, amint azt az elmúlt évtized tapasztalatai is mutatják. Miután egy invazív szúnyogfaj jelenléte megerősítést nyert, el kell dönteni, hogy meg kell-e állítani a faj továbbterjedését, megvalósítható-e és kívánatos-e az elimináció, és milyen intézkedéseket kell tenni más szúnyogvektor-fajok érkezésének és lehetséges megtelepedésének megelőzése érdekében. Ez a dokumentum konkrét útmutatást nyújt a szúnyogvektorok rovarölő szerekkel szembeni rezisztenciájának értékeléséhez.

A kézikönyv az egészségügyi minisztériumok vagy partnerintézmények helyszíni entomológusainak és biológusainak, valamint a programvezetőknek és a vektorkontroll stratégiák tervezéséért és végrehajtásáért felelős más személyeknek szól, akiknek rezisztenciaadatokra kell támaszkodniuk döntéseik megalapozásához. Végül segítheti a kutatókat és a peszticidipart abban, hogy szabványosított módon értékeljék a meglévő és az új vektorkontroll-termékekben használt vegyületekkel szembeni vektorrezisztenciát.