A jelenlegi és jövőbeli földhasználatra és éghajlatra vonatkozó vízigény- és rendelkezésre állási forgatókönyvek modellezése a Száva folyó medencéjében

170 A LISFLOOD vízkészletekkel 30 éves időszakokban végzett szimulációkat a földhasználat-változás és az éghajlatváltozás különböző kombinációival értékelték a Száva folyó medencéjében a víz, az élelmiszer, az energia és a környezet közötti kapcsolatra gyakorolt hatásuk szempontjából.
A Száva vízgyűjtője esetében ebben a tanulmányban megállapítottuk, hogy az intenzívebb öntözött mezőgazdaság jelentősen növelheti a terméshozamot, de ennek megvalósításához nem áll rendelkezésre elegendő vízkészlet. Továbbá, ha az öntözést drasztikusan növelnék, az más ágazatokat is negatívan befolyásolna, például az energiaágazatot (csökken a hűtővíz rendelkezésre állása, időnként potenciálisan kevesebb víz termel vízenergiát), a hajózást (gyakrabban és alacsonyabb alacsony áramlással) és a környezetet (a környezeti vagy minimális áramlási feltételek megsértése).
A vízkészletekre gyakorolt hatások jelentősebbek lennének, ha a megnövekedett öntözés növelné például a kukorica terméshozamát. Ez a vízigény 2216 Mm3/évről 3337 Mm3/évre történő növekedéséhez vezetne. A Száva-medence teljes vízigénye tovább növekedne, mintegy 6000 Mm3/évre, ha a megnövekedett öntözési és éghajlati előrejelzéseket 2100-ig kombinálnánk. Az átlagos szimulált kukoricahozam a jelenlegi körülmények között 5,7 tonna/ha-ról 9,9 tonna/ha-ra nőhet fokozott és optimális öntözés esetén. Az öntözés e jelentős növekedése, amely a terméshozam jelentős növekedéséhez is vezetne, vízhiányhoz vezetne a Száva-medence egyes részein. Továbbá egyszerűen nincs elegendő víz ahhoz, hogy öntözze az összes olyan területet, amely vízhiányos a növények növekedéséhez.

A meglévő öntözési tervek és a korábban öntözésre felszerelt területek öntözése (a FAO szerint) a vízkészletek szempontjából megvalósíthatóbbnak tűnik.
Az előrejelzések szerint az áradási csúcsok a Száva-medence területén 2050-ig várható földhasználat-változások következtében változatlanok maradnak. Az éghajlatváltozási előrejelzésekkel azonban az árvízcsúcsok általános növekedését szimuláljuk, a 2011–2040-es időszakra 13%-kal, a 2071–2100-as időszakra pedig 23%-kal.
A folyók alacsony vízhozama mérsékelten csökken a 2011–2040-es forgatókönyvek szerint. A 2071-2100-as évszázad végére az alacsony áramlási értékek az előrejelzések szerint mérsékelten növekedni fognak az 1981-2010-es éghajlathoz képest. A túlzott öntözés az alacsony folyású kibocsátások jelentős, 50–60 %-os csökkenését eredményezné. Ami az ökológiai áramlásokat illeti, hasonló megfigyelések tehetők.
Ezek a tendenciák hatással lehetnek a fő Száva folyó
hajózására.

Az energiatermeléshez rendelkezésre álló víz – vízenergia és hűtővíz a hő- és atomerőművek számára – az előrejelzések szerint 2030-ban átlagosan 3,3%-kal csökken az RCP4,5 keretében, míg az RCP8,5 1,3%-os növekedést eredményezne. A század végi szimulációk 17,6%-kal magasabb Q50 értéket eredményeznek az RCP4.5 és 23,1%-kal magasabb értéket az RCP8.5 esetében. A túlzott öntözés befolyásolhatja a víz rendelkezésre állását az energiatermeléshez, különösen a hőerőművek hűtéséhez. A víztározókat többfunkciós tározókká lehetne alakítani, amelyek a downstream öntözési igényeket és az árvízvédelmet is kiszolgálják, és így többféle célt szolgálnak.