A jelenlegi és jövőbeli földhasználatra és éghajlatra vonatkozó vízigény- és rendelkezésre állási forgatókönyvek modellezése a Száva-medencében

170 A LISFLOOD vízkészletekkel 30 éven keresztül végzett szimulációkat a földhasználat változásának és az éghajlatváltozásnak a különböző kombinációival értékelték a Száva vízgyűjtőjében a víz, az élelmiszer, az energia és a környezet közötti kapcsolatra gyakorolt hatásuk szempontjából.
A Száva folyó medencéjét illetően ebben a tanulmányban azt állapítottuk meg, hogy az intenzívebb öntözött mezőgazdaság képes jelentősen növelni a terméshozamot, de ennek megvalósításához nem áll rendelkezésre elegendő vízkészlet. Továbbá, ha az öntözést drasztikusan növelnék, az negatívan befolyásolna más ágazatokat is, például az energiaágazatot (a hűtővíz korlátozott rendelkezésre állása, időnként potenciálisan kevesebb víz termel vízenergiát), a hajózást (gyakrabban és kisebb áramlások) és a környezetet (a környezeti vagy minimális áramlási feltételek megsértése).
A vízkészletekre gyakorolt hatások jelentősebbek lennének, ha növelnék az öntözést például a kukorica terméshozamának növelése érdekében. Ez a vízigény 2216 Mm3/évről 3337 Mm3/évre történő növekedéséhez vezetne. A Száva-medence teljes vízigénye tovább növekedne mintegy 6000 Mm3/évre, ha 2100-ig kombinálnánk a megnövekedett öntözési és éghajlati előrejelzéseket. Az átlagos szimulált kukoricahozam a jelenlegi 5,7 tonna/ha-ról 9,9 tonna/ha-ra emelkedhet nagyobb és optimális öntözés esetén. Az öntözés jelentős növekedése, amely a terméshozam jelentős növekedéséhez is vezetne, vízhiányhoz vezetne a Száva-medence egyes részein. Továbbá egyszerűen nincs elegendő víz ahhoz, hogy öntözze az összes olyan területet, amely vízhiányos a növények növekedéséhez.

A meglévő öntözési tervek és a korábban öntözésre felszerelt területek öntözése (a FAO szerint) a vízkészletek szempontjából megvalósíthatóbbnak tűnik.
Az árvízcsúcsok az előrejelzések szerint a Száva-medencében 2050-ig várható földhasználat-változások következtében változatlanok maradnak. Az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzésekkel azonban az árvízcsúcsok általános növekedését szimuláljuk: a 2011–2040-es időszakban 13%-kal, a 2071–2100-as időszakban pedig 23%-kal.
A folyók alacsony vízhozama a 2011–2040-es forgatókönyvek szerint mérsékelten csökken. A 2071-2100. század végére az alacsony áramlási értékek várhatóan mérsékelten emelkednek az 1981-2010-es éghajlathoz képest. A túlzott öntözés az alacsony vízhozamú kibocsátások jelentős, 50–60%-os csökkenését eredményezné. Ami az ökológiai vízhozamot illeti, hasonló megfigyelések végezhetők.
Ezek a tendenciák befolyásolhatják a fő Száva folyó
hajózását.

Az energiatermeléshez rendelkezésre álló víz – vízenergia, valamint a hő- és atomerőművek hűtővize – az RCP4.5 szerint 2030-ra várhatóan átlagosan 3,3%-kal csökken, míg az RCP8.5 1,3%-os növekedést eredményezne. Az évszázad végi szimulációk 17,6%-kal magasabb Q50-et eredményeznek az RCP4.5 esetében, és 23,1%-kal magasabbat az RCP8.5-nél. A túlzott öntözés befolyásolhatja az energiatermeléshez szükséges víz rendelkezésre állását, különösen a hőerőművek hűtése esetében. A vízenergia-tározók többfunkciós tározókká alakíthatók, amelyek a downstream öntözési igényeket és az árvízvédelmet is szolgálják, és így többféle célt szolgálnak.