Természetalapú megoldások és globális éghajlatvédelem

A természetalapú megoldások szinergiákat építenek ki a biológiai sokféleség megőrzése és az olyan társadalmi kihívások között, mint az éghajlatváltozás. Ez a tanulmány az NbS működő definícióját vezeti le a meglévő definíciók értékelése alapján. Az erdőkre, szántóföldekre, gyepterületekre, szárazföldi és part menti vizes élőhelyekre, valamint településekre vonatkozó tanulmányokban értékeli a természetalapú megoldások globális mérséklési és alkalmazkodási potenciálját. Ajánlások születnek a nemzetközi éghajlat-politikára vonatkozóan. A tanulmány megállapítja, hogy valószínű, hogy a tudományos szakirodalomban szereplő NbS-potenciálok túlbecsülik a NbS-ben rejlő reális potenciált az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás tekintetében. Ennek oka az integrált tanulmányok hiánya, a földterületek rendelkezésre állásával kapcsolatos túlzottan optimista feltételezések, valamint a rendelkezésre álló információk minősége. Az olyan általános ökológiai korlátok, mint az ökoszisztémákat fenyegető veszélyek, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások, a földhasználati konfliktusok és más társadalmi, kulturális és politikai akadályok, valamint a tartósság hiányának kockázata tovább korlátozzák az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket. A természetalapú megoldásoknak az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint az ökológiai és társadalmi járulékos előnyök biztosítása terén elért sikere nagymértékben függ a jelenlegi termelési és fogyasztási minták által az ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett nyomás megszüntetésétől.